Nemrégiben Barcsa Lajos alpolgármester, a Regionális közlekedés aktuális kérdései című konferenciáján az alábbi kijelentést tette: "A következő hét évben 35 ezer fővel nőhet a foglalkoztatottak száma Debrecenben, amit követnie kell az ingatlan- és a közlekedési fejlesztéseknek."

A 35 ezer új munkahely kapcsán az alpolgármester azt mondta, a családtagjaikkal is számolva 56 ezer potenciális új debreceni vagy Debrecen környéki lakossal lehet számolni.

Érdemes megvizsgálni Debrecen lakosságának jelenlegi számát, az elmúlt évtizedek demográfiai változásait és a vármegye környező településein zajló népességmozgásokat, hogy jobban megértsük e szavak súlyát.

A Debrecentől távolabb eső bihari falvakból (Pocsaj, Hencida, Bagamér, Bedő stb.) menekülnek a fiatalok. Ennek oka nyilvánvalóan egyrészt, hogy helyben erősen korlátozott a munkalehetőség, másrészt a cigányság létszámának növekedésével egyre élhetetlenebb lesz az egykor szebb napokat is megélt vidék. Gondoljunk csak például a furtai gyilkosságra.

A falusi fiatalság elvándorlásának három, de akár négy célpontját is elkülöníthetjük. A népmozgás irányai: Debrecen, Budapest, külföld, valamint egyéb magyarországi nagyváros, például Győr.

Ezek az emberek elsősorban nem vevőként tudnak megjelenni a debreceni ingatlanpiacon, hanem bérlőként. Ennek oka, hogy a bihari településeken lévő ingatlanjuk áráért nem tudnak Debrecenben lakást venni, sok esetben még kisebbet sem.

Ezzel szemben a Debrecen melletti Hajdúsámson és a hozzátartozó Martinka és Sámsonkert, továbbá Mikepércs és Ebes igencsak felkapott, s lakosságszámuk dinamikusan növekedik.

Különösen igaz ez Hajdúsámsonra. Lakosságszámarányát tekintve Hajdú-Bihar leggyorsabban gyarapodó települése Hajdúsámson. 2000-ben mintegy 10 ezren, 2015-ben 13 ezren, napjainkban pedig már több mint 15 ezren élnek a debreceni agglomeráció legnagyobb településén. Legkelendőbbek a külterületi lakott helyek, Martinka és Sámsonkert. Láthatjuk, hogy a város az ezredforduló óta közel 50%-os (!) növekedést produkált. Bár a településen megtalálható a cigány kisebbség, de arányukat tekintve nem jelentős. Az ugrásszerű növekedést a Debrecenből kiköltözők okozzák. Ennek egyik oka, hogy - bár Sámsonban is kilőttek az árak - de még mindig olcsóbbak az ingatlanok, mint Debrecenben. Egy átlagos debreceni panelért Hajdúsámsonban egy 10*10-es "Kádár-kocka" is vehető, melyet felújítva egy kényelmesebb életkörülményt tud magának biztosítani egy család magának, mint egy debreceni panel 10. emeletén. Másrészt Sámsonkertben a tehetősebb rétegek építenek több száz m²-es házakat. Nyilván, ők elsősorban nem csak az anyagiak miatt költöztek el Debrecenből, hisz egy új építés luxusingatlan árából Debrecenben is lehetne lakást, házat venni, de nyilván nem a sikknek számító luxuslakóparkokban.

A vármegye másik dinamikusan növekvő települése Mikepércs. Az M35-ös autópálya és Debrecen közelsége sok debrecenit vonzott ki a nyugodtabb, csendesebb településre. Az ő csalódottságuk is megérthető a CATL-gyár kapcsán, mely szinte a mikepércsi lakások tövébe épül.

A kitelepülő debreceniek célpontja még Ebes, Hajdúböszörmény, kisebb számban Bocskaikert, Vámospércs, Nyíradony.

Az elmúlt évben közel hatszáz család távozott a városból, elsősorban a fentebb említett agglomeráció irányába.

S most a hosszabb kitekintő után lássuk ismét Debrecent. Miközben a város lakossága (egyelőre) fogy, a városvezetés megalomán ötletektől vezérelve 56 ezres számokkal dobálózik. 2021-es adatok szerint a város lakossága közel 201 ezer fő. Ehhez képest az 56 ezer fő közel 28%-os (!) növekedést jelentene, miközben a fenti adatok igazolják, hogy 2021 óta a város lakossága csökken, tehát a 28% is alábecsült érték. Érdemes megvizsgálni Debrecen népességváltozásait grafikus és táblázatos formában is. (1. táblázat). Láthatjuk, hogy a legnagyobb ugrást az 1900-as években (+2,73%) és az 1970-es években (+2,18%) élte meg a város. Ebből is láthatjuk, hogy egy 28%-os növekedés mennyire extrém és mennyire nem természetes folyamat lenne.

A fő kérdés az, hogy honnan is jönne ez az 56 ezer új lakos és köztük 35 ezer dolgozó?

A KSH statisztikái szerint az Észak-Alföldön összesen 43 800 munkanélküli volt tavaly. Hajdú-Biharban 12 700, Jász-Nagykun Szolnok Vármegyében 8800, Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyében pedig 22 200.

Ez azt jelenti, hogy ha a Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye minden egyes munkanélkülijét Debrecenbe pakoljuk, köztük az analfabéta cigányokat is, még akkor se érjük el a 35 ezres számot. Azt pedig nyilván senki nem gondolja komolyan, hogy a BMW-ben, a CATL-ben vagy a legújabb Debrecenbe költöző (dél-koreai) gyárban Orgován Omikronra, Kalányos Kolerára vagy Balogh Márlonbrándóra van szükség.

A kisvárdai Master Goodnál filippínók, a Hankooknál mongolok, a tiszaújvárosi Molnál és a debreceni BMW-nél pedig törökök dolgoznak. Na, kezdjük kapiskálni, hogy kiket is szán szomszédunknak a debreceni fideszes városvezetés?

Barcsa Lajos elmondta: "a város abban érdekelt, hogy minél több itt dolgozó Debrecenben települjön le, ez anyagi érdeke is, hiszen hiába nő az iparűzési adó, ha a lakosság száma nem emelkedik, egyre több pénzt kell befizetni az államkasszába szolidaritási hozzájárulás címén."

Tehát nem számít a város etnikai homogenitása, nem számít az évszázadok alatt kialakult társadalmi szövet, nem számít az idea, amit Debrecen jelentett évszázadokon át az itt élőknek, csak az anyagi haszonszerzés! Ezt erősíti Szijjártó Péter külügyi népbiztos külügyminiszter is a koreai gyár alapkőletételén tett nyilatkozataival. Hogy gondolkodhat így egy felelős városvezetés? Úgy, ha nem érzi magát felelősnek, úgy, ha nem érzi magáénak a várost, hanem önmagát afelett állónak és abból élőnek tekinti. Nem épp keresztényi és magyar szemléletmód.

Apropó városvezetés. Kósa Lajosról tudjuk, hogy nem a legélesebb kés a fiókban, de nézzük, hogy ki is lett az utódja 2014-ben?

Papp László polgármester Csengeren született, semmi köze, kötődése nincs a városhoz. Ősei között se cívisek, se hajdúk, de még csak nem is református. Egyébként nagyon szereti a zsidókat. Büszke arra, hogy "Debrecenben jó zsidónak lenni". Ha kell, akkor Köves Slomót fogadja (vagy Köves Slomó fogadja Papp Lászlót?). Ha a "szélsőségesek" támadják a város főrabbiját, akkor kiáll érte, és természetesen vallja, hogy Debrecen legfőbb értéke a vallási sokszínűség, mi más? Kell ennél több? Van ennél fontosabb?

De lássuk a városvezetés többi oszlopos tagját is. Bacsa Lajos alpolgármester szintén nem Debrecenből származik, de legalább a vármegyéből, Berettyóújfaluból. Barcsának sem kell a szomszédba menni, ha egy kis filoszemitizmusra van szükség. Ünnepel ő Izrael magyarországi nagykövetségével, de ki tudna ellenállni egy jó kis ko(h)nferenciának Heisler Andrással és Horovitz Tamással, ahol "3 napig Izrael szellemisége is jelen van Debrecenben"?

Széles Diána alpolgármester is olyan, mint Móricka. Mindenről az jut az eszébe. Elvégre Nagyváradon járva mit emelhetne ki Debrecen alpolgármestere, mint összekötő kapcsot a két település között, mint a "zsidó örökséget".

A város országgyűlési képviselői: Kósa Lajos, Halász János, Pósán László és Tasó László.

Amikor a régi vágású Jobbik debreceni önkormányzati képviselője, Ágoston Tibor gondolatbűncselekményt követett el, Kósa (akkor még ő volt Debrecen polgármestere is - a szerk.) gyorsan elhatárolódott, és dobott 20 milliót egy debreceni holokausztemlékműhöz, természetesen az adófizetők pénzéből. Kósa Lajos családja egyébként Szamosszegről származik, és csak az 1950-es években költöztek Debrecenbe.

A cibakházi születésű - Debrecenhez vérségileg tehát szintén nem kötődő - Halász János szintén nem a Fidesz (nem létező) keresztény-nemzeti szárnyához tartozik: korábban SZDSZ-es politikus volt, no meg zsidó is.

Ezek után nehéz lesz meglepődni azon, hogy Pósán Lajosnak sincs köze Debrecenhez, ő ugyanis fehérgyarmati születésű.

A város negyedik országgyűlési képviselője, Tasó László. Ő nyíradonyi születésű és görögkatolikus.

Miért volt szükséges felidézni, hogy honnan is származnak a város vezetői? Mert az az elöljáró, aki nem eresztett gyökereket Debrecenben, akiben nem alakult ki "cívis identitás", akinek "nem Basahalmán belül vágták el a köldökzsinórját", akit nem lelkesít Debreceni Szappanos János Militaris Congratulatiója, aki nem tud szellemi, lelki, vérségi kontinuitást felmutatni a város nagy főbíróival, Dobozy Istvánnal vagy a városért mártírhalált halt Vígkedvű Mihállyal, akinek elődeinek csontjai nem porladnak a helyi temetőben, az hogy is érezne felelősséget a "maradandóság városának" jövőjét illetően? Elvégre csak "gyütt-ment", akinek ott a haza, ahol a haszon!

Spengler írja: (...) aki időtlen időktől ül ősi rögjein, aki azért vette azt birtokába, hogy vérével szavatoljon érte. Az ő háza, az ő tulajdona: nem a testnek és a javaknak néhány évre szóló illékony együttléte ez, hanem az örök Föld és az örök Vér tartós és bensőséges egymáshoz kötöttsége: csak ezáltal, csak ennek a misztikus értelemben vett megtelepedettségnek az alapján alakulnak ki a nemzés, születés és halál körfolyamatának nagy korszakai, az a metafizikai varázslat, mely lecsapódását a kontinens minden népének erkölcsében és vallásában megtalálja."

A Vér és a Föld (Blut und Boden) nem materiális összefonódásából jön létre a családot, népet, nemzetet megtartó identitás, melynek a gyökerei a messzi múltba vesznek és a távoli jövőbe mutatnak, de a jelen az, ami összeköti őket. Összekevert néptömegek, kik sem vérségileg, sem lelkileg, sem szellemileg nem kapcsolódnak sem egymáshoz, sem a földhöz, nem képesek ellenállni a sötétség erőinek, s elfújja őket a szél. Erős identitással rendelkező ember nem lesz szolgája sem zsidónak, sem kínainak, sem egyéb hódítónak. Ezért veszélyes és ezért nem kívánatos a háttérhatalom számára. A "nemlétező háttérhatalom" már korábban támadást indított Debrecen városa ellen, amikor a település főterét a szabadkőművesek jelképeivel csúfította el. Eljött az ideje a lakosságcserének is.

Amikor klaviatúrát ragadtam, akkor egyszerre éreztem a haragot, a dühöt, a csalódottságot, de leginkább a szeretetet. A le nem írható szeretetet lányom iránt, az őseim iránt és fajtám iránt. Abban a debreceni utcában, melyben felnőttem, nőtt fel anyám, nagyapám, dédanyám, s ott épített házat az 1900-es évek elején ükapám. Öt generáció a következő hatodikkal! Olyan örökség ez, mely erős identitást szül. Identitást, mely kincs, melyet nem lehet pénzért, címért, hatalomért venni, s mely ugyanakkor kötelez és felelősséget tesz az ember vállára: a jövő nemzedékeire otthont, házat, hazát és identitást kell hagyni! Mert csak ezek az értékek, nem a GDP és a gazdasági növekedés.

Az a 62%, aki 2019-ben erre a melegkohnzervatív városvezetésre szavazott, pedig térjen végre észre, mert az ő gyerekeik életét és jövőjét is eladták 30 ezüstért, nem csak az enyémet!

(Olvasónktól)