Menetrend szerint megérkezett tehát posztmodern világunk újabb pestise, az ebola vírusa. Nem lévén sem biológus, sem orvos, nem tudok felelősséggel és tudományos megalapozottsággal állást foglalni a dolog gyógyászati, illetve természettudományos vonatkozásait illetően, a társadalmi kihatásokat és összefüggéseket tekintve egy tény azonban bizonyosnak látszik: valami nagyon nincs rendjén az épp aktuális új járvány ügyében, miként a korábbiakban sem volt. Tudjuk ugyanis, hogy nem előzmények nélkül való az ebolával történő riogatás. Átéltük már az AIDS-mizériát, s emlékezhetünk, akkor, az 1980-90-es évek fordulóján a média, valamint a saját üzleti érdekeiket képviselő „szakemberek” – kis túlzással – azzal riogatták az emberiséget, hogy amennyiben valaki heteroszexuális kapcsolatot létesít egy másik emberrel, az ördög rögvest elviszi, s csupán egy-két évtized kérdése, hogy bolygónk lakosságának jelentős része megfertőződjön. Kipusztul az emberiség. Aztán, mint minden szenzációlufi, ez is kipukkadt. Kiderült, hogy a HIV-pozitívok, vagyis a vírushordozók szinte mindegyike homo-, illetve biszexuális, illetve intravénás kábítószer-élvező, egy normális életvitelű ember aligha fertőződhet meg, s válhat AIDS-beteggé. Azt kimondani, hogy alapvetően az elferdült szexuális orientációjú populáció problémája az AIDS-kór, a politikai korrektség – bizonyos témák tabusítása – kényszeres szorításában akkoriban nem volt ajánlatos a nagy nyilvánosság előtt hangoztatni. Ma még annál is kevésbé, ám tekintettel arra, hogy „szélsőjobboldali” hírportál vagyunk, fütyülünk a neoliberálisok által a társadalomra erőszakolt polkorrektség mentális és ideológiai kényszerzubbonyát viselő közbeszédére, és kizárólag saját értékrendünknek, valamint a normális gondolkodású magyar emberek elvárásainak igyekszünk megfelelni.

Aztán jött a többi fiktív világjárvány. A szivacsos agyvelőgyulladás veszélyére hivatkozva százezer számra mészárolták le – nagyobbik részüket vélhetően teljesen értelmetlenül – a szarvasmarhákat, nyilván valamely üzletileg ellenérdekelt tőkés társaság(ok) nagy örömére, s még nagyobb hasznára. Emlékezhetünk még a hepatitis-B őrületre is. Akkor a vakcinát gyártó egyik nagy cég oltóanyagainak szavatossági ideje rövid időn belül lejárt, s hogy ne érje őt milliárdos veszteség, hatalmas médiakampányba kezdett az oltás népszerűsítése végett. Egy bő évtizede a globalista körök a madárinfluenza-paranoiával tartották sakkban a világot. Természetesen akkor sem történt semmi rendkívüli, azon túl, hogy néhány jóhiszemű vagy kellően elbutított médiafüggő honfitársunk évekig nem mert szárnyasból készült ételfinomságot fogyasztani.

Aztán következett a 2009-es H1N1-cirkusz. Micsoda véletlen, hogy akkor szabadították a titokzatos globális háttérhatalom beavatottjai az emberiségre a komoly szaktekintélyek véleménye szerint is mesterségesen, laboratóriumi körülmények között előállított vírust, amikor kibontakozott a nagy gazdasági világválság. Nyilván a két jelenség között semmiféle összefüggés, illetve kapcsolat nem volt fellelhető. Hogy valami nagyon nem volt rendjén a titokzatos influenza körül, azt jelezték az akkoriban nyilvánosságra került botrányok is. Ezek közül az egyik legnevezetesebb volt, hogy Németországban másfajta vakcinával oltották be az elit, és megint mással a „plebs” tagjait. Vajon miért? Magyarországon pedig nagyon „elkeserítő” volt a helyzet, mivel az istenadta nép nagyobbik része megveszekedett makacssággal semmi áron nem akarta magát beoltatni. Pedig nagy csinnadrattával megkezdődött ám a pr-kampány! Jeles személyiségek, miniszterek, polgármesterek, az egészségügyi hatóságok vezető tisztségviselői egymás után vették fel nagy nyilvánosság előtt a H1N1 ellen állítólagosan védelmet biztosító vakcinát. Ha ugyan azt kapták, s nem valami egészen más kémiai összetételű folyadékot. Hiszen utóbb többen is megbetegedtek az állítólagos „védőoltástól”. Ezek a politikai cécók és reklámok akkoriban a kezdődő választási kampány részei voltak. Magyarországon a H1N1-őrület úgy kellett 2009-2010 fordulóján Bajnai-Gyurcsány duónak, mint hívő kereszténynek a megváltás misztériuma. Aztán 2010 júniusában, a fél világ megbolondítása után elérkezett az „igazság pillanata”: Paul Flynn brit munkáspárti parlamenti képviselő az Európa Tanács megbízásából egy jelentést készített, melyben fehéren-feketén leszögezte: „a sertésinfluenza-járvány sohasem létezett.” A dokumentum bírálta az Egészségügyi Világszervezetet is, amely nem állt a helyzet magaslatán az állítólagos járvány kitörése idején, és bizony jócskán hozzájárult a teljesen indokolatlan pánikhangulat kialakulásához. A fő felelősség azonban a gyógyszergyártó cégeket terheli – mutatott rá a jelentés –, amelyeknek csakis egyetlen cél lebegett a szemük előtt: minél nagyobb profitra akartak szert tenni, miként azt gondolkodó elmék már a világcirkusz kezdetekor sejtették.

S így érkezünk el napjaink aktuális bolondériájához, az ebolával történő rémisztgetéshez. A helyzet mára odáig fajult, hogy a médiafüggő tömegember kellő ijesztgetése után bejelentették, miszerint heteken belül élesben is kipróbálják a Nyugat-Afrikában terjedő, s a fentebb előadottak okán világszerte pánikot okozó ebolavírus elleni oltást. Az amerikai Johnson & Johnson leányvállalata, a Janssen egymillió ampulla gyártását ígéri jövőre, ebből 250 ezer darab májusig el is készül. Az állítólagosan sürgető járványügyi helyzet miatt a verseny most nem a piaci pozíciókért folyik, hanem a vállalati hírnév öregbítéséért és a gyors segítségnyújtásért – hazudják arcátlan képmutatással azok a gyógyszergyárak, amelyek az ebolavírus elleni oltáson dolgoznak, s csupán egyetlen istenük van, a pénzpiramisokon trónoló Mammon-bálvány.

Hazudhat a regnáló fideszes hatalmi elit bármit is, utasíthatja a vakolótestvériség beavatott mesteri köre őket a magyarság elhülyítésére, attól még tény, hogy hazánkban már hosszú évekre visszamenőleg rendkívül kritikus gazdasági, szociális, demográfiai, mentális és kulturális krízishelyzet alakult ki, amely egyúttal egy globális válság része is, ráadásul most már a tönkrement és perspektíva nélkül vegetáló magyar, végképp elfordulva a közéleti cselekvéstől, politikától, örülhet annak, hogy legalább az ördög nem viszi el, hála szeretett gyógyszergyáraink, valamint kormányunk gondoskodásának és rá irányuló figyelmének. Az igazi, pusztító kórokozó, a mi szimbolikus ebolavírusunk azonban a gazdasági és hatalmi pozíciókat bitorló exbolsevik hálózati nómenklatúra és bankároligarchia, valamint a velük szimbiózisban létező „értéksemleges” neoliberális kloákamédia. Ezek gátlástalan önkényével és nemzetgyilkosságra törő politikájával szemben kell immúnissá válnia a magyarságnak. A vörös és narancs vírust, valamint kék és szivárványos-rózsaszínű árnyalatú mutációit kell elpusztítani, hogy végre ez a nép büszkén, felemelt fejjel vehesse birtokba az ősei által megszerzett és általuk rá örökül hagyott jussát magyar földön. Egy bizonyos: részemről nem kérek a vacak vakcinájukból, miként nem igényeltem a H1N1 elleni „védőoltást” sem.

Lipusz Zsolt – Kuruc.info

Kapcsolódó: Csodálatos meglepetés: jön az ebola elleni oltás; s amire senki nem gondolt volna: amerikai cég fogja gyártani!