Bizonyos európai államok jogszolgáltatása időről időre szembe köpi Iustitiát, s normális ésszel nehezen értelmezhető és feldolgozható döntéseket, valamint ítéleteket hoz.


Történt, hogy még 2009. december 19-én ellopták az auschwitzi koncentrációs tábor központi, egyes számú részlegének bejárata fölött található "Arbeit macht frei" mondat feliratának betűit. Így a történelemben eddig talán a legnagyobb karriert befutott szállóige a téli napforduló tájékán, az esztendő majd' legsötétebb napján olvashatatlan volt a ma már múzeumként működő ipari műemlékegyüttes területére látogató holokauszt-zarándokok számára.
A krakkói ügyészség Anders Högström - korábban már saját hazája hatóságai által a lengyeleknek kiadott - svéd állampolgárt mint felbujtót gyanúsítja a felirat ellopásának megszervezésével, akit Stockholmban már ez év februárjában példásan gyors hatósági fellépés eredményeként letartóztattak. A tegnapi napon a krakkói vádhatóság vádemelési javaslattal továbbította az ügy iratait az illetékes bíróságra. A hatályos lengyel büntetőtörvénykönyv szerint a tettesekre akár tíz év szabadságvesztés büntetés is kiszabható. A rongálási, lopási históriának hat gyanúsítottja, illetve vádlottja van, a korábban a svéd Nemzetiszocialista Front elnevezésű pártot vezető Högströmön kívül még öt lengyel állampolgár, akik közül három elvetemülten már példát statuált hazája jogszolgáltatása: ők jelenleg a börtönben elmélkedhetnek arról, hogy talán szerencsésebb lett volna szűkös havi keresményüket valamely ősi lengyel szakrális műtárgy elrablása által, annak illegális piacosítása árán szerzett piszkos pénzzel megtoldaniuk, hiszen az ilyen vétségért aligha kaptak volna letöltendő szabadságvesztést. Amennyiben mégis igen, akkor jó eséllyel felfüggesztve.
Csak remélni tudjuk, hogy a bizonyos hírügynökségi jelentésekben szerepló közlés, miszerint Högströmöt és egyik lengyel társát "rablással való felbujtással vádolják", csupán sajnálatos elírás, s nem a vádiratban szereplő jogi terminus technicus - ámbár közismerten a holokauszttal összefüggő bűntettek esetében minden lehetséges és semmi sem lehetetlen -, hiszen e bűncselekményről akkor beszélhetünk, ha az elkövető idegen dolgot eltulajdonítás végett úgy vesz magához, hogy valaki ellen erőszakot vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetést alkalmaz, illetve a sértett személyt öntudatlan, esetleg védekezésre képtelen állapotba hozza. Az "Arbeit macht frei" felirat eltüntetése esetében erről szó sem volt. Ismert, hogy az amatőr műgyűjtők az ominózus mondat betűit tavaly, december 19-én éjszaka leszerelték, majd elszállították a helyszínről. Szemtanúja nem volt az esetnek, így történhetett meg, hogy a hazánk felvásárlásával derűsen viccelődő Simon Peresz izraeli államelnök, világszerte ismert legendás humorérzékét félredobva, a krakkói Wawel tűzokádó sárkányát idéző izzó dühvel követelte a lengyel állami vezetőktől az elvetemült tettesek felkutatását, majd méltó megbüntetését. Ami azért, valljuk be, nem bevett diplomáciai gyakorlat a mindennapi államközi kapcsolatokban.
Úgy tűnik, hogy bizonyos történelmi eseményekhez kapcsolódó bűntettekkel, vétségekkel összefüggésben a legtöbb európai állam jogszolgáltatása aránytalanul és indokolatlanul súlyos szankciókat alkalmaz. Számos eset bizonyítja, hogy kirívóan társadalomellenes, közveszélyes gaztettek elkövetői sem kapnak tíz év börtönt. Egyetlen példa csupán, a sepregetést saját portánk előtt kezdve: a Szögi Lajost bestiális kegyetlenséggel agyonverő cigányhorda nyolc elítéltje - persze tucatnyi gyilkostársuk büntetlen a mai napig - között van olyan, aki öt évet (!) kapott csupán. Nyilván az olaszliszkai, magyarellenes, fajgyűlölet motiválta pogrom társadalmi veszélyessége nagyságrendekkel enyhébb, mint egy kis éjszakai illegális barkácsolásé.

A svéd állampolgár rendkívül gyors kiadatásával kapcsolatban is felvetődik néhány kérdés. A teljesség igénye nélkül egyetlen, történetesen lengyelországi vonatkozású példát említve. A kommunista zsidó tömeggyilkos, Slomo Morel 1945-től a Swietochlowicében, németek számára létesített koncentrációs táborban több tízezer embert gyilkolt, illetve gyilkoltatott le szadista, perverz kéjjel. A gazember a "rendszerváltoztatás" után alijázott, s letelepedett Izraelben. A lengyel hatóságok hiába kérték a hóhér kiadatását emberiségellenes és népirtó bűncselekmények miatt Izraeltől, Tel-Aviv a legfelső légi folyosó magasságából tett Varsó diplomáciai óhajára. A tömeggyilkos Morel végül 2007-ben "ágyban, párnák között" lehelte ki sötét lelkét. Úgy tűnik tehát, bűn és bűn, nép és nép között a jelenlegi nemzetközi joggyakorlatban súlyos diszkriminatív megkülönböztetés tétetik: a nemzetiszocialista rendszer által állítólagosan vagy ténylegesen elkövetett bűnök vélt vagy valós tetteseit még haló poraikban is háborgatni kell, míg a választott néphez tartozás privilégiuma eleve felmentést ad minden büntetőjogi felelősségre vonás alól. S ha a lengyel "független" bíróság súlyos börtönbüntetésre ítéli Högströméket, az nem válik majd dicsőségére. Erre persze megvan minden esély, a Peresz előtti, tavalyi varsói miniszteriális hajbókolás után. Egyébként egy felelős lengyel kormányzat a mókamestert rögvest elküldte volna oda, ahová kell, kikérve magának azt, hogy egy idegen állam beavatkozzék saját belügyeibe. Nem tette, hanem gazsulált. Talán rövidesen megvirrad majd, s eljön a történelmi kómából való ébredés ideje.
Lipusz Zsolt - Kuruc.info