Kedves és nagyra becsült Seszták Ágnes!
Tudjuk, hogy megveti a nyílt leveleket és íróikat, de azért fordulunk most Önhöz e műfajban, mert valóban tehetséges, nyílt szívű, hazáját szerető szakembernek ismerjük és tartjuk Önt. Sajnáljuk, hogy a nemzeti radikalizmusról írott, meggyőződésünkkel egyébként 99 százalékban teljesen egybehangzó publicisztikáját a Strabag Nemzetben tette közzé, hiszen kedvenc hírportálunkon minden bizonnyal többen olvasták volna, mint Liszkai elvtársék fideszes házi kiadványában.
Kedves Ágnes, teljesen igaza van a gondolatmenetében azt illetően, hogy ez egy következmények nélküli ország, ezért nem ismétlem Önt. Mindenben egyetértünk, csak abban az 1 százalékban, Viktor és kollaboráns pártjának bálványozásában nem leszünk soha közös nevezőn.
Már csak azért sem, mert az Ön állításával szemben igenis van nemzeti radikalizmus, csak azt nem a narancsfejű élcsapat testesíti meg, kedves Ágnes. A nemzeti radikalizmus nem kíván másodhegedűse, kollaboránsa lenni az istentagadó, köztörvényes bűnöző, exkommunista, buzeránsokat és pedofilokat tömörítő álliberális „politikai elitnek". A Vikipédia egyre bővül, Viktor nemzetellenes bűnlajtsroma egyre részletesebb.
A nemzeti radikalizmus nem éri be többé Orbán Viktor nagyotmondásaival és levegőbe elpufogtatott ígéreteivel, miközben látja, hogy a jó Viktor a dakota közmondásokat elfeledve kívánja eltiporni még maradék híveit is a zsidó áldozati oltárra szánt felajánlásként.
Teljesen mindegy persze, hogy ezt Kérivel beszélgetve is megemlítette vagy sem, vagy csak pusztán eddigi tettei alapján következtet - helyesen - erre minden józan ép eszű magyar. Mi egyszeri, pórias mezei kurucok inkább a szemünknek és a fülünknek hiszünk, mintsem a médiaüzeneteknek. A nemzeti radikalizmus nem felejti el a dakoták és más indiántörzsek sorsát, akik üveggyöngyökért és tüzes vízért cserébe eladták nemzetségeik jövőjét. Nekünk Orbántól sem az üveggyöngyök, sem a tüzes víz nem kellenek. A nemzeti radikalizmus az igazságot, és nem a két megélhetési párt gyomorforgató vetélkedését tartja szem előtt. A nemzeti radikalizmus ugyanis azt mondja, kedves Ágnes, hogy egy jobboldali újságírónak nem csak az a kutyakötelessége, hogy a szocionista bűnöket és bűnözőket leleplezze, hanem az is, hogyha csak a gyanú árnyéka is vetül a „magunkfajtára", akkor a „mi oldalunk" viselt dolgaival is megismertesse az olvasóit.
De ugye ez nem ildomos mostanság. Mert Magyarországon mindmáig nincsen objektív, tényfeltáró újságírás, nincs újságírói tisztesség, nincs tartás, megbélyegzett és számkivetett mindenki, aki nem a „politikailag korrekt" mezőben mozog, aki a narancs klán csontvázait nem kívánja visszatuszkolni a szekrénybe, és nem fogadott örök hallgatást a „Fidesz-családnak.".
Azok akik így tettek, saját szakmájuk és szakmai etikájuk ellen vétenek, hiszen ahogy már valaki itt írta a Kuruc.infón, teljesen mindegy, hogy a törvénysértő bűnöző baloldali vagy jobboldali-e, ha bűncselekményt követett el, ha elárulta a nemzetét, akkor nincsen helye a politikai vezetésben vagy a közhivatalokban.
A nemzeti radikalizmus nem kíván mást, mint törvényes rendet az országban, a valláserkölcs oktatásának visszaállítását, a személyiségromboló ultraliberalizmus visszaszorítását a közoktatásból, a kultúrából és a történetírásból, hiszen a halálba vezető utat ezen ideológia kiszolgálói kövezték ki számunkra. A nemzeti radikalizmus el kívánja számoltatni az ügynökhálózatot, tabula rasa-t kíván teremteni, és meg kívánja fosztani őket a közhivatal gyakorlásának jogától egyszer s mindenkorra. Enélkül nincs újjászületés.
Arra pedig tisztelettel kérjük, ne vegyen mérget, kedves Ágnes (kár lenne egy ilyen nagyszerű asszonyért), hogy a nyílt levelek vagy a Fidesszel szemben megfogalmazott kritikák senkit nem érdekelnek. Sőt azt se állítsa, hogy a jobboldalnak ehhez semmi köze. De még mennyire, hogy van köze!
Meglepődne ha tudná, hogy hány ezren kattintanak naponta ezekre a írásokra (túlnyomórészt látható a cikkek olvasottsága a Heti Top 10 rovatban, - a szerk.). Gondolja, hogy a bírósági folyosókon nem adogatták kézről kézre a Don Lomnici bűncselekményeiről szóló tényfeltáró írássorozatot? Nemhogy igazat adtak a leírtaknak, de sokan még ki is egészítették a Kurucon megjelenteket.
Gondolja, hogy a Sándor-palotában és az öt megélhetési párt sajtóirodáiban nem fénymásolgatták és olvasgatták Sólyom László és neje őnagysága életútját bemutató cikkeket? Gondolja, hogy a Fidesz egykori és jelenlegi tagjait, talpasait, vagy az egykor aktív polgári körök mára kiábrándult tagjait nem érdeklik a Fidesz-kormány által privatizált állami gazdaságok, vagy a Deutsch-féle 5 milliárdos sikkasztással megvalósított stadion beléptető-rendszer, vagy a Postabank 100 milliárdos túlkonszolidálásának az igaz története?
Az Ön pénzét is, mindnyájunk pénzét ellopták a jó fiúk, kedves Ágnes, miközben a millenniumi zászló átadásokon könnyeztünk és Orbánt éltettük! És ne mondja, hogy ez a kommunista propaganda kitalációja, mert akkor - kérdezzük mi - vajon az Ön sok tehetséges jobboldali kollégája miért nem járt ezeknek utána, megcáfolva a zsidóbérenc cselédsajtót? A jobboldali kollégák miért nem járják végig a bíróságokat, és szedik elő a bizonyítékokat felgöngyölítve a maffiózó Lomnici Corleonéra hajazó bűntetteit? A jobboldali kollégák miért nem járnak utána Sólyom László múltjának, és általa már érdekes módon egy évvel a megválasztása előtt tudott alkotmánybírósági karrierjének, kedves Ágnes?
A jobboldali kollégák vajon miért nem veszik elő az országgyűlési jegyzőkönyveket, és mutatnak rá, hogyan és hány alkalommal segítette a Fidesz a Gyurcsány-rezsimet talpon maradni, vagy hány szavazattal és tartózkodással, sőt nem-szavazattal akadályozta meg annak idején a narancs-frakció, hogy az ügynöktörvényt elfogadja az Országgyűlés?
De mondhatnék napi aktualitást is: a jobboldali kollégák miért nem fejtik fel a fideszes kórház- és rendelőprivatizációk több mint érdekes szálait? Mert ha a Fidesz nyúlja le a közvagyonunkat, akkor az rendben van? Mindezek közérdeklődésre számottartó, írásban rögzített tények, amelyek felnyithatnák a Fidesz-tábor még mindig fanatikusan hívő részének a szemét is.
A Kuruc.infót meg lehet nácizni, fasisztázni, vagy ahogy legújabban Kövér elvtárs teszi „fiatal zsidók aknamunkájának" beállítani, de miért nem cáfolják meg a dokumentumokkal alátámasztható információikat és híreiket?
Ön is tudja, mint ahogy mi is valljuk, hogy ez az ország soha nem volt kétpárti, és az újjászületés zálogaiként már szerveződnek azok az új erők, akikre a közvéleménykutatások szerint is az ország kétharmada vár. Az új erők, akik nem azt várják, hogy „az SZDSZ álljon az emberek mellé", hanem azt garantálják majd többek között, hogy az SZDSZ soha többé ne létezhessen a magyar Országgyűlésben. Ha így folytatja, a Fidesz is hasonló sorsra jut, hiszen nagyon hamar elfelejtették, hogy a kisgazdák nélkül soha az életben nem lettek volna kormánypárt, Orbán Viktor soha nem ülhetett volna a kormányfői székbe.
Igen, a tények sajnos (?) makacs dolgok, ugye, kedves Ágnes? Orbán Viktornak nem az SZDSZ-szel kellene új egységet teremtenie, hanem a nemzeti pártokkal kellene szövetséget alkotnia. Azt ugyanis, hogy Orbán Viktoron és pártján kívül senki nem létezhet a jobboldalon, a Kuruc.info és a nemzeti radikális oldal nem fogadja el soha. Ilyet legutoljára a bolsevik kommunisták mondtak, és nem gondoljuk, hogy ez lenne a követendő út Magyarország számára. A Fidesz - agytrösztje ostobaságának megfelelően - megint a közvéleménykutatásoknak hisz, pedig minden alkalommal elbukta a választást, amikor így cselekedett.
Kedves Ágnes, tegye a szívére a kezét: amikor példának okáért a Demokrata, és ha jól emlékszem a Pesti Hírlap szerkesztőségét nem egy alkalommal baseball ütőkkel verték szét pribékek, akkor vajon felszólalt-e a Fidesz vezetősége a sajtószabadság és a szólásszabadság, egyszersmind a két szerkesztőség védelme érdekében?
Tudja, hogy nem, mint ahogy sem a Magyar Gárda, sem pedig a parlamenten kívüli pártok, szervezetek, sem az útlezárók, a Gyurcsány-ellenes tiltakozók, de még a buzik ellen felvonulók sem soha, sehol nem számíthattak eddig a Fidesz segítségére. Mert nekik nem ez a küldetésük, nem erre választották ki őket. Mert ugye azt nem hiszi el, kedves Ágnes, hogy őket a magyar nép emelte pajzsra, a nemzet bizalma predesztinálja a vezető szerepre őket? Erről is írhatna egyszer, kedves Ágnes!
További jó egészséget kívánva, üdvözlettel:
Egy volt polgári kör tagjai, akik mára kuruccá lettek
Tudjuk, hogy megveti a nyílt leveleket és íróikat, de azért fordulunk most Önhöz e műfajban, mert valóban tehetséges, nyílt szívű, hazáját szerető szakembernek ismerjük és tartjuk Önt. Sajnáljuk, hogy a nemzeti radikalizmusról írott, meggyőződésünkkel egyébként 99 százalékban teljesen egybehangzó publicisztikáját a Strabag Nemzetben tette közzé, hiszen kedvenc hírportálunkon minden bizonnyal többen olvasták volna, mint Liszkai elvtársék fideszes házi kiadványában.
Kedves Ágnes, teljesen igaza van a gondolatmenetében azt illetően, hogy ez egy következmények nélküli ország, ezért nem ismétlem Önt. Mindenben egyetértünk, csak abban az 1 százalékban, Viktor és kollaboráns pártjának bálványozásában nem leszünk soha közös nevezőn.
Már csak azért sem, mert az Ön állításával szemben igenis van nemzeti radikalizmus, csak azt nem a narancsfejű élcsapat testesíti meg, kedves Ágnes. A nemzeti radikalizmus nem kíván másodhegedűse, kollaboránsa lenni az istentagadó, köztörvényes bűnöző, exkommunista, buzeránsokat és pedofilokat tömörítő álliberális „politikai elitnek". A Vikipédia egyre bővül, Viktor nemzetellenes bűnlajtsroma egyre részletesebb.
A nemzeti radikalizmus nem éri be többé Orbán Viktor nagyotmondásaival és levegőbe elpufogtatott ígéreteivel, miközben látja, hogy a jó Viktor a dakota közmondásokat elfeledve kívánja eltiporni még maradék híveit is a zsidó áldozati oltárra szánt felajánlásként.
Teljesen mindegy persze, hogy ezt Kérivel beszélgetve is megemlítette vagy sem, vagy csak pusztán eddigi tettei alapján következtet - helyesen - erre minden józan ép eszű magyar. Mi egyszeri, pórias mezei kurucok inkább a szemünknek és a fülünknek hiszünk, mintsem a médiaüzeneteknek. A nemzeti radikalizmus nem felejti el a dakoták és más indiántörzsek sorsát, akik üveggyöngyökért és tüzes vízért cserébe eladták nemzetségeik jövőjét. Nekünk Orbántól sem az üveggyöngyök, sem a tüzes víz nem kellenek. A nemzeti radikalizmus az igazságot, és nem a két megélhetési párt gyomorforgató vetélkedését tartja szem előtt. A nemzeti radikalizmus ugyanis azt mondja, kedves Ágnes, hogy egy jobboldali újságírónak nem csak az a kutyakötelessége, hogy a szocionista bűnöket és bűnözőket leleplezze, hanem az is, hogyha csak a gyanú árnyéka is vetül a „magunkfajtára", akkor a „mi oldalunk" viselt dolgaival is megismertesse az olvasóit.
De ugye ez nem ildomos mostanság. Mert Magyarországon mindmáig nincsen objektív, tényfeltáró újságírás, nincs újságírói tisztesség, nincs tartás, megbélyegzett és számkivetett mindenki, aki nem a „politikailag korrekt" mezőben mozog, aki a narancs klán csontvázait nem kívánja visszatuszkolni a szekrénybe, és nem fogadott örök hallgatást a „Fidesz-családnak.".
Azok akik így tettek, saját szakmájuk és szakmai etikájuk ellen vétenek, hiszen ahogy már valaki itt írta a Kuruc.infón, teljesen mindegy, hogy a törvénysértő bűnöző baloldali vagy jobboldali-e, ha bűncselekményt követett el, ha elárulta a nemzetét, akkor nincsen helye a politikai vezetésben vagy a közhivatalokban.
A nemzeti radikalizmus nem kíván mást, mint törvényes rendet az országban, a valláserkölcs oktatásának visszaállítását, a személyiségromboló ultraliberalizmus visszaszorítását a közoktatásból, a kultúrából és a történetírásból, hiszen a halálba vezető utat ezen ideológia kiszolgálói kövezték ki számunkra. A nemzeti radikalizmus el kívánja számoltatni az ügynökhálózatot, tabula rasa-t kíván teremteni, és meg kívánja fosztani őket a közhivatal gyakorlásának jogától egyszer s mindenkorra. Enélkül nincs újjászületés.
Arra pedig tisztelettel kérjük, ne vegyen mérget, kedves Ágnes (kár lenne egy ilyen nagyszerű asszonyért), hogy a nyílt levelek vagy a Fidesszel szemben megfogalmazott kritikák senkit nem érdekelnek. Sőt azt se állítsa, hogy a jobboldalnak ehhez semmi köze. De még mennyire, hogy van köze!
Meglepődne ha tudná, hogy hány ezren kattintanak naponta ezekre a írásokra (túlnyomórészt látható a cikkek olvasottsága a Heti Top 10 rovatban, - a szerk.). Gondolja, hogy a bírósági folyosókon nem adogatták kézről kézre a Don Lomnici bűncselekményeiről szóló tényfeltáró írássorozatot? Nemhogy igazat adtak a leírtaknak, de sokan még ki is egészítették a Kurucon megjelenteket.
Gondolja, hogy a Sándor-palotában és az öt megélhetési párt sajtóirodáiban nem fénymásolgatták és olvasgatták Sólyom László és neje őnagysága életútját bemutató cikkeket? Gondolja, hogy a Fidesz egykori és jelenlegi tagjait, talpasait, vagy az egykor aktív polgári körök mára kiábrándult tagjait nem érdeklik a Fidesz-kormány által privatizált állami gazdaságok, vagy a Deutsch-féle 5 milliárdos sikkasztással megvalósított stadion beléptető-rendszer, vagy a Postabank 100 milliárdos túlkonszolidálásának az igaz története?
Az Ön pénzét is, mindnyájunk pénzét ellopták a jó fiúk, kedves Ágnes, miközben a millenniumi zászló átadásokon könnyeztünk és Orbánt éltettük! És ne mondja, hogy ez a kommunista propaganda kitalációja, mert akkor - kérdezzük mi - vajon az Ön sok tehetséges jobboldali kollégája miért nem járt ezeknek utána, megcáfolva a zsidóbérenc cselédsajtót? A jobboldali kollégák miért nem járják végig a bíróságokat, és szedik elő a bizonyítékokat felgöngyölítve a maffiózó Lomnici Corleonéra hajazó bűntetteit? A jobboldali kollégák miért nem járnak utána Sólyom László múltjának, és általa már érdekes módon egy évvel a megválasztása előtt tudott alkotmánybírósági karrierjének, kedves Ágnes?
A jobboldali kollégák vajon miért nem veszik elő az országgyűlési jegyzőkönyveket, és mutatnak rá, hogyan és hány alkalommal segítette a Fidesz a Gyurcsány-rezsimet talpon maradni, vagy hány szavazattal és tartózkodással, sőt nem-szavazattal akadályozta meg annak idején a narancs-frakció, hogy az ügynöktörvényt elfogadja az Országgyűlés?
De mondhatnék napi aktualitást is: a jobboldali kollégák miért nem fejtik fel a fideszes kórház- és rendelőprivatizációk több mint érdekes szálait? Mert ha a Fidesz nyúlja le a közvagyonunkat, akkor az rendben van? Mindezek közérdeklődésre számottartó, írásban rögzített tények, amelyek felnyithatnák a Fidesz-tábor még mindig fanatikusan hívő részének a szemét is.
A Kuruc.infót meg lehet nácizni, fasisztázni, vagy ahogy legújabban Kövér elvtárs teszi „fiatal zsidók aknamunkájának" beállítani, de miért nem cáfolják meg a dokumentumokkal alátámasztható információikat és híreiket?
Ön is tudja, mint ahogy mi is valljuk, hogy ez az ország soha nem volt kétpárti, és az újjászületés zálogaiként már szerveződnek azok az új erők, akikre a közvéleménykutatások szerint is az ország kétharmada vár. Az új erők, akik nem azt várják, hogy „az SZDSZ álljon az emberek mellé", hanem azt garantálják majd többek között, hogy az SZDSZ soha többé ne létezhessen a magyar Országgyűlésben. Ha így folytatja, a Fidesz is hasonló sorsra jut, hiszen nagyon hamar elfelejtették, hogy a kisgazdák nélkül soha az életben nem lettek volna kormánypárt, Orbán Viktor soha nem ülhetett volna a kormányfői székbe.
Igen, a tények sajnos (?) makacs dolgok, ugye, kedves Ágnes? Orbán Viktornak nem az SZDSZ-szel kellene új egységet teremtenie, hanem a nemzeti pártokkal kellene szövetséget alkotnia. Azt ugyanis, hogy Orbán Viktoron és pártján kívül senki nem létezhet a jobboldalon, a Kuruc.info és a nemzeti radikális oldal nem fogadja el soha. Ilyet legutoljára a bolsevik kommunisták mondtak, és nem gondoljuk, hogy ez lenne a követendő út Magyarország számára. A Fidesz - agytrösztje ostobaságának megfelelően - megint a közvéleménykutatásoknak hisz, pedig minden alkalommal elbukta a választást, amikor így cselekedett.
Kedves Ágnes, tegye a szívére a kezét: amikor példának okáért a Demokrata, és ha jól emlékszem a Pesti Hírlap szerkesztőségét nem egy alkalommal baseball ütőkkel verték szét pribékek, akkor vajon felszólalt-e a Fidesz vezetősége a sajtószabadság és a szólásszabadság, egyszersmind a két szerkesztőség védelme érdekében?
Tudja, hogy nem, mint ahogy sem a Magyar Gárda, sem pedig a parlamenten kívüli pártok, szervezetek, sem az útlezárók, a Gyurcsány-ellenes tiltakozók, de még a buzik ellen felvonulók sem soha, sehol nem számíthattak eddig a Fidesz segítségére. Mert nekik nem ez a küldetésük, nem erre választották ki őket. Mert ugye azt nem hiszi el, kedves Ágnes, hogy őket a magyar nép emelte pajzsra, a nemzet bizalma predesztinálja a vezető szerepre őket? Erről is írhatna egyszer, kedves Ágnes!
További jó egészséget kívánva, üdvözlettel:
Egy volt polgári kör tagjai, akik mára kuruccá lettek
