Körülbelül 2000 milliárd dollárt költött az Egyesült Államok az afganisztáni háborúra 2001 és 2021 között, hivatalos amerikai adatok szerint ebből 83-88 milliárd dollár ment az afgán haderő kiképzésére és felfegyverzésére, illetve 2024-ig még évi 4 milliárd dollárt szánt az Egyesült Államok a fegyveres erők finanszírozására. Ezen kívül körülbelül 36 milliárd dollár ment még el a politikai vezetői rendszer reformjaira, illetve a drogellenes háborúra.

Amíg a NATO-csapatok jelen voltak az országban, az afgán haderő keményen harcolt a tálibok ellen: összesen 66 ezer afgán rendőr és katona halt meg az iszlamistákkal való összecsapások során, a tálib veszteségeket ezzel szemben mindössze 51 ezer emberre taksálják.

A NATO-kivonulás bejelentése utáni offenzíva előtt viszont teljesen összeomlott az afgán haderő: míg a nyár elején keményebb harcok dúltak a szemben álló felek közt, augusztusra már egy puskalövés nélkül foglalták el a legjelentősebb nagyvárosokat a tálibok, beleértve a fővárost, Kabult.

Nem tudni még, hányan haltak meg a tálibok és az afgán biztonsági erők tagjai közül a 2021-es offenzíva során, de a konfliktusról szóló híradások alapján a 300 ezer főt számláló kormányerők jelentős része sértetlen maradt a 2021 nyári konfliktus során, felszerelésük pedig a tálibok kezére került.

Az Egyesült Államok 20 éves jelenléte során rengeteg fegyvert szállított le az afgán kormányerőknek, köztük nagy mennyiségű amerikai kézifegyvert, páncélos járművet és repülőgépet.

Ezek a fegyverek most szinte mind a tálibok kezére kerültek.

A legszembetűnőbb veszteség talán a kézifegyverek területén látható, hiszen a tálib harcosok jelentős része lerongyolt Kalasnyikov-variánsok helyett amerikai gépkarabélyokkal a kezében látható a kabuli hatalomátvétel után készült felvételeken.

Ha megpróbáljuk összegyűjteni a konkrétumokat:

Szárazföldi járművek területén a kerekes páncélosok és a civil pickupokból átalakított „technicalok” kerültek nagyobb számban a tálibok kezére. A Forbes gyűjtése szerint csak június végéig a tálibok

A teljes veszteség ennél sokkal nagyobb lehet, hiszen a tálibok előretörése csak felgyorsult, az afgán kormányerők ellenállása pedig csökkent június óta.

Eltérő források szerint például 8500-13 000 Humveet működtettek összesen az afgán kormányerők, de a harcok kezdetén heti 100 darab semmisült meg ezek közül, így nem lehet egyelőre pontos becslést adni arról, mennyi került a tálibok kezére a járművek közül. Hasonló a helyzet az MRAP-ek és más páncélos katonai járművek területén is: papíron körülbelül 1000 amerikai és még 1000 szovjet gyártmányú MRAP-et, APC-t, IFV-t és harckocsit üzemeltetett az afgán haderő, de nem tudni, pontosan mennyi semmisült meg a harcok során, mennyit szabotáltak a kormányerők visszavonulás közben és mennyi azon járművek száma, amely használható állapotban a tálibok kezére került.

Azt érdemes megjegyezni, hogy egészen Kabul összeomlásáig az Egyesült Államok koncentráltan próbálta megsemmisíteni a tálibok kezére került szárazföldi járműveket és tüzérségi eszközöket légitámadásokkal. Azt egyelőre nem tudni még, hogy folytatódik-e ez a tevékenység, ha a NATO-csapatok elhagyják utolsó bázisukat, a kabuli repteret.

A legsokkolóbb, legkiábrándítóbb eredménye a kudarcos intervenciónak az, hogy a tálibok forgószárnyas és merevszárnyas repülőgépekhez is hozzájutottak az elfoglalt afgán katonai reptereken, így üzemképes légierővel is rendelkeznek már a dzsihadisták, mely eredményt egy iszlamista gerilla-mozgalom sem tudott még elérni.

Az Oryx biztonsági blog megpróbálta katalogizálni a „tálib légierő” pontos számát és felszereltségét. Az összesítéshez a megszerzett gépekről látható fényképes bizonyítékokat használták, így elképzelhető, hogy nagyobb számú a tálibok által zsákmányolt repülőgépek száma. Ebben az írásban az olvasható, hogy

Szerencsére az látható, hogy a megszerzett légi eszközök száma töredéke csak az Egyesült Államok által leszállított teljes flottának, hiszen például csak Super Tucanókból 19-et, Mi-8/17-es helikopterekből majdnem 100-at, MD 530-asokból közel 70-et üzemeltetett az afgán légierő. Ennek az oka javarészt az, hogy az Afganisztánból menekülő kormánykatonák nagy számban használták a katonai repülőgépeket arra, hogy elhagyják az országot és Üzbegisztánba, Tádzsikisztánba meneküljenek.

Az Oryx blog egyébként azt írja, nem biztos, hogy mindegyik repülőgép röpképes, arról viszont már láthatók felvételek az interneten, hogy a tálibok beüzemelték az egyik szovjet Mi-17-es helikoptert. (A videó címe hibás, nem egy amerikai helikopter van a videón, hanem egy szovjet gyártmányú Mi-8/Mi-17.)

A „tálib légierővel” kapcsolatosan még annyit érdemes megjegyezni, hogy aligha lesz megfelelő alkatrész- és szakember-ellátása az iszlamista szervezetnek ahhoz, hogy tartósan üzemeltetni tudja a gépeket, különösen igaz ez az amerikai gépekkel kapcsolatosan. Az üzemeltetés már az afgán kormányerőknek is gondot okozott.

A fenti felvétellel kapcsolatosan gyakran felmerül a kérdés az eseményeket szemlélőkben, hogy honnan vannak az alacsonyan képzett táliboknak pilótáik, akik képesek üzemeltetni ezeket a helikoptereket.

A válasz valószínűleg az, hogy a 300 ezres, Egyesült Államok és más NATO-országok által kiképzett katonai állományt most megpróbálják a tálibok integrálni saját fegyveres szervezetükbe.

Pilóták, harckocsizók, katonatisztek, műszakiak most jó eséllyel nagyobb számban folytatják majd a munkájukat a tálib kormány haderejében (ha lehet majd ilyenről beszélni) – az ilyen szakemberek nagyon jól jönnek majd az új rezsimnek.

A kabuli hatalomátvételről készült felvételeken egyébként már látható az, hogy a tálib fegyveresek egy része a nyugati haderők által szorgalmazott „trigger discipline-t” használja, vagyis nem tartják az ujjukat fegyvereik elsütőjén. Egyes megfigyelők szerint ez azt jelenti, hogy az afgán kormánykatonák egy része már Kabul eleste előtt átállt a tálibokhoz, és nem véletlen, hogy megfelelően tudják használni amerikai fegyvereiket.

Az internet fegyverrajongó köreiben előszeretettel mutatnak rá annak tényére, hogy az elnöki palotából készült videókon mennyire profin tartják a fegyvereiket az elvileg semmilyen katonai kiképzéssel nem rendelkező tálibok:

A tömeges átállás nem lenne meglepő, hiszen az afgán katonák egy részének lojalitása már a NATO-intervenció ideje alatt is igencsak megkérdőjelezhető volt. Már 2011-ben, amikor Obama elnök először bejelentette, hogy elkezdi leépíteni az amerikai katonai jelenlétet az országban, jelentősen megszaporodtak az úgynevezett „zöld a kék ellen” támadások: csak 2013-ban a koalíciós halálozások 15%-át diszlojális afgán katonák által elkövetett támadások okozták.