Kele István dr. apátplébános Gömbös Gyula egészségére és munkásságára emelte nagyhatású beszéde végén poharát. A miniszterelnököt a beszéd után az ebéd résztvevői hosszantartó lelkes ünneplésben részesítették.

A miniszterelnök a következőkben válaszolt a felköszöntőre:

– Hálára kötelez engem az apát úr fölszólalása és az a bátor hitvallás, amellyel politikámat, merem állítani, alátámasztotta. Azért is köszönöm, mert tudom, hogy ez nemcsak a miniszterelnöknek, hanem az eszmék hirdetőinek is szól, nekem, aki évtized óta járom az országot, politikai szántóvető magyarként, aki hirdetem mindazokat a keserűségeket és álmokat, amelyeket minden magyar ember érez. Amikor ellenzéki képviselő voltam, sohsem voltam szélsőséges. Amikor a képviselőházban mint egy ellenzéki csoport vezére felszólaltam, sosem személyeskedtem, és előfordult, hogy ellenfeleim tapsoltak nekem, mert mindig azon voltam, hogy ne mások lekicsinylésével, hanem az eszmék erejével igyekezzem az embereket meggyőzni. Amikor miniszterelnök lettem, azt mondottam, hogy nem azzal kezdem munkámat, hogy mások munkáját lekicsinyeljem, hanem azzal, hogy folytatom munkájukat. Az az alap, amelyre helyezkedett az ellenforradalom, helyes volt, sziklaszilárd alap volt. Az úgynevezett rendszer jónak bizonyult, mert Csonka-Magyarországból élő testet varázsolt, évszázados mulasztásokat tüntetett el. Nem volt iskolánk az Alföldön, nem voltak útjaink, nem volt pozíciónk nemzetközi értelemben a világpolitikában. Ma mindenki tudja, hogy van egy csonkaország, hogy ennek az országnak revízióra van igénye (viharos taps), van kultúránk. Sokszor szememre hányják, hogy túlságoson katona vagyok, s majdnem gúnyolódnak azon, hogy büszke vagyok katonai mivoltomra. Azt mondhatom erre, hogy ennek a nemzetnek történelmében sokszor volt szerepe a katonáknak, és ennek a nemzetnek lelkületéhez a katona igen közöl áll. Azt mondottam a minap, hogy Magyarország helyzete hasonlít egy bekerített vár helyzetéhez.

– Aki a történelmet ismeri, tudja, hogy csak az a vár bevehetetlen, amelynek népe istenfélő, alázatos, testvériesen egyetért, és az állandó összetartással erősíti önmagát, de mindazok a várak bevehetők voltak, ahol a visszavonás lett úrrá.

– Jászberényben őrzik Lehel kürtjét. Valamikor a honfoglalás idején, amikor a hét vezér a Tarcal hegyen tanácskozásra gyűlt össze, Lél vezér kürtjébe fújt, és vágtatva jöttek a hívó szóra. Ma is szükség van arra, hogy Lél vezér kürtje megszólaljon. Azok a politikusok, akik pónilovakon ugrálnak a magyar közéletben (általános nagy derültség), sokkal jobban tennék, hogy ha ők is hozzánk jönnének, és valóságos, komoly lovakon igyekeznének velünk együtt haladni a nagy cél felé, mert a póniló csak játékra való, s ma nincs idő játékra.

– Lehel kürtjét kezembe veszem . (Viharos taps és lelkesedés.) Hadd sírjon végig a magyar pusztán, hadd rezegtesse meg minden magyar ház ablakát, hadd hallja minden völgy és visszhangozza minden erdő, hogy magyar ember vette kezébe ezt a kürtöt, egységet és táborba szállást kíván a nemzet jövőjéért.

Megújuló lelkes ünnepélésben részesült Gömbös Gyula miniszterelnök.

Dr. Tarnay Tibor közjegyző Imrédy Béla pénzügyminisztert köszöntötte fel. Imrédy Béla válaszában többi között a következőket mondotta:

– Ma reggel, mikor kocsimon kigördültem Budapest kőrengetegéből, amikor megláttam a magyar alföldet, fölébredt bennem a vágy, a városi ember vágya mindannyiunk ősanyja felé, mely életet, kenyeret ad. A városi ember is otthon érzi magát a mezők között, hiszen ugyanazon föld húzódik Budapest alatt, mint itt, ugyanezen a földön épültek a gyárak, a paloták, a kereskedőházak. A magyar föld csodálatos egységben foglalja össze a magyar termelés minden tényezőjét. A magyar föld sóhajtását visszhangozza odafent a pénzügyminisztériumra is, és e sóhajtásokon keresztül meghallom a magyar föld minden kívánságát. Látom azt, hogy a magyar föld népe hogy verejtékezik a maga és a nemzet boldogulásáért, s látom azt, hogy terményei milyen nehezen találnak piacra. Ezért vállalkozott Gömbös Gyula kormánya arra, hogy a magyar termények számára piacot teremtsen. Ezért kötjük a kereskedelmi szerződéseket, amelyeknek tető alá hozása igen hosszú munka, minden egyes cikkért nehéz küzdelmet kell vívni. De szüksége van a magyar népnek arra is, hogy amit termel, belföldön is el tudja jól helyezni. Ezért van szükség arra, hogy a tisztviselők meg tudják kapni járandóságukat értékálló pénzben. A miniszterelnök úr a magyar nemzet politikai összefogásának szükségességét hangoztatta. Én a magyar termelési ágak összefogását sürgetem. Ezen a ponton látom én Jászberény hivatását. Ezek a nagy alföldi városok, s így Jászberény is összekapcsolják a magyar földnek és a magyar városnak nagy történelmi hivatását. A magyar föld és a magyar városok közötti frigyre ürítem poharamat. (Nagy éljenzés és taps.)

Ezután Józsi Ferenc gimnáziumi igazgató Sztranyavszky Sándor, a Nemzeti Egység Párt elnökét köszöntötte fel, aki lendületes szavakkal válaszolt az üdvözlésre, még egyszer felhívta a választóközönséget a nemzeti összefogás nagy gondolatának és Gömbös Gyula nemzetmentő gondolatának támogatására.

Még több pohárköszöntő hangzott el a banketten, amelynek végeztével Gömbös Gyula miniszterelnök a Lehel Szálló előtt várakozó polgárság lelkes éljenzése közben autóra szállt, és visszaindult a fővárosba. Sztranyavszly Sándor pártelnök és vele lévő országgyűlési képviselők a délutáni órákban a gazdaköröket látogatták meg.