Berlin Mitte nevű kerülete 2001-ben jött létre a korábban önálló Mitte, Tiergarten és Wedding kerületek összevonásával. A Wedding kerületrészen belül található az afrikai negyed (Afrikanisches Viertel), ahol 2022. december 2-án a Szociáldemokrata (SPD), Zöldek (Die Grüne) és a Baloldali Párt (Die Linke) irányította Berlin és annak Mitte kerületének vezetősége átnevezte a fentebb említett utcát, illetve teret. Az átnevezések színhelyét azért hívják Afrikai negyednek, mert egy Carl Hagenbeck nevű állatkereskedő még az első világháború előtt szeretett volna létesíteni itt egy parkot, ahol bemutatták volna az afrikai német gyarmatok életében fontos szerepet játszó embereket, illetve az ottani állatokat. A Németország számára vesztes világháború, s egyben a gyarmatok elvesztése azonban meghiúsította az elképzelés megvalósítását. Az utcákat azonban már elnevezték a német gyarmatokról és néhány más afrikai országról, illetve a gyarmati országok létrehozásában, fejlődésében kiemelkedő szerepet játszó személyekről.

Berlinben, hajdanában az Afrikai negyedben tehát az afrikai német gyarmatok alapítóiról, vezetőiről vagy neves német Afrika-kutatókról, felfedezőkről és földrajztudósokról is neveztek el közterületeket. 2022. december 2-án a már nyugodtan betegesnek is nevezhető német Wiedergutmachung (jóvátétel) szellemében ezért nevezték át Német Délnyugat-Afrika megalapítójáról, Adolf Lüderitzről elnevezett utcát, illetve a világhírű Afrika-kutatóról és diplomatáról, a nyugat-afrikai német gyarmatok alapításához jelentősen hozzájáruló Gustav Nachtigal nevét viselő teret.

De nézzük, kik voltak a december 2-ai átnevezés előtt, illetve kik lettek az említett két berlini közterület névadói. Az egykori Német Délnyugat-Afrikában a gyarmatosítás ellen 1904-ben fegyveres gerillaháború bontakozott ki, mire Berlin csaperősítéseket hajtott végre a Schutztruppe (Védelmi csapat) nevű fegyveres erők soraiban. (A Schutztruppe egységek parancsnokai németek, míg a több ezer beosztott fegyveres helybeli, arab-szuahéli szóval „ászkárik” voltak – H. J.) A Cornelius Fredericks vezette gerillacsoport 1906 márciusában megadta magát a gyarmattartó erőknek, s Frederickset közel egy évvel később, 1907 februárjában a német hatóságok lefejezték. Erről a gerillavezérről nevezték el december 2-án a korábbi Lüderitz utcát.

A korábbi utcanévadó, Adolf Lüderitz (1834-1886) sikeres brémai nagykereskedő volt, aki 1884-ben a mai Namíbiai területén a Német Birodalom számára megalapította Német Délnyugat-Afrika gyarmatot. Namíbia fővárosában, Windhoekban egészen 2019-ig volt Lüderitzstrasse (sic!), mígnem egy antifákból, zöldekből és egyéb németországi öngyűlölőkből álló küldöttség meglátogatta és rábeszélte a városvezetést, hogy sürgősen nevezzék át a kolonialista Adolf Lüderitzről elnevezett utcát. Namíbiában, az egykori Német Délnyugat-Afrikában, az Atlanti-óceán partján azonban még ma is létezik egy Lüderitz nevű kisváros.

Az afrikai negyedben ugyancsak december 2-án nevezték át a korábbi Nachtigal teret (Nachtigalplatz) Manga Bell térre (Manga-Bell-Platz). A tér új névadója az Emily és Rudolf Duala Manga Bell kameruni királyi pár. A korábban Ulm városában kitanított, németül is megtanult Rudolf Douala Manga Bellt 1914-ben árulás, valójában a német gyarmati hatóság elleni lázítás vádjával kötél általi halálra ítélték, s az ítéletet augusztusban végre is hajtották. A baden-württembergi Ulm városban már 2018 óta tér viseli Rudolf Duala Manga Bell nevét, s eljött az ideje annak, hogy a szövetségi fővárosban is viselje...

De ki volt ez a másik „sötét múltú német”, Gustav Nachtigal, akinek nevét az első világháború éveitől egészen 2022. december 2-ig szintén hirdette közterület Berlinben? Gustav Nachtigal (1834-1885) a Porosz Királyságban, Eichstedt faluban született. Orvosi tanulmányai befejezése után, 1858-tól a porosz hadsereg sebészorvosaként szolgált. 1862-ben Tuniszban telepedett le, ahol megtanult arabul, és megismerte az iszlámot. Nachtigal 1869-ben tíztagú expedíciós csapatával Tripoliból útnak indult, hogy eljusson Kukába, a Csád-tó körüli Bornu Birodalom fővárosába, ahol átadta I. Vilmos porosz király ajándékát és üzenetét a térség erős emberének, Rábeh bin ez-Zubejr szultánnak.

Gustav Nachtigal a hat esztendeig elhúzódó expedíció során felfedező, térségfeltérképező kiruccanásokat tett a Szaharában levő Tibeszti vulkánikus hegyvidékére, Szudánba, a Dárfúr és Kordofán Szultánságba. Mindenütt mindent jegyzetelt, tanulmányozta a térség néprajzát, térképeket készített, megtanult néhány ottani nyelvet. 1875-ben Kartúmon és Kairón keresztül érkezett haza, az akkor már Poroszországot is magában foglaló bismarcki Német Császárságba. A hatéves afrikai tartózkodás élményeit, tudományos kutakodását Gustav Nachtigal a több nyelvre is lefordított, háromkötetes Szahara és Szudán: A hatéves afrikai utazás eredménye című könyvében foglalta össze. A könyv rövidített, egykötetes változata magyarul is megjelent 1928-ban Halász Gyula kiváló nyelvész és földrajztudós fordításában.

Otto von Bismarck kancellár 1884-ben kinevezte Gustav Nachtigalt Német Nyugat-Afrika birodalmi biztosává (Reichskomissar), amely minőségében azon év nyarán többi között a mai Togo és Ghána egy részét német protektorátus alá helyezte, Kamerunban pedig megszilárdította a német gyarmati uralmat.

Egy év sem telt el az afrikai küldetésének kezdete óta, amikor 1885 áprilisában dolga végeztével elindult haza, de a Pálma-foknál a Möwe (Sirály) nevű német ágyúnaszád fedélzetén 51 évesen, maláriában meghalt. Nachtigalt az elefántcsontparti Grand Bassam városban (más források szerint a Pálma-fokon) temették el, majd három év múlva földi maradványait 1886-ban áttemették Dualába, Kamerun akkori fővárosába. Míg Berlinben a „németek” átnevezik eddig az ő nevét hirdető teret, a kameruni nagyvárosban manapság is áll a sírja fölé emelt obeliszk emlékmű. Az emlékmű német nyelvű fölirata magyarul így hangzik:

Hogy az antifa-zöld-szoci öngyűlölő németekkel ellentétben maguk az afrikaiak mennyire nem tekintik gyalázatosnak és elvetendőnek országaik német gyarmati múltját, arra további példa a Togói Köztársaság Baguida nevű városában 1984-ben felavatott, s közel fél évszázada álló német-togói barátság 100. évfordulója emlékmű. A Louis Arquer francia szobrász alkotta, s 1984-ben felállított emlékmű arra emlékeztet, hogy Gustav Nachtigal (sic!) és III. Mlapa togolandi törzsfőnök-király 1884-ban aláírta a protektorátusi szerződést. A Togói Köztársaságban 1984-en a posta egy emlékbélyeget is kiadott Gustav Nachtigal arcképével, a német és a togói zászlóval és a következő francia nyelvű szöveggel:

Hering József – Kuruc.info