1910. szeptember 29-én, tehát 98 évvel ezelőtt megszületett Sértő Kálmán, mely ünnepélyes alkalom apropóján megemlékezést szervezett a Pax Hungarica Mozgalom a budapesti kerepesi temetőben, ahol is a költőfejedelem sírja található. A verőfényes vasárnapi napon mintegy harminc emlékezni vágyó jelent meg.
A megemlékezésen részt vett a Nemzeti Akarat Platform is, melynek képviseletében Oszlár Antal osztotta meg gondolatait a megjelentekkel, melyben tiszteletét fejezte ki Sértő Kálmán felé. Majd Domokos Endre János, a Pax Hungarica Mozgalom (PHM) vezetője ismertette Sértő Kálmán életútját, melyben kiemelte, hogy a zsidó-liberális körök hogy használták ki, s hogyan tették tönkre. De a költő ösztönösen érezte, hogy rossz oldalon áll, és 1938-ban, akkor már súlyos betegen, de szolgálatait felajánlotta a Hungarista Mozgalomnak, s három évig szolgálta is azt. Csupán 30 év adatott neki, de életműve így kerek, és így egész - akárcsak Petőfi Sándoré -, mondta Domokos Endre János.
Őt Németberta Péter, a PHM budapesti kerületvezetője követte, aki hangsúlyozta, hogy Sértő Kálmán egy jelkép, egy szimbólum. A megtérés szimbóluma. Hiszen tagadhatatlan, hogy nem a helyes úton járt, de élete utolsó éveire megtért, s rátalált a helyes útra. Majd egy hasonlattal élt, hogy Isten számára mindig kedvesebb az, aki megtér, majd hozzátette, hogy Krisztus nélkül a Hungarizmus semmit sem ér. A magyar nemzet pedig jelenleg megtérésre vár, melynek elősegítése a mi feladatunk. A megemlékezés kétségkívül legfelemelőbb pillanata az volt, amikor Németberta Péter megkérte az egybegyűlteket, (akik éppen kör alakzatban állták körbe a sírt) hogy mindenki fogja meg a mellette álló kezét, és mondják el közösen a Mi Atyánkat.
A megemlékező beszédek között Szentgyörgyhegyi Ferenc szavalt Sértő Kálmán-verseket. A szertartás végén a résztvevők elénekelték az Ébredj, magyart.
Zárásként pedig szeretném idézni Sértő Kálmánt, a magyar nép és magyar föld költőjét, mely szavakkal üzenni kívánunk nemzetünk és hazánk ellenségeinek:
/"Mikor utolsó rohamra megyünk,
Völgybe hegyeket temet a szelünk,
Lángba borul az arcunk, a karunk,
Mi lángseregek, magyarok vagyunk,
Hetvenhét világ jöhet ellenünk,
Mikor utolsó rohamra megyünk!"/
Lantos János - kitartás.hu