- Magyarország meggyőződésünk szerint azon államok közé tartozik, amelyek békét szeretnének a Közel-Keleten. Ezeknek az országoknak be kell látniuk, hogy a palesztin állam függetlenségének egyoldalú elismertetése a békével ellentétes hatást váltana ki. Ezért reméljük, hogy a palesztin állam egyoldalú kikiáltásának ügye nem fogja beárnyékolni a baráti magyar-izraeli kapcsolatokat. Minden barátunkkal ismertettük - beleértve az Európai Unió tagállamait is - Izrael biztonsági érdekeit. Ezek az országok érzékenyek Izrael biztonságára, ezért azt kértük tőlük, ne támogassák a palesztinok kezdeményezését.

- Két dolog között választhat az Európai Unió. Vagy egységes álláspontot alakít ki, vagy megosztottá válik a közösség. Most valószínűnek látszik, hogy lesznek országok, amelyek támogatják a palesztin állam elismerését. Mi azt várjuk Magyarországtól, hogy ne szavazzon Izrael érdekei ellen.

- A magyar társadalomban - marginálisan bár, de - jelen lévő szélsőséges csoportok gyűlöletet szítanak Izrael és a zsidók ellen. Úgy gondolom, a szélsőségesség, a radikalizmus, az antiszemitizmus, a rasszizmus nem a magyar identitástudatot szolgálja. Az ilyen ideológiák károsak a magyar társadalom számára, és rombolják Magyarország nemzetközi tekintélyét is. A Heti Válaszban nemrég megjelent Morvai Krisztina-interjúban is hazugságok és ostobaságok egész sora található, például hogy Izrael ellenőrizni akarja Magyarországot, izraeliek itt akarnak letelepedni. Ezek az emberek a gyűlölet kultuszát gyakorolják.

- Van Magyarországon olyan józanul gondolkodó ember, aki komolyan azt hiszi, amit a szélsőjobb próbál olyan erőteljesen elhitetni velük, hogy az izraeliek itt akarnának letelepedni? Mindezzel együtt vannak olyan emberek, akik hisznek ebben a sztereotípiában.

- Ezek az emberek minden alkalmat megragadnak, hogy gyűlöletet keltsenek. Holott kijelentésével a köztársasági elnök csak azt akarta érzékeltetni, hogy az izraeli gazdaság mennyire erős. Örömét fejezte ki, hogy milyen sok külföldi befektető érkezik Izraelbe, és annak a véleményének is hangot adott, hogy néhány izraeli üzletember sikeresen fektet be külföldön. Peresz az életképes izraeli gazdaságot akarta szemléltetni, megemlítve Manhattant, Lengyelországot, Romániát és Magyarországot. Több mint különös, hogy a kijelentés a többi említett helyen nem váltott ki visszhangot, csak Magyarországon.

- Senki nem akarta megsérteni a magyarokat, ezért senki nem is számított ilyen heves visszhangra. Persze az igaz, hogy az ügy megmozgatta az antiszemiták fantáziáját, és kiváló lehetőséget adott a zsidók elleni uszításra.

- Nem gondolom, hogy a magyarok többségének tetszik az antiszemitizmus. Mint ahogy a magyar társadalom nagyobbik része azzal sem értett egyet, hogy a második világháború alatt 600 ezer zsidót öltek meg. A zsidógyűlölet csak a társadalom kis csoportjának gondolkodására jellemző. Nem hiszem azt sem, hogy a magyar kormány vagy a miniszterelnök antiszemita lenne, és a mögötte álló választói bázisról is ugyanezt lehet mondani. Különbséget kell tenni a szélsőséges kisebbség és a kormány között. Úgy látom, a magyar kormány felelősen küzd a szélsőségek ellen.

- Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a palesztin állam soha nem létezett. A Gázai övezetet és Ciszjordániát Izrael az 1967-es hatnapos háborúban vonta ellenőrzése alá. A nyugati partot addig Jordánia, a Gázai övezetet pedig Egyiptom felügyelte. Akkor, érdekes módon, nem volt sem területi, sem betelepítési probléma ezekben az övezetekben. A palesztin-izraeli viszony azonban ugyanolyan volt, mint most: támadásokkal kellett szembenéznünk, mindennaposak voltak a gyilkosságok. Ciszjordánia a bibliai idők óta a zsidó nép egyik meghatározó földje volt, sok izraeli ma is az ország részének tekinti. Mindennek ellenére Izrael tárgyalóasztalhoz ült a palesztinokkal a terület jövőjének megvitatására. A Benjamin Netanjahu kormányfő vezette jobboldali kormány tavaly tíz hónapra befagyasztotta a telepek létesítését. Ő volt az a politikus, aki elismerte a két állam elméletét. Ez jelentős lépés, és egyáltalán nem nevezném magától értetődőnek, mivel a kormánytöbbséget adó Likud ideológiailag más alapokon áll. Kétségtelen azonban, hogy a telepek ügye vitatéma a palesztinokkal való viszonyunkban.

- Jeruzsálem nem vonható be a zsidó telepek problémájának körébe. Jeruzsálem ugyanis Izrael fővárosa; a mi történelmi, oszthatatlan fővárosunk. Ha Jeruzsálemben építkezünk, az nem ugyanazt jelenti, mint a Ciszjordániában létesülő telepek.

- Ez elsősorban nem rajtunk múlik. Két, egymással is haragban álló palesztin entitásról, a Fatahról és a Hamászról van szó. Mindenki emlékszik arra, hogy a Fatahot hogyan tessékelte ki a Hamász a Gázai övezetből a 2006-os választási győzelme után. A Hamász komoly veszélyt jelent, mivel célja, hogy egy napon az összes palesztint képviselje. Fel kell tennünk a kérdést: kivel tárgyaljunk, kinek tegyünk területi engedményeket? És akkor még nem beszéltünk Izrael jogáról ahhoz, hogy a zsidók nemzetállamaként határozza meg magát. Ezt mindkét palesztin szervezet elutasítja. Mi ettől még készek vagyunk a tárgyalásokra, még a területi engedményekre is. De a Hamász nem akar tárgyalni, mivel Izrael egész területét a palesztin állam részének követeli, ezért partnernek sem ismer el minket. A Fatahnak mérsékeltebb vezetése van, és velük már szerződéseket is kötöttünk.

- Nem sokat. Sőt ma számos szempontból rosszabb a helyzet, mint két évtizede. Az egész Közel-Keleten a helyzet ma lényegesen bizonytalanabb. Különösen, ha figyelembe vesszük az egyiptomi, tunéziai, líbiai, szíriai események destabilizációs hatásait. Erre példa Irán, ami atomfenyegetettséget jelent, amely tagadja a holokausztot, megsérti az emberi jogokat, valamint támogatja a terrorszervezeteket, többek között a Hamászt és a Hezbollahot. Az izraeli társadalmon belül, főleg a fiatalok körében, jobbratolódás ment végbe az elmúlt években. Az izraeli embereknek az 1993-as oslói megállapodás után az volt az érzésük, hogy készek vagyunk engedményeket tenni, sőt tettünk is, hiszen kivonultunk Gázából, felszámoltuk ott a zsidó telepeket, tízezer embert áttelepítettünk, azóta sokaknak nincs állandó lakhelyük, munkájuk. Ariel Saron akkori miniszterelnök ettől a lépéstől nyugalmat remélt. És mit kaptunk cserébe? A Hamász rakétákkal lövi nap mint nap Izrael déli részét. Ezzel pedig csak azt érik el, hogy az izraeli társadalom ma sokkal kevésbé áll készen arra, hogy engedményt tegyen a palesztinoknak, mint korábban, és az emberek kevésbé hisznek a béke lehetőségében.

Kapcsolódó: Felvonulás Palesztina elismeréséért a fővárosban