 |
Ráadásul szent karácsony az az ünnep, amellyel a huszadik század egyik európai politikai rendszere sem tudott igazából mit kezdeni. A kommunisták számára az ateizmus filozófiai zsákutcája okán eleve értelmezhetetlen volt, meg is próbálták rendeletileg betiltani (mintha ez lehetséges volna), majd ennek kudarca után elnevezték rögvest fenyőünnepnek, nem értvén meg semmit a karácsony spirituális jelentőségéből.
Valójában a másik materialista alapokon nyugvó rezsim, a kapitalizmus társadalmai is a szocialistáival rokon értetlenséggel néznek az ünnep elé. Pusztán a vásár, az üzlet, a profitszerzés lehetőségét látják benne. Mintha Madách Az ember tragédiája című műve londoni színének képsorai elevenednének meg előttünk a maguk kicsinyes, piaci ricsajával és tülekedésével, a pénz utáni gátlástalan törtetésével, „a haszon minden előtt” életbölcsességével.
A karácsony azonban nem a fenyő, nem a vásár, még csak nem is a szeretet ünnepe, hanem a Megváltó, Jézus Krisztus születésnapja. December 25-én születik meg minden évben a fény, s több mint kétezer évvel ezelőtt egy betlehemi istállóban a maga fizikai valóságában is testet öltött a Fény egy kisdedben. Ő lett a kereszténység alapítója, amely vallásnak két tartópillére a szeretetközpontú erkölcstan, illetve annak az alapvető hittételnek az elfogadása, miszerint Jézus Krisztus Isten fia, Megváltó. Aki ebben hisz, megadatik számára az üdvözülés lehetősége, az, hogy az utolsó ítéletkor a Mindenható jobbjára kerüljön, ellentétben a bal oldalra állítandó kárhozatra ítéltetettekkel. Az ókorban ez az egyetemes szeretet- és a belőle következő megbocsátás-tan nem vonatkozott mindenkire, hiszen különbséget tettek privát ellenség és közellenség között. Krisztus tanítása szerint a magán, személyes ellenségeinknek kell megbocsátanunk.
Kétségkívül nehéz adventi időszakot élünk, hiszen, bármennyire is szeretnénk, nem tudunk szabadulni a napi létfenntartási gondok gyötrelmeitől, azoktól a társadalmi problémáktól és konfliktusoktól, amelyekkel a ma uraskodó országrontók lépten-nyomon megkeserítik az életünket, s amelyekkel napról napra, óráról órára szembesülnünk kell. S nekik, a sátáni erők evilági letéteményeseinek, a köz ellenségeinek nem tudunk s nem is akarunk most már megbocsátani, nekik bűnhődniük kell majd a magyar nemzet ellen aljas indokból, előre megfontolt szándékkal, bűnszövetkezetben, folytatólagosan elkövetett rablás, haza- és nemzetárulás, népirtás s más súlyos bűncselekmények miatt.
Most azonban feledkezzünk meg róluk, s méltó adventi emelkedettséggel készüljünk lélekben a Megváltóval történő misztikus találkozásra, feledkezzünk meg arról a kicsinyes és egyben alantas vásári groteszk forgatagról, amely körülvesz bennünket, s lelki iránytűként vezessenek Weöres Sándor bölcs szavai: „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”
Áldott, békés karácsonyt!
Lipusz Zsolt — Kuruc.info
