Tavaly decemberben, 91 éves korában hunyt el (büntetlenül, párnák közt, még a temetése is titokban zajlott - a szerk.) Csongrád megye és Szeged évtizedeken át, 1985-ös nyugdíjazásáig mondhatni korlátlan hatalmú első embere, Komócsin Mihály helyi kommunista pártvezető. A politikus előbb Rákosi Mátyás, majd Kádár János országos pártvezetők délalföldi helytartója volt – ahogy egy alkalommal Aczél György, a Kádár-rendszer nagy hatalmú főideológusa nevezte, egy vidéki nábob.

Ő magát a szocializmus, a munkáshatalom elkötelezett hívének tartotta, aki soha nem látta a világot megengedő módban. A napokban konferenciát rendeztek Komócsin Mihály politikai pályaképéről a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeumban, ahol Miklós Péter történész tartott előadást.

Referátuma után a szakember a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának elmondta, Komócsin Mihály már életében valamiféle kultusz és mitológia tárgya lett, még ha ez negatív előjelű is volt. A pályája nem csak a Kádár-korszak, de az egész államszocialista időszak, sőt, a XX. század egyik jellegzetes magyarországi karrierje.

Nagyon kevesen mondtak vagy mondanak jót az egykori Csongrád megyei első titkárról, a visszaemlékezők közül többen kiemelték, hogy féltek tőle, mint a tűztől. Miklós Péter szerint ez nem csak a későbbi, rendszerváltás utáni nyilatkozatokból derül ki, hanem a korabeli káderjelentésekből is, az MDP, majd az MSZMP belső feljegyzéseiből.

Komócsin Mihály régi munkás, baloldali, aktivista családból származott. Édesapja, idősebb Komócsin Mihály már az 1919-es Tanácsköztársaság idején is szerepet vállalt, a két világháború között pedig szociáldemokrata politikus volt, majd amikor 1945-től ismét legálisan működhetett a kommunista párt, ahhoz csatlakozott, akárcsak az őt követő fiai, Zoltán és az ifjabb Mihály.

A nagy országos ismertséget Komócsin Zoltán szerezte meg, aki a Népszabadság főszerkesztője, az MSZMP Központi Bizottságának tagja és 1957-től a KISZ vezetője volt. Státuszára jellemző, hogy a szovjet vezetés Kádár lehetséges utódjaként, alternatívájaként tekintett rá, és a pártfőtitkár baloldali ellenzékének vezéralakjaként is számon tartották. Komócsin Zoltán vélhetően még nagyobb politikai karriert fut be, ha nem hal meg korán, 1974-ben, 51 éves korában.

Miklós Péter szerint az egész Komócsin családról elmondható, hogy balról előzték volna Kádárt, és ebben rejlett az erejük.

Komócsin Mihály már a negyvenes évektől a nagy-szegedi pártbizottságban tevékenykedik, az ötvenes évek elején Budapesten szolgál a pártközpont agitprop osztályán valamint XII. kerületi párttitkárként, majd az évtized közepén már Heves megyei pártvezetőként, Egerben van, és 1956 után kerül vissza Csongrád megyébe.

1957-ben, amikor Komócsin Mihály pozíciót szerez Csongrádban, a káderjelentésben szélsőbalosként jelenik meg, azt írják róla, rákosista, sztálinista elveket vall, ezért nem akarják sokáig rábízni a megyei pártvezetést. Az állampárt újraszervezését, a rendszer stabilizálását követően azonban nem váltják le, hanem még nagyjából harminc évig különböző szegedi és megyei tisztségekből irányítja a helyi MSZMP-t és a térséget.

Magyarázatként Miklós Péter azt mondta, bár többször szóba kerül Komócsin Mihály eltávolítása, különböző okokból ez mégsem történik meg. Az biztos, hogy olyan történelmi helyzetben, amikor a párton belül is különböző erővonalak hatottak, volt létjogosultsága egy ilyen kicsit radikálisabb, baloldalibb helyi vezetésnek is.

A kései Kádár-korszak vezetése azonban már végképp elfordult Komócsin Mihálytól, 1985-ben, hogy nyugdíjazzák – annak ellenére, hogy kifejti, egészségesnek és munkaképesnek érzi magát. Ebben az évben ráadásul elveszti parlamenti mandátumát, miután először lehet több személyt is jelölni az országgyűlési választáson. Vélhetően a párt és a Népfront sem sokat tett azért, hogy ez ne így történjen. Legyőzője a függetlenként induló, széles körben ismert Király Zoltán televíziós riporter volt.

Jellemző, hogy Komócsin Mihály beállítottságára és tevékenységére utalva, Csongrád elterjedt alternatív elnevezésévé vált a Pol Pot megye, Kambodzsa véres kezű kommunista vezére után.

A káderjelentés szerint a munkatársaival nehezen talál kapcsolatot, baráti társasága nagyon szűk, nem él nagy közösségi életet, önkritikára, hibái belátására képtelen, hirtelen, érzelmi alapon hoz nagysúlyú döntéseket. Harminc éven át azonban stabilan az is ott van a jelentésekben, hogy párthűsége megkérdőjelezhetetlen, tehát az országos pártvezetés abban számíthatott Komócsin Mihályra, hogy a hierarchikus pártállamban felülről érkező utasításokat végrehajtja. Ennek megfelelően, amikor 1985-ben az volt a döntés, hogy menjen, akkor ment.

Nem véletlen, hogy a nyolcvanas évek második felében az MSZMP-n belül éppen Pol Pot megyében szerveződnek meg a Komócsinéhoz hasonló pártfelfogással, baloldal-értelmezéssel szakítani akaró reformkörök.

Tavaly a kommunizmus áldozatainak emléknapjára Pártkontroll címmel a szocialista Csongrád megyét bemutató kiállítást rendeztek Komócsin Zoltán dolgozószobájában. A kiállításra a szekrényen keresztül lehet bemenni, mert annak idején Komócsin egy beépített bútoron keresztül a helyiségből kit tudott lépni egy zárt folyósra, ahonnan az épület alagsorába juthatott. Pár méterre, a szomszédos épületben működött a munkásőrség parancsnoksága, és a közelben volt a Tanácsháza is. Ennek az irányító központnak volt a közepe Komócsin Zoltán dolgozószobája – tette hozzá.

Miklós Péter megjegyezte, úgy tudja, Komócsin Mihály halála előtt elkészítette emlékiratait, ami az eseményekről szóló másik narratíva lesz, de a történésznek épp az a feladata, hogy a különböző emlékezetmódokat összevesse, és ebből próbáljon valamit rekonstruálni.

(Kossuth Rádió)

Kapcsolódó: "Pol Pot megye" első titkára is büntetlenül, párnák közt halt meg - még a temetése is titokban zajlott