Kuruc.info - "Zikczene-zakczene, te kutya zsidó..."

Hazafias körökben, ha Tiszaeszlár és a művészet kerül szóba, akkor a legtöbbeknek Erdélyi József verse, valamint az Egészséges Fejbőr Hiába sírsz című dala juthat eszébe, mely dalszövegét Domokos Endre János szerezte, s erősen érződik rajta Erdélyi versének hatása. Azonban az események korában több népdal, gúnyvers, metszet, illusztráció és festmény is született, melyek szorosan beépültek az akkori magyar néplélekbe, társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül.

Ezen írás keretei között nem lehetne és nem is célom valamennyi alkotás ismertetése, közülük talán a kor legismertebb dalára, a Zikczene-zakczene bemutatására koncentrálnék, így emlékezvén Eszter napja közeledtével Solymosi Eszterre, a kis libapásztorleányra, a magyar mártírra.

Marschalkó Lajos így ír a Tiszaeszlár c. könyvében eme népdal hatásáról és erejéről:

A „Zikkczene-zakkczene, fütyül a zsidó”-ra nagyon haragudott Tisza Kálmán, mert ennek a tüntető dalnak akkordjaitól visszhangzott egész Magyarország. Ott, ahol lehetett - persze a szabadság, liberalizmus nevében — betiltották, a cigányokat terrorizálták, a rendőrséget szigorú rendszabályokra utasították, nehogy Rotschild fajrokonait felverje álmaikból az egykori magyar Horst-Wessel-Lied. Ezekben az időkben azonban antiszemita nyilatkozatokat tett maga Rudolf trónörökös is, aki később rejtélyes körülmények között került a zsidók és szabadkőművesek hálójába.

Nem csoda tehát, hogy a Tisza-kormány legnagyobb bosszúságára Nagykanizsán is furcsa dolog történt. Lichtenstein herceg, az ottani dragonyosezred szimpatikus és népszerű parancsnoka egy este a város legelőkelőbb vendéglőjében, amely zsúfolva volt magyarokkal és zsidókkal, magához intette a prímást és elkezdte húzatni a Zikkczene-zakkczenét. A városi rendőr-kapitány kétségbeesetten rohant a herceghez és tapintatosan figyelmeztetni próbálta, hogy ez tilalmas, de legalábbis nem udvarképes nóta.

A herceg erre azt kérdezte a megijedt rendőrtől:

— Kapitány úr, ért ön a zenéhez?

— Sajnos nem! — dadogta a megrémült városkapitány.

A herceg kedélyesen mosolygott s azt mondta:

— Kár! Mert ha értene, tudná, hogy ez a legújabb Rákóczi-induló.

Az esetnek híre ment az országban, és a Zikkczene-zakkczenét attól kezdve olyan lelkesedéssel dalolták, mintha csakugyan egy új Rákóczi-induló volna.

Ellentmondásosak a források, hogy mikor jelent meg először nyomtatásban a Zikczene-zakczene. Egyes források szerint először az Üstökös című élclapban jelent meg 1883. szeptemberében, tehát a per lezárultát követően. A kottát Gáthy Zoltán jegyezte le, aki a Zeneakadémián Erkel Ferenc tanítványaként szerzett diplomát. Az ekonyv.org által kiadott Óda Solymosi Eszterhez - Tiszaeszlár a művészetben című vers- és illusztrációskötet azonban tartalmaz egy 1883. február 22-i változatot is, mely a Füstölőben jelent meg.

Az Üstökösben megjelent változat:

A zsidó kis király a faluba,
Pálinkás bolt a rezidenczia;
Zikczene, zakczene zümmög a zsidó,
Tátele, mámele, sárga bugyogó.

Az egész helység az ő országa,
A hamis itcze a koronája,
Zikczene zakczene, zümmög a zsidó
Tátele mámele, sárga bugyogó.

Felmászott a kecske a fára
Az is áldást mekeg a kis királyra,
Zikczene, zakczene, zümmög a zsidó,
Tátele, mámele, sárga bugyogó!

Eszlári templomban szól a harang,
Búg a kereszten egy árva galamb.
Zikczene, zakczene, zümmög a zsidó,
Tátele, mámele, sárga bugyogó.

Solymossy Eszter vére piros…
A százas bankó de szép papiros!
Zikczene, zakczene, zümmög a zsidó,
Tátele, mámele, sárga bugyogó.

Hej Zala vármegye széles határ…
Magyar huszárnak a szíve fáj…
Zikczene zakczene, zümmög a zsidó,
Tátele, mámele sárga bugyogó.

A szöveg struktúrája három részre osztható. Az első három versszak nem kapcsolódik konkrétan Tiszaeszlárhoz, hanem a nép által tapasztalati úton szerzett jellemképet festi meg a zsidókról, tegyük hozzá: hitelesen. A korabeli magyar falvakban a zsidó országhódítás előretolt helyőrségei egyértelműen a bolt, a kocsma és a cukrászda volt. Utóbbi talán meglepő lehet, de magyarázatot szolgáltat Bartha Miklós Kazárföldön című könyve, melyben leírja, hogy amennyiben a hatóságok már nem adtak engedélyt faluhelyen több korcsma nyitására, akkor a zsidó a szabályokat kijátszva cukrászdát nyitott, ahol nem fagylalt és nem sütemény volt kapható, hanem mérgezett (értsd: hamisított) pálinka. Ezen gazdasági egységek révén tudta a korabeli zsidó kisajtolni a magyar, ruszin stb. parasztokból az utolsó petákjait is. A kapzsi és csaló zsidó boltos karakterét remekül megrajzolta Dövényi Nagy Lajos is, a Tarnopolból indult el... című regényének antihősén, Brandstein Judán keresztül.

A refrénben található zikczene-zakczene jiddis eredetű (német siebzehn, sechzehn), a pénz számolására, s ezáltal a fenti pálinkás boltra, a zsidó uzsorára és kapzsiságra utal. A Tátele, mámele a jiddis apa és anya szavak kicsinyítőképzős változata. A zsidó zümmögése a rabbi imádkozására, mormolására utalhat.

A negyedik és ötödik versszak már konkrétan Tiszaeszlárra és Solymosi Eszterre (itt Solymossy) utal. A százas bankó mint szép papiros kétféle utalást is hordoz. Egyrészt reflektálás a zsidók pénzhez való viszonyához, másrészt utalás a perrel kapcsolatos vesztegetésekre. Az "ártatlan" zsidóság minden lehetséges eszközt bevetett, hogy "leleplezze" a "rituális bűncsináló banda" - ahogy Weinstein Szabolcsi Miksa írta az Egyenlőség nevű zsidó lapjában - "antiszemita koncepciós vádjait." Köztük volt "természetesen" a vesztegetés is. Megkentek tanúkat, ügyvédeket, ügyészeket, sőt, a zsidó pofátlanság és érzéketlenség - mely a vad, sejtszinten kódolt kereszténygyűlöletből merítkezik - odáig ment, hogy Solymosi Eszter édesanyját (!) is megpróbálták lefizetni.

Szintén Marschalkó így ír az esetről:

Solymosi Jánosné, az édesanya azonban nem menekedett meg a leggyalázatosabb zsidó kísértéstől. Felkelt betegágyából, hogy tanúja lehessen a nagy zsidósereglésnek. Kiment az utcára és akkor eléje állott Lichtmann Jakab, a kitűnő Jaszli úr, akinek oly titokzatos és oly eltagadhatatlanul fontos szerepe volt az eszlári ügyben:

— Hallja, Solymosiné, ha Eszter lánya az éjjel hazakerülne és maga el nem tagadná, ezer forintot is kaphatna.

— Adják elő a lányomat — mondottam én, felelte Solymosiné a Függetlenség augusztus 6-i számának tudósítása szerint — , visszaveszem én pénz nélkül is. Nem kell nekem a világ kincse sem, csak a lányomat még egyszer láthassam élve, vagy halva.

— Halva? Hát úgyis jó lesz? — kérdezte a derék Jaszli úr.

S ez a pillanat volt a gyújtószikrája az álhulla úsztatásának ötletének, véghezvitelének.

Az utolsó versszakban a magyar huszár és Zala vármegye felemlegetésének értelme homályos. Előbbi - a huszár - azért, mert még Eszter szeretőjére sem lehet utalás, hisz a perben a tanúk egyöntetűen kijelentették, hogy Eszter még ártatlan és testileg (ki)fejletlen volt. És miért volt ennek tisztázására szükség a perben? Mert a zsidó rágalomgyár a legkülönfélébb mocskolódásokat szórta az áldozatra: prostituáltnak hazudták, illetve meggyanúsították, hogy "megesett", s ezért vetette magát a Tiszába. Látható, a zsidó tapintatlanságnak se akkor, se most nem volt és nincs is határa.

Utóbbi elem - Zala megye - az ország másik végén található, így földrajzilag sem hozható összefüggésbe Tiszaeszlárral. Feloldhatja a rejtélyt, hogy a kottát lejegyző Gáthy a Zala-vármegyéhez közeli Pápán élt, de ez véleményem szerint gyenge lábakon álló indok lenne, hogy a dal szövegébe kerüljön, így erre valószínűleg örök homály száll.

A Füstölőben megjelent változat:

Tisza-eszlár táján
Beborult az ég,
Koser Juda fajzat
Nem látod-e még?
Pedig olyan terhes,
Szinte feketül,
Zipczene, ahczene
Reátok terül.

Solymosi Eszternek
A lelke az ott,
Kit a sakter kése
Rég lenyakazott:
Hozza az igazság
Bosszús menykövét,
Zipczene ahczene
Megbánjátok még.

Az a felleg addig
Kavarog ott fenn,
Még igazságot nem
Követel a meny;
Akkor az a felleg
Eldörgi magát,
Zipczene achczene
Közibétek vág.

A szöveget és a kottát német nyelven is megjelentették a Rebach hasábjain.

Mint minden népdal, a Zikczene-Zakcene is életre kelt, s az idők folyamán több szövegváltozat is fennmaradt, melyekből bizonyos motívumok eltűntek, mások pedig hozzáíródtak. Lássunk néhány szövegváltozatot.

Ennek a zsidónak, de nagy hasa van,
Talán bizony Solymosi Eszti benne van,
Zikcini-zakcini, te büdös zsidó,
Keresztény véréből többet nem iszol.

Egy másik változat:

Elbontják, elbontják Mózes templomát,
Megtalálták benne a Solmosi lánt
Ipcini-apcini, te kutya zsidó,
Ebbe te többet nem imádkozol.

Egy harmadik:

Ennek a zsidónak de nagy hasa van,
Solymosi Eszter talán benne van
Ki kell vágni a zsidó hasát
Ki kell venni azt a barna lányt.

És végül egy negyedik, melyet 1896-ban gyűjtöttek Tordatúron, Kolozs vármegyében.

Ennek a zsidónak, hej, be nagy hasa van,
Talán Solymosi Eszter benne van.
Zikcene, zakcene, te kutya zsidó,
Szük lesz néked sárga bugyigó.

Ennek a zsidónak be nagy orra van,
Solymosi Eszter vére benne van.
Zikcene, zakcene, zümmeg a zsidó,
Thathele, mhamhele, mind kötnivaló.

Solymosi Eszternek a vére piros,
Az ezres bankó be szép papiros.

Az alábbi videóban is található szemelvény a Zikczene-zakcenéből:

A fenti népdal csupán csepp volt a tengerben. Az országot elborzasztó gyilkosság, majd a felháborító ítélet nyomán népdalok, versek, gúnydalok, sőt, még egy polka is keletkezett (Sakterpolka). Ez is jól mutatja, hogy a magyar nép lelkét mennyire megérintette Solymosi Eszter halála és az azt követő igazságtalanság. Mára ezen népköltések java része feledésbe merült (elfeledtették). A mi felelősségünk is, hogy ezeket leporoljuk és továbbadjuk, ezzel örökké éltetve Solymosi Eszter szellemét, és vádolva az idők végezetéig a gyilkosait.

Beh piros vagy Solymosi Eszter kiontott vére, s beh meleg…
Hajnalt festek a magyar égre és felkelő Napot veled,
hogy ne vesszen kárba a vérünk, s emléked árva hajadon.
Solymosi Eszter árva népét ébressze bátran, szabadon.
(Erdélyi József - 1937)