Győri Nemzeti Hírlap, 1942. augusztus 29., eredetiben itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt.

Szomorú kötelességet teljesít most az újságíró: néma és megilletődött tiszteletadással búcsúzik, itt, valahol az orosz mezőkön, a legkedvesebb bajtárstól, a legjobb magyar pilótától, Magyarország kormányzóhelyettesétől, aki névnapja hajnalán kötelességteljesítés közben hősi halált halt.

Összeszorult a szívünk, amint némán rámeredtünk a szárnyszegett repülőroncsokra, amik maguk alá rejtették a nemzetünk szent ügyéért lángolón harcoló hős férfiút. Itt fekszik előttünk ideiglenes sírjában, a Héja halálos szorításában. Hallgatnak a szürke felhők, magukba zártan bólintgatnak az örökzöld fenyők, s jajszó nélkül panaszkodnak a megperzselt fűszálak s vadvirágok... A kereszt és a haza egy legnagyobb harcosa nincs többé, legnagyobb kincsét áldozta fel a haza oltárán... Fiatal életét…

Szerdán délután magabiztosan vezette a tőlünk 8 kilométerre levő repülőtérre vitéz Horthy István főhadnagy vadászgépét Kijevből. Frissen, jókedvűen szállt ki a gépből. Bajtársai azonnal körülvették s érdeklődtek útja felől. Kedvesen s szokásához híven baráti hangon válaszolt az érdeklődésekre. Elmondotta, hogy búcsút vett feleségétől, a Főméltóságú Asszonytól, aki önként vállalt harctéri szolgálata befejezésével visszaindult Magyarországra.

Azután bevonult sátrába, amely most már árván szomorkodik a többi között. Levetette pilótaruháját, átöltözött táboriba s odaült társai közé…

S amikor jelentették neki, hogy másnap kezdődik a szabadsága, csak annyit mondott: Ameddig a század kint van, én is kint akarok maradni. Nem megyek haza, a kötelességem itt tart. Helyette egy repülőhonvédet küldött haza Magyarországra. Megérdemli a fiú, hűen teljesítette mindig feladatát. Utazzon el ő, maradjon egy kicsit családja körében…

Közben este lett. Az ég alját piros csíkok szegélyezték.

Vitéz Horthy István főhadnagy csütörtökön reggel bevetésre indul – hangzott a parancs. S a bátor pilóta, aki már huszonnégy légi vállalkozásban vett részt s aki nem egy ízben súlyos találatokkal teli hozta vissza hűséges gépét, most is katonához illő örömmel vette tudomásul a parancsot. Azonnal megnézte gépét, a V. 421-es számú Héját s jelentette:

– Reggel ötkor indulok.

Elkövetkezett a vacsora ideje. A Főméltóságú Úr odaült a nyersfából összetákolt asztalhoz s bajtársai körében elfogyasztotta a vacsorát: lencse-levest kenyérrel. Jóízűen evett s kedvesen elbeszélgetett a körülülőkkel. A téma: a repülés.

Azután odaszólt bajtársaihoz: Szervusztok fiúk, lefekszem.

Katonaszerencsét! – köszöntek vissza a repülők. S komoly, férfias kézszorítással búcsúztak Horthy István főhadnagy társuktól, aki huszonötödik bevetésére készül…

Csütörtök reggel hat óra. Századparancsnokunknál jelentkezik egy hadapródőrmester.

– Őrnagy úr, alázatosan jelentem, nagyon szomorú hírt kell közölnöm: A Főméltóságú Úr ma reggel hősi halált halt. A sapkához emelkednek a kezek. Egy perces néma katonai tiszteletadás száll a hős pilóta felé, aki nem messze táborhelyünktől, egy katlanban nyugszik gépe alatt…

Azután felsírnak az autók, s a lehető leggyorsabb iramban száguldunk a végzetes hely felé. Felkanyarodunk a dombra, onnan átvágunk a mezőkre, hogy minél hamarabb ott legyünk, hogy azonnal tiszteleghessünk a nagy hős, a hazájáért életét feláldozó magyar tiszt, a kormányzóhelyettes előtt…

Meszes-fehér út vezet a Főméltóságú Úr ideiglenes sírjához. Felettünk köröznek a gépek, méltóságteljes lassúsággal róják le kegyeletüket az égi Hazába költözött bajtárs előtt. Leszállunk illő távolságban az autóról s odamegyünk, ahol hűséges testőre áll, arcán katonás fegyelemmel visszatartott szomorúsággal: az összeroncsolt gép mellé.

Rátekintünk a gépre, miközben fájdalomtól remegőn emeljük kezünket tiszteletadásra. A hősök hőse dőlt ki a sorainkból.

A Főméltóságú Úr közel felderítő gépet kísért a kora reggeli órákban az első vonalak fölé. Elöl ment a felderítő gép, mellette a V. 421-es Héja húzott a levegőben. Hogy aztán mi történt, azt maga a hős pilóta tudná csak megmondani, aki összeszorított ajakkal örökre elhallgatott.

A Kormányzóhelyettes Úr Őfőméltóságát a magy. kir. honvéd első repülőosztály főhadnagy rajparancsnokát vadász-harcfeladatának hűséges teljesítése közben érte a halál. A harcfeladatot megkövetelte alacsony magasságból lezuhant s repülő hősi halált halt

A repülőhalál helyét örökzöld fenyők ölelik körül. Arrébb kietlen dombhullám nyeli el a felkapaszkodó utat. Távoli puskadörrenés zavarja meg a kegyelet pillanatát. Szemünk letört gépszárnyakat, földbe fúródott géptestet, tőle balra kihullott oxigénes palackot, a sebességmérő csövét, a pilótaülés behorpadt fedőburkát, szertehulló apró szilánkokat látja. A Héja most szárnyszegetten pihen, benne a kormányzóhelyettes daliás alakja összetörten…

…Gépkocsi érkezik. Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, hadsereg-főparancsnok hadserege vezérkari főnöke s még néhány vezérkari liszt odalép a hős sír elé. Tiszteletadás... Majd lekerülnek a sapkák fejekről s itt, a huszonkét éven át istentelen földön, a legnagyobb hős ideiglenes sírjánál lehajtott fejjel elmondjuk, elsuttogjuk a Miatyánkot... Örök világosság fényeskedjék neki...

Német tisztek érkeznek az otrantói hős apa hős fiának földi maradványaihoz. A Szent István-napi istentiszteleten akartak részt venni. Útközben értesültek a megrázó eseményről s azonnal a helyszínre hajtattak, hogy a testvérnemzet nagy halottjának, a bátor, hős pilótának megadják a végtisztességet. Oda lépnek a gép elé, fellendül tisztelgésre a karjuk!... S ebben a néma tiszteletadásban benne volt minden: ima, részvét, elismerés és szeretet.

Az égen egyre gyülekeznek a parancsnokukat sirató gépek. Köröznek a vadászok, besorakoznak a felderítők s a bombázók is. Szabályosan húznak el felettünk, a kormányzóhelyettes összezúzott gépe felett lassan szállnak el.

Lelkünk hazaszáll a Kárpátokon keresztül a budai Vár felé, ahol magába roskadtan siratja ifjú özvegye, s kisfia, a megtört szívű Édesapa és vigasztalhatatlan Édesanya.

A magyar honvéd pedig, aki itt áll őrt az orosz mezőkön, a kormányzóhelyettes hősi halálából erőt merít az elkövetkezendő feladatokra. Példa ő mindnyájunk számára, a külső és belső front magyarjainak egyaránt: a magyar hazát szeretni kell, a hazáért áldozni kell, sőt ha kell, meghalni is érte... Dulce et decorum est pro patrin mori…

Dr. Gerő László tart. zászlós, Honvéd-haditudósító század.

A vármegye központi választmánya hétfőn délelőtt Wayda Sándor főjegyző elnöklésével a vármegyeházán ülést tartott, amelyen a zsidók választójogi kérelmeit bírálták el. Hahn Géza dr. másodfőjegyző ismertette a beterjesztett kérelmeket. A bizottság Erényi Károly, Pálffy József gróf, Fricke Valér, Mohi Lajos és Csiba Andor 144 kérelmet bírált el. Ennek során 14 kérelmező igazolni tudta az előírt feltételeket, míg 130 kérelmezőnek nem állapították meg a választó jogosultságot. Az elutasítottak jogorvoslatért a közigazgatási bírósághoz fordulhatnak 15 napon belül.

Danzig, augusztus 29. (Lengyel Távirati Iroda) A lakosság izgalma már tetőfokra hágott. A vagyonosabb osztályok nagy része, különösen azok, akik a Hitlerellenes ellenzékkel rokonszenveznek, elhagyta a szabadváros területét és Lengyelországba menekült. A szüntelenül keringő riasztó hírek egyre nagyobb rémületet keltenek a lakosság széles köreiben. A danzigiak lehetőleg elkerülik, hogy részt vegyenek a nemzetiszocialisták által rendezett összejöveteleken és minél kevesebbet igyekeznek mutatkozni a városban. A lakosság az elsőrendű szükségleti cikkek árusításának korlátozása következtében szükséget kezd szenvedni. (MTI)

(Kuruc.info)