E szigorúan rendeltetésszerű gép ára, amelyet 1982 és 1990 között az amerikai Lockheed cég gyártott, 45 millió dollár volt. A repülő 20,3 méter hosszú volt, 3,8 méter magas, szárnyainak fesztávolsága pedig 13,3 méter.

Ezek a gépek az 1991-es iraki Öbölháború idején szereztek elismerést, amikor a közzétett adatok szerint 1270 repülést hajtottak végre 39 küldetés során, miközben láthatatlanok voltak az iraki radarok képernyőin.

Korábban arról is szóltak a hírek, hogy elkészült a kínaiak Fekete sas névre keresztelt lopakodója. A jól informált sajtó szerint a kínaiak felhasználták a Szerémségben lelőtt lopakodó darabjait a saját láthatatlan vadászgépük megalkotásához.

Miután a lopakodó földet ért, a 2000 lelket számláló szerémségi kis falu határában azonnal ott termettek az emberek. A cigányok alig várták, hogy a tűz kihunyjon, a fémdarabok pedig kihűljenek.

Kis kordékra pakolták a lopakodó darabjait, és elcipelték a falu széli házakba, mert jó üzletet sejtettek. Ócskavasként szerették volna értékesíteni, de az üzletből nem lett semmi, mert rövidesen megjelentek náluk a hadsereg képviselői, és elvették tőlük az „ócskavasat”. A lelőtt lopakodó darabjait ma a repüléstörténeti múzeumban őrzik. Azt, amit sikerült összeszedniük, mert még mindig vannak apróbb darabkák a falubelieknél. Úgymond emléknek.

Dani Zoltán ezredes azóta már nyugállományba vonult. Szülőfalujában, Székelykevén él, és egy pékséget üzemeltet. Az egykori katonatiszt azt állítja, ő a lopakodó lezuhanását követően nem tartózkodott a faluban, mert más feladata volt.

Persze hallotta, hogy a lakosság igyekezett minél több darabot hazavinni és emlékbe eltenni, de hogy a kínaiak vásároltak-e ezekből vagy sem, arra nem tudott válaszolni.

A vadászgép lelövéséről film is készült, Second meeting (Második találkozás) címmel.

Zseljko Mirkovics alkotása a Jugoszláv Hadsereg ezredesének, a székelykevei Dani Zoltánnak és a US Army pilótájának, a szlovén származású Dale Zelkónak a „második találkozásáról” szól.

(Magyar Szó nyomán)