A Magyar Hírlap kormánylap mai számának szerkesztőségi véleménycikke foglalkozott az általunk 100%-ig támogatott (háttércikk, további hivatkozásokkal, ITT) fegyvertartás liberalizációjának kérdésével.
Talán mondanunk sem kell: pártlapról lévén szó, a Fidesz liberalizáció-ellenes véleményét próbálja megideologizálni a cikk. Mindezt azzal támasztja alá, hogy egyrészt az idősek nem tudnának védekezni, másrészt tényleg az lenne a jó, ha a(z adónkból fenntartott) rendőrség védene meg bennünket.
Csak a szokásosat tudjuk erre válaszolni:
- ahogy a már hivatkozott cikkünkből linkelt régebbi anyagunk alján levő listában is megírtuk, a cigányterrornak kitett, ön/birtokvédelmi lőfegyverrel ellátott nyugdíjasokat minimum(!) kötelező és ingyenes lő- és fegyverkarbantartási gyakorlatokra küldenénk, minimum évenként egyszer (vagy amikor akar). Ennélfogva az az érv, hogy úgy sem lennének képesek használni a fegyverüket, kilőve.
Talán mondanunk sem kell: pártlapról lévén szó, a Fidesz liberalizáció-ellenes véleményét próbálja megideologizálni a cikk. Mindezt azzal támasztja alá, hogy egyrészt az idősek nem tudnának védekezni, másrészt tényleg az lenne a jó, ha a(z adónkból fenntartott) rendőrség védene meg bennünket.
Csak a szokásosat tudjuk erre válaszolni:
- ahogy a már hivatkozott cikkünkből linkelt régebbi anyagunk alján levő listában is megírtuk, a cigányterrornak kitett, ön/birtokvédelmi lőfegyverrel ellátott nyugdíjasokat minimum(!) kötelező és ingyenes lő- és fegyverkarbantartási gyakorlatokra küldenénk, minimum évenként egyszer (vagy amikor akar). Ennélfogva az az érv, hogy úgy sem lennének képesek használni a fegyverüket, kilőve.
- a rendőrség mint védelem? Valóban a legjobb lenne, ha a pékek, ill. az igazságszolgáltatási dolgozók valóban azt tennék, amiért fizetjük őket. Ahogy például a kőkemény tót vagy román rendőrök teszik, akik nem totojáznak: simán agyonlövik a cigányt, ha kell, a távolabbi népekről nem is beszélve. Nem azt teszik, és az elmúlt 8-9 hónap történéseit (a folyamatos cigány-felmentéseket – pár igen friss példa ITT és ITT) nézve nagyon úgy tűnik, hogy nem is fogják azt tenni, sőt – még mindig az megy, hogy a cigányokra kezet emelő, a törvényt érvényesítő, korrekt rendőröket csukják le (szintén új, egy hetes(!) hír ITT. Édes Istenem, közben meg a „szomszédban” a cigányokat egyszerűen lelövik a tót rendőrök, és még kitüntetést is kapnak érte...) Köszönhetően a Magyar Hírlap által olyannyira imádott Fidesznek. Mivel pedig a rendőrök képtelenek megvédeni bennünket, és a jogszolgáltatás is önmaga paródiája, az egyetlen nemzetközileg is bizonyítottan hatásos módszer (nem lehet elégszer hangsúlyozni az EZEN cikk, valamint az onnan hivatkozott, nemzetközi statisztikákat idéző anyagok gondos elolvasásának szükségességét) az emberek felfegyverzése.
A cikket két okból hozzuk le. Egyrészt bemutatandó, hogy a Fidesz pártkatonái milyen ostoba módon böfögik fel a buta fideszes propagandát. Másrészt azért, mert az anyag – a fentiek ellenére – igen érdekes, eddig nem publikált igazságmorzsákat is tartalmaz arról, hogy a cigányok (őket az írás többször is néven nevezi) mennyire fel vannak fegyverkezve (lásd még a ballib(!) Popper Péter kapcsolódó gondolatait, valamint a még páncéltörő gránátvetőket is felhalmozó cigányokról szóló híreket). Mindezt a kormány- és cigányellenességgel igazán nem vádolható, a cigóprobléma veszélyességének alaptalan felnagyításában még csak véletlenül sem érdekelt Fidesz-szócső Magyar Hírlapban - és nem például egy jobbikos, „cigányozó” médiumban.
A cikket két okból hozzuk le. Egyrészt bemutatandó, hogy a Fidesz pártkatonái milyen ostoba módon böfögik fel a buta fideszes propagandát. Másrészt azért, mert az anyag – a fentiek ellenére – igen érdekes, eddig nem publikált igazságmorzsákat is tartalmaz arról, hogy a cigányok (őket az írás többször is néven nevezi) mennyire fel vannak fegyverkezve (lásd még a ballib(!) Popper Péter kapcsolódó gondolatait, valamint a még páncéltörő gránátvetőket is felhalmozó cigányokról szóló híreket). Mindezt a kormány- és cigányellenességgel igazán nem vádolható, a cigóprobléma veszélyességének alaptalan felnagyításában még csak véletlenül sem érdekelt Fidesz-szócső Magyar Hírlapban - és nem például egy jobbikos, „cigányozó” médiumban.
Ugyanakkor azt elismeri az anyag, hogy legálisan tartott lőfegyverekkel nem fognak az emberek bűnözni, hiszen azonnal lebuknának. Ezzel a múltkori, szánalmas M1-es műsorban nyilatkozó, szélsőségesen kormánypárti „gondolkodók” véleményét (miszerint itt kitörne a Vadnyugat, ha az emberek legális lőfegyverekhez jutnának) is nullázza. Nesze neked „korrekt” „Magyar” Televízió – még a saját oldalatokon álló, egyéb médiumok is igazolják, mennyire ostobák vagytok!
Megint feltesszük az unos-untalan ismételgetett kérdést: ha még a fideszes lapok is elismerik a probléma (a cigók felfegyverzettsége mértékének) súlyosságát, miért nem csinálnak semmit a sünök? Hol maradnak az átfogó razziák? Miért nem csapnak le kivétel nélkül minden egyes olyan ingatlanra, amely felépítésére, felszerelésére a tulajdonosának garantáltan nem adózott, legális jövedelemből futotta? Ezekben csőstül találnának illegális lőfegyvereket (is). Miért nincsenek átfogó APEH-razziák sem? Hogy lehet az, hogy az APEH csak és kizárólag a fehéreket cseszegeti, miközben a cigókhoz egy ujjal hozzá nem mer érni? Miért kivételezett nép a cigány – miközben minden másik országban a minimum az, hogy elkerítik, táborokba zárják őket, a kiebrudalásról, az állampolgárság elvételéről, a fent említett, rendőrök általi simán agyonlövésről nem is beszélve? (Meg persze a normális népek „rögtönítélő bíróságairól”, azaz a civilek által történő cigánybűnöző-lemészárlásról, amit még a mucsaisággal, iskolázatlansággal, primitívséggel igazán nem vádolható, szinte minden pozitív, helyeselhető dologban világelső finnek is előszeretettel csinálnak.)
A cikk:
Mire jó egy 45-ös?
Fogalmazzunk a lehető legegyszerűbben: Magyarországon összeomlott a közbiztonság. Nem most, hanem már a Kádár-rendszer utolsó éveiben, azóta ha lehet, még drámaibbá, vagy ha úgy tetszik, még végletesebbé vált a helyzet.
Igen, már a Kádár-rendszer utolsó éveiben hallani lehetett az úgynevezett lakásrablásokról, amelyeket az akkori rendőrök az elkerülhetetlen vég előjelének tartottak. Hozzá kell tenni, azokban az időkben valóban ritka volt az effajta bűncselekmény, de az a kevés eset is jelezte, hogy vége az Ali babából ismert pajkos tolvajromantikának, kemény idők jönnek.
Mi is az a lakásrablás? Nemrég az egyik futószalagon készült amerikai krimiben is elhangzott egy magvas gondolat erről, noha ezeknek a krimiknek nem a magvasság és filozofikusság a jellemzőjük. Arról beszélt egy rendőrnő, hogy a lakásrablásnál nincs veszélyesebb bűncselekmény, hiszen az emberek a lakásukat meghitt és biztos menedéküknek tekintik, s bizony eljátssza az az állam a társadalom bizalmát, amely nem képes e meghitt otthonokat megvédeni.
Magyarországon ma ott tartunk, hogy nemcsak a lakásrablások szaporodtak el immár elviselhetetlen módon, de a bűnözők adott esetben meg is kínozzák az idős tulajdonosokat, ha azok nem adják elő rögtön az értékeiket. Sőt, sokszor akkor is kínoznak, ha megkapták a pénzt, vagy amit akartak…
A rendőrség? A testület természetesen elítéli ezeket a már-már állatias bűncselekményeket. Ennyi. Talán épp itt a baj, hiszen arról volt szó a választások előtt, hogy a magyar rendőrség tagjainak jelentős része végzetesen lejáratta magát a véres 2006-os eseményekben, s ezért az új kormány szélnek ereszti őket. Mert lehetetlen egy népe ellen forduló rendőrre most épp a nép védelmét bízni. Elmaradt a rendőrség alapos szerkezeti és szervezeti átalakítása is, márpedig erre nyilván szükség lett volna, a jelenlegi kormány is tudta, érezte ezt, be is ígérte az „egy falu, egy rendőr” programot. A végrehajtás azonban finoman szólva is akadozik. És akkor még szó sincs az egyes rendőr minőségéről, azaz testi és pszichikai felkészítéséről, tapasztalatairól. Ez is neuralgikus pont, nehéz megszokni és elfogadni ugyanis, hogy egy magyar rendőrt – rangtól és beosztástól függetlenül – kinevetnek és megfélemlítenek a bűnözők. Tisztelet a kivételnek.
Egy szó mint száz, szóba került a fegyvertartási szabályok alapos enyhítése. Méghozzá az alkotmányozás kapcsán, s az önvédelem, illetve a tulajdonvédelem szabályaival kapcsolatosan. Talán a megdöbbenés lehet az ember első reakciója. Még akkor is, ha az egész társadalom várja már az önvédelemmel és tulajdonvédelemmel összefüggő szemléletváltást, azaz annak a Visinszkij-féle jogi filozófiának a sutba dobását, amely sok-sok engedményt, vagy ha úgy tetszik, játszmaelőnyt biztosít a bűnözőnek, amennyiben az a középosztály tagjaira, illetve annak értékeire támad. Hiszen ezt teszi a bolsevik párt is, egy szent és nagy ideológia jegyében. Így jött létre a bűnözők és a bolsevikok osztálytestvérisége. Látható tehát, hogy nincs új a nap alatt, Magyarországon is csak annyi a különbség ebben a tekintetben, hogy itt már nem bolsevikok, hanem a liberálisok kötöttek politikai házasságot az alvilággal, azon belül is elsősorban a roma bűnözőkkel, mert az etnikai bűnözők felbátorítása, felheccelése hosszú időre biztosítja egy társadalom megosztottságát, s a jogkövető polgárok félelmét. Sőt könnyen fordul ez a félelem apátiába és teljes önfeladásba, ha azt látja a társadalom, hogy hiába ruházta fel az államot az úgynevezett erőszak-monopóliummal, az állam nem tud, vagy nem akar élni ezzel. Itt tartunk?
Nyilván nem. Hinnünk kell, hogy egy polgári kormány nem akarja folytatni a balliberális kormányok machiavellista politikáját, belső illetve külső erők sem kényszeríthetik annak folytatására. Ennek egyébként nem is lenne értelme, mert mondjanak bármit a közvélemény-kutatások, a kétharmad a közbiztonság helyreállításának szólt, másodsorban pedig az elszámoltatásnak. Kedves dolog a tankötelezettség kérdése, de tipikusan nem választási téma. Most úgy tűnik, mintha a fegyvertartás könnyítésének ötletgazdái az egyszerű állampolgárokra akarnák áthárítani a bűnözők elleni harc terhét Védd meg magad! címmel. És ha a mindennapossá, nem mellesleg megdöbbentően brutálissá és állatiassá váló lakásrablások felől nézzük a dolgot, még igazat is adhatunk nekik, hiszen az ajtót berúgó rablók megállítására ott, abban a pillanatban tulajdonképpen egy 45-ös Colt a legalkalmasabb. Jó kérdés azonban, hogy a kisfalvakban szocializálódott, alapvetően jóhiszemű nyugdíjastársadalom, magyarán azok a hetven feletti egyedülálló asszonyok, akikre a legszívesebben támadnak a lakásrablók, képesek lesznek-e majd elsütni azt a fegyvert? Ismerik-e a működését, képesek-e használni abban a végtelenül stresszes pillanatban, s nem okoznak-e kárt vele előbb magukban, mint a támadókban. Azt már említeni sem érdemes, ha véletlenül el is találnak egy támadót, annak pillanatok alatt megjelenik a helyszínen a teljes rokonsága, állig felfegyverkezve, s akkor olyan ostrom, illetve épületharc kezdődik elvileg, aminek a győzelemmel kecsegtető megvívására csak a SWAT vagy a Specnaz, esetleg egy izraeli ejtőernyős kommandó képes.
És ha már itt tartunk. A teljes alvilág fel van fegyverezve. Természetesen illegálisan, hiszen nyilvántartott fegyverrel nem érdemes bűncselekményt elkövetni, hébe-hóba fordul elő ilyesmi. Egyes szakértők úgy 200-300 ezerre becsülik a Magyarországon illegálisan tartott fegyverek számát. Ezek ma még csendesek, de dörögni fognak, ha lakosság önvédelmi fegyvereivel kerülnek szembe. Dörögni az utcán, dörögni a lakásokban, de ha kell a buszokon, vagy a vonatokon is. Nem játék ez, egy parlamenti képviselő mesélte, hogy UZI-kat fogott egy roma család azokra a nyomozókra, akik házkutatást akartak tartani náluk.
Nagy-Britanniában azzal a paranccsal lendítik akcióba a SAS, vagyis a világ egyik leghatékonyabb kommandóját, hogy „vegye át a kezdeményezést”. Hát a magyarok is csak ennyit szeretnének mondani a rendőrségüknek. Vegye át végre a kezdeményezést. Talán így többre jutunk.
Sinkovics Ferenc
Megint feltesszük az unos-untalan ismételgetett kérdést: ha még a fideszes lapok is elismerik a probléma (a cigók felfegyverzettsége mértékének) súlyosságát, miért nem csinálnak semmit a sünök? Hol maradnak az átfogó razziák? Miért nem csapnak le kivétel nélkül minden egyes olyan ingatlanra, amely felépítésére, felszerelésére a tulajdonosának garantáltan nem adózott, legális jövedelemből futotta? Ezekben csőstül találnának illegális lőfegyvereket (is). Miért nincsenek átfogó APEH-razziák sem? Hogy lehet az, hogy az APEH csak és kizárólag a fehéreket cseszegeti, miközben a cigókhoz egy ujjal hozzá nem mer érni? Miért kivételezett nép a cigány – miközben minden másik országban a minimum az, hogy elkerítik, táborokba zárják őket, a kiebrudalásról, az állampolgárság elvételéről, a fent említett, rendőrök általi simán agyonlövésről nem is beszélve? (Meg persze a normális népek „rögtönítélő bíróságairól”, azaz a civilek által történő cigánybűnöző-lemészárlásról, amit még a mucsaisággal, iskolázatlansággal, primitívséggel igazán nem vádolható, szinte minden pozitív, helyeselhető dologban világelső finnek is előszeretettel csinálnak.)
A cikk:
Mire jó egy 45-ös?
Fogalmazzunk a lehető legegyszerűbben: Magyarországon összeomlott a közbiztonság. Nem most, hanem már a Kádár-rendszer utolsó éveiben, azóta ha lehet, még drámaibbá, vagy ha úgy tetszik, még végletesebbé vált a helyzet.
Igen, már a Kádár-rendszer utolsó éveiben hallani lehetett az úgynevezett lakásrablásokról, amelyeket az akkori rendőrök az elkerülhetetlen vég előjelének tartottak. Hozzá kell tenni, azokban az időkben valóban ritka volt az effajta bűncselekmény, de az a kevés eset is jelezte, hogy vége az Ali babából ismert pajkos tolvajromantikának, kemény idők jönnek.
Mi is az a lakásrablás? Nemrég az egyik futószalagon készült amerikai krimiben is elhangzott egy magvas gondolat erről, noha ezeknek a krimiknek nem a magvasság és filozofikusság a jellemzőjük. Arról beszélt egy rendőrnő, hogy a lakásrablásnál nincs veszélyesebb bűncselekmény, hiszen az emberek a lakásukat meghitt és biztos menedéküknek tekintik, s bizony eljátssza az az állam a társadalom bizalmát, amely nem képes e meghitt otthonokat megvédeni.
Magyarországon ma ott tartunk, hogy nemcsak a lakásrablások szaporodtak el immár elviselhetetlen módon, de a bűnözők adott esetben meg is kínozzák az idős tulajdonosokat, ha azok nem adják elő rögtön az értékeiket. Sőt, sokszor akkor is kínoznak, ha megkapták a pénzt, vagy amit akartak…
A rendőrség? A testület természetesen elítéli ezeket a már-már állatias bűncselekményeket. Ennyi. Talán épp itt a baj, hiszen arról volt szó a választások előtt, hogy a magyar rendőrség tagjainak jelentős része végzetesen lejáratta magát a véres 2006-os eseményekben, s ezért az új kormány szélnek ereszti őket. Mert lehetetlen egy népe ellen forduló rendőrre most épp a nép védelmét bízni. Elmaradt a rendőrség alapos szerkezeti és szervezeti átalakítása is, márpedig erre nyilván szükség lett volna, a jelenlegi kormány is tudta, érezte ezt, be is ígérte az „egy falu, egy rendőr” programot. A végrehajtás azonban finoman szólva is akadozik. És akkor még szó sincs az egyes rendőr minőségéről, azaz testi és pszichikai felkészítéséről, tapasztalatairól. Ez is neuralgikus pont, nehéz megszokni és elfogadni ugyanis, hogy egy magyar rendőrt – rangtól és beosztástól függetlenül – kinevetnek és megfélemlítenek a bűnözők. Tisztelet a kivételnek.
Egy szó mint száz, szóba került a fegyvertartási szabályok alapos enyhítése. Méghozzá az alkotmányozás kapcsán, s az önvédelem, illetve a tulajdonvédelem szabályaival kapcsolatosan. Talán a megdöbbenés lehet az ember első reakciója. Még akkor is, ha az egész társadalom várja már az önvédelemmel és tulajdonvédelemmel összefüggő szemléletváltást, azaz annak a Visinszkij-féle jogi filozófiának a sutba dobását, amely sok-sok engedményt, vagy ha úgy tetszik, játszmaelőnyt biztosít a bűnözőnek, amennyiben az a középosztály tagjaira, illetve annak értékeire támad. Hiszen ezt teszi a bolsevik párt is, egy szent és nagy ideológia jegyében. Így jött létre a bűnözők és a bolsevikok osztálytestvérisége. Látható tehát, hogy nincs új a nap alatt, Magyarországon is csak annyi a különbség ebben a tekintetben, hogy itt már nem bolsevikok, hanem a liberálisok kötöttek politikai házasságot az alvilággal, azon belül is elsősorban a roma bűnözőkkel, mert az etnikai bűnözők felbátorítása, felheccelése hosszú időre biztosítja egy társadalom megosztottságát, s a jogkövető polgárok félelmét. Sőt könnyen fordul ez a félelem apátiába és teljes önfeladásba, ha azt látja a társadalom, hogy hiába ruházta fel az államot az úgynevezett erőszak-monopóliummal, az állam nem tud, vagy nem akar élni ezzel. Itt tartunk?
Nyilván nem. Hinnünk kell, hogy egy polgári kormány nem akarja folytatni a balliberális kormányok machiavellista politikáját, belső illetve külső erők sem kényszeríthetik annak folytatására. Ennek egyébként nem is lenne értelme, mert mondjanak bármit a közvélemény-kutatások, a kétharmad a közbiztonság helyreállításának szólt, másodsorban pedig az elszámoltatásnak. Kedves dolog a tankötelezettség kérdése, de tipikusan nem választási téma. Most úgy tűnik, mintha a fegyvertartás könnyítésének ötletgazdái az egyszerű állampolgárokra akarnák áthárítani a bűnözők elleni harc terhét Védd meg magad! címmel. És ha a mindennapossá, nem mellesleg megdöbbentően brutálissá és állatiassá váló lakásrablások felől nézzük a dolgot, még igazat is adhatunk nekik, hiszen az ajtót berúgó rablók megállítására ott, abban a pillanatban tulajdonképpen egy 45-ös Colt a legalkalmasabb. Jó kérdés azonban, hogy a kisfalvakban szocializálódott, alapvetően jóhiszemű nyugdíjastársadalom, magyarán azok a hetven feletti egyedülálló asszonyok, akikre a legszívesebben támadnak a lakásrablók, képesek lesznek-e majd elsütni azt a fegyvert? Ismerik-e a működését, képesek-e használni abban a végtelenül stresszes pillanatban, s nem okoznak-e kárt vele előbb magukban, mint a támadókban. Azt már említeni sem érdemes, ha véletlenül el is találnak egy támadót, annak pillanatok alatt megjelenik a helyszínen a teljes rokonsága, állig felfegyverkezve, s akkor olyan ostrom, illetve épületharc kezdődik elvileg, aminek a győzelemmel kecsegtető megvívására csak a SWAT vagy a Specnaz, esetleg egy izraeli ejtőernyős kommandó képes.
És ha már itt tartunk. A teljes alvilág fel van fegyverezve. Természetesen illegálisan, hiszen nyilvántartott fegyverrel nem érdemes bűncselekményt elkövetni, hébe-hóba fordul elő ilyesmi. Egyes szakértők úgy 200-300 ezerre becsülik a Magyarországon illegálisan tartott fegyverek számát. Ezek ma még csendesek, de dörögni fognak, ha lakosság önvédelmi fegyvereivel kerülnek szembe. Dörögni az utcán, dörögni a lakásokban, de ha kell a buszokon, vagy a vonatokon is. Nem játék ez, egy parlamenti képviselő mesélte, hogy UZI-kat fogott egy roma család azokra a nyomozókra, akik házkutatást akartak tartani náluk.
Nagy-Britanniában azzal a paranccsal lendítik akcióba a SAS, vagyis a világ egyik leghatékonyabb kommandóját, hogy „vegye át a kezdeményezést”. Hát a magyarok is csak ennyit szeretnének mondani a rendőrségüknek. Vegye át végre a kezdeményezést. Talán így többre jutunk.
Sinkovics Ferenc
Frissítés (12:54): a facebookos olvasói megjegyzések közül Czirják Zsombor üzenetére válaszolunk itt, a cikktörzsben, mivel a kommentek között nem tudjuk ezt megtenni. Idézet, kommentárjainkkal:
„Én megértelek titeket is Kurucok, de félek, hogy nálunk nincs ehhez megfelelő fegyvertartási kultúra, mint pl. Svájcban, és nem lehet egy öregember kezébe fegyver adni egyik pillanatról a másikra, még ha büntetlen előéletű és el is végzi a szükséges vizsgákat, nem is beszélve a fiatalokról, akiknek a nagy része már a cigányok agyi szintjén tengődő hülye gyerek, legalábbis én ezt látom, ha pl. a belvárosban járok, biztos vagyok benne, hogy ezek előbb-utóbb Bruce Willis-nek képzelnék magukat és nagy abból nagy baj lenne.”
Kuruc.info: épp ezért hozakodunk elő mindig a tót, ill. cseh példával, ők ugyanis ( a felszabadulás után) ugyanonnan (vagy még mélyebbről) indultak, mint mi, ráadásul itt vannak a „szomszédban”. Ha igaz is lenne az, hogy egy svájci, amerikai vagy finn az eltelt évszázadok alatt megtanult „együtt élni” a fegyverével, egy tótról vagy csehről, akiknél a fegyvertartás engedélyezése viszonylag új keletű, ez nem mondható el. Még sem hallunk olyan csehországi vagy szlovákiai esetekről, hogy ott tömegével(!) "kattannak be" az emberek meg hogy az egyszerű kocsmai összeszólalkozásoknak is tűzpárbajjal vetnek véget. Miért, miben lennénk rosszabbak, fegyvertartásra alkalmatlanabbak, mint a tótok vagy a csehek?
„A liberalizáció melletti legkomolyabb érv, hogy aki rosszra akarja használni, az úgy is szerez fegyvert, az ártatlanoknak meg sokszor csak fegyverrel van esélyük, de itt akkor már nem elhanyagolható a cikk által is felvetett dolog, hogy mi van, ha a nípes fámiliá ellentámadása lendül a legális "önvédelmi" fegyvereivel (tudjuk, hogy ezek az állatok megtennék), ki állítja meg őket?”
Kuruc.info: eleve kifejezetten manipulatív a cikk fegyvertartás elleni ezen érve (amit Olvasónk is átvett). Miért? Egyszerű.
Egy: egy betörő eleve nem fog betörni abba a házba, ahol fegyvert sejt, mert tudja, könnyen ott hagyhatja a fogát, ennélfogva, mivel nincs hulla, a kiccsálád se jön majd leszámolni. Megint csak Szlotákiára hivatkozunk, ahol arányaiban alig van kevesebb cigó, mint nálunk, ugyanakkor a fegyveres birtokvédelem engedélyezett. Kapunk-e olyanról hírt, mint amit a feltétlen fidesz-popónyaló Sinkovics próbál nekünk beadni, azaz hogy a szlotákiai cigógalerik zsákszámra támadnak rá idősek házaira? Dehogy. A cigányok arrafelé kussolnak, a közbiztonság pedig nagyságrendekkel jobb, mint nálunk.
Kettő: a fegyverbirtoklás könnyítését célzó listánkat kifejezetten úgy állítottuk össze, hogy deviáns, bűnöző, élősködő stb. elemek, ill. azok családtagjai ne kaphassanak legálisan fegyvert. Emiatt a fenti érv „legális” része eleve nem áll – eleve nem is rendelkezhetnének a magukat bűnözésből, de minimum segílyekből fenntartó cigók legális fegyverekkel.
„Bármennyire is fegyvermániás vagyok, ahogy a képeimből is kiderül, a mai magyar társadalmat -úgy a cigányokat, mint a magyarokat - NEM tartom alkalmasnak a szabad fegyverbirtoklásra”
Kuruc.info: még egyszer megkérdezzük: miben jobb nálunk egy tót vagy cseh (a svájci, finn és amerikai példát nem is soroljuk)? Ők miért bizonyították érettségüket, alkalmasságukat az igen szabad fegyverviselésre? Kulturálisan, civilizációs szinten felettünk állnának?
„, de hosszú távon támogatom az otthonok felfegyverzését (külső ellenségek miatt, több milliós felfegyverzett kiképzett lakosságnak nem kicsi az elrettentő ereje) , viszont csak a Svájci modellhez hasonlót tudok elképzelni, ami a sorkötelezettség visszavezetését és a teljes lakosságot érintő rendszeres, 5-10 évenkénti alkalmassági vizsgával egybekötött, a meglévő tudást felfrissítő és a legújabb hadi ismereteket továbbadó rövid tanfolyamokat jelentene a teljes lakosság számára! De ehhez pénz kell, rengeteg pénz, na meg persze mindenek előtt igazi nemzeti kormány...”
Kuruc.info: a sorkötelezettség visszaállítása nem rossz ötlet. Hadd utaljunk arra, hogy Svájc mellett a sokmindenben világelső, igen normális Finnország, a finn nép is egyértelműen a sorkötelezettség megtartása mellett van, és ott csak a kifejezetten hazaárulóként nyilvántartott pártok (pl. a zöldek és a kommunisták) próbálják azt megszüntetni. Eredmény nélkül. Ha a minden tekintetben csak pozitív, követendő példaként említhető finneknek semmi bajuk a sorkötelezettséggel, sőt, a túlnyomó többségük azt támogatja, akkor nekünk miért ne lenne szabad az ő példájukat követni? (Itt egy megjegyzést hadd engedjenek meg az Olvasók, szintén egy olvasónknak, Kapás Gergelynek [lásd az ITTENI hozzászólását] szánt válaszként. Azért hozzuk szóba és állítjuk példaképül szüntelenül Finnországot, mivel a nemzetközi, objektív statisztikák szerint ők a leg-leg-leg nép sokmindenben, ráadásul nem ellenségesek velünk, nem magyargyűlölők. Ha a szintén nem ellenséges japánok lennének a világelsők a legtöbb, fontos dologban, akkor rájuk hivatkoznánk. [Ami pedig - szintén Kapás Gergelynek válaszként - az Európa Japánja-kifejezést illeti, azt nem mi találtuk ki. Finnországot sokan így nevezik a nemzetközi sajtóban és közbeszédben, lásd pl. EZT és EZT.])
Nézzük azonban az anyagiakat. A fegyverviselés legalizálása nem kerülne sokba, ha az emberek önköltségi áron juthatnának hozzá a lőfegyverekhez. Arról nem is szólva, hogy ez nagyban segítené a hazai lőfegyvergyártás (patinás) tradícióinak felélesztését, azaz a magyar ipart is nagy volumenű megrendelésekhez juttatnánk ezzel. A kötelező, a veszélyeztetett emberek fegyverismeretének szinten tartására szolgáló lőgyakorlatok sem kerülnének sokba.
„Én megértelek titeket is Kurucok, de félek, hogy nálunk nincs ehhez megfelelő fegyvertartási kultúra, mint pl. Svájcban, és nem lehet egy öregember kezébe fegyver adni egyik pillanatról a másikra, még ha büntetlen előéletű és el is végzi a szükséges vizsgákat, nem is beszélve a fiatalokról, akiknek a nagy része már a cigányok agyi szintjén tengődő hülye gyerek, legalábbis én ezt látom, ha pl. a belvárosban járok, biztos vagyok benne, hogy ezek előbb-utóbb Bruce Willis-nek képzelnék magukat és nagy abból nagy baj lenne.”
Kuruc.info: épp ezért hozakodunk elő mindig a tót, ill. cseh példával, ők ugyanis ( a felszabadulás után) ugyanonnan (vagy még mélyebbről) indultak, mint mi, ráadásul itt vannak a „szomszédban”. Ha igaz is lenne az, hogy egy svájci, amerikai vagy finn az eltelt évszázadok alatt megtanult „együtt élni” a fegyverével, egy tótról vagy csehről, akiknél a fegyvertartás engedélyezése viszonylag új keletű, ez nem mondható el. Még sem hallunk olyan csehországi vagy szlovákiai esetekről, hogy ott tömegével(!) "kattannak be" az emberek meg hogy az egyszerű kocsmai összeszólalkozásoknak is tűzpárbajjal vetnek véget. Miért, miben lennénk rosszabbak, fegyvertartásra alkalmatlanabbak, mint a tótok vagy a csehek?
„A liberalizáció melletti legkomolyabb érv, hogy aki rosszra akarja használni, az úgy is szerez fegyvert, az ártatlanoknak meg sokszor csak fegyverrel van esélyük, de itt akkor már nem elhanyagolható a cikk által is felvetett dolog, hogy mi van, ha a nípes fámiliá ellentámadása lendül a legális "önvédelmi" fegyvereivel (tudjuk, hogy ezek az állatok megtennék), ki állítja meg őket?”
Kuruc.info: eleve kifejezetten manipulatív a cikk fegyvertartás elleni ezen érve (amit Olvasónk is átvett). Miért? Egyszerű.
Egy: egy betörő eleve nem fog betörni abba a házba, ahol fegyvert sejt, mert tudja, könnyen ott hagyhatja a fogát, ennélfogva, mivel nincs hulla, a kiccsálád se jön majd leszámolni. Megint csak Szlotákiára hivatkozunk, ahol arányaiban alig van kevesebb cigó, mint nálunk, ugyanakkor a fegyveres birtokvédelem engedélyezett. Kapunk-e olyanról hírt, mint amit a feltétlen fidesz-popónyaló Sinkovics próbál nekünk beadni, azaz hogy a szlotákiai cigógalerik zsákszámra támadnak rá idősek házaira? Dehogy. A cigányok arrafelé kussolnak, a közbiztonság pedig nagyságrendekkel jobb, mint nálunk.
Kettő: a fegyverbirtoklás könnyítését célzó listánkat kifejezetten úgy állítottuk össze, hogy deviáns, bűnöző, élősködő stb. elemek, ill. azok családtagjai ne kaphassanak legálisan fegyvert. Emiatt a fenti érv „legális” része eleve nem áll – eleve nem is rendelkezhetnének a magukat bűnözésből, de minimum segílyekből fenntartó cigók legális fegyverekkel.
„Bármennyire is fegyvermániás vagyok, ahogy a képeimből is kiderül, a mai magyar társadalmat -úgy a cigányokat, mint a magyarokat - NEM tartom alkalmasnak a szabad fegyverbirtoklásra”
Kuruc.info: még egyszer megkérdezzük: miben jobb nálunk egy tót vagy cseh (a svájci, finn és amerikai példát nem is soroljuk)? Ők miért bizonyították érettségüket, alkalmasságukat az igen szabad fegyverviselésre? Kulturálisan, civilizációs szinten felettünk állnának?
„, de hosszú távon támogatom az otthonok felfegyverzését (külső ellenségek miatt, több milliós felfegyverzett kiképzett lakosságnak nem kicsi az elrettentő ereje) , viszont csak a Svájci modellhez hasonlót tudok elképzelni, ami a sorkötelezettség visszavezetését és a teljes lakosságot érintő rendszeres, 5-10 évenkénti alkalmassági vizsgával egybekötött, a meglévő tudást felfrissítő és a legújabb hadi ismereteket továbbadó rövid tanfolyamokat jelentene a teljes lakosság számára! De ehhez pénz kell, rengeteg pénz, na meg persze mindenek előtt igazi nemzeti kormány...”
Kuruc.info: a sorkötelezettség visszaállítása nem rossz ötlet. Hadd utaljunk arra, hogy Svájc mellett a sokmindenben világelső, igen normális Finnország, a finn nép is egyértelműen a sorkötelezettség megtartása mellett van, és ott csak a kifejezetten hazaárulóként nyilvántartott pártok (pl. a zöldek és a kommunisták) próbálják azt megszüntetni. Eredmény nélkül. Ha a minden tekintetben csak pozitív, követendő példaként említhető finneknek semmi bajuk a sorkötelezettséggel, sőt, a túlnyomó többségük azt támogatja, akkor nekünk miért ne lenne szabad az ő példájukat követni? (Itt egy megjegyzést hadd engedjenek meg az Olvasók, szintén egy olvasónknak, Kapás Gergelynek [lásd az ITTENI hozzászólását] szánt válaszként. Azért hozzuk szóba és állítjuk példaképül szüntelenül Finnországot, mivel a nemzetközi, objektív statisztikák szerint ők a leg-leg-leg nép sokmindenben, ráadásul nem ellenségesek velünk, nem magyargyűlölők. Ha a szintén nem ellenséges japánok lennének a világelsők a legtöbb, fontos dologban, akkor rájuk hivatkoznánk. [Ami pedig - szintén Kapás Gergelynek válaszként - az Európa Japánja-kifejezést illeti, azt nem mi találtuk ki. Finnországot sokan így nevezik a nemzetközi sajtóban és közbeszédben, lásd pl. EZT és EZT.])
Nézzük azonban az anyagiakat. A fegyverviselés legalizálása nem kerülne sokba, ha az emberek önköltségi áron juthatnának hozzá a lőfegyverekhez. Arról nem is szólva, hogy ez nagyban segítené a hazai lőfegyvergyártás (patinás) tradícióinak felélesztését, azaz a magyar ipart is nagy volumenű megrendelésekhez juttatnánk ezzel. A kötelező, a veszélyeztetett emberek fegyverismeretének szinten tartására szolgáló lőgyakorlatok sem kerülnének sokba.
