Nürnberg, 1933. február 25., 23:55 (MTI)

– Egyes urak Dél-Németországban Majna-vonalat emlegetnek – mondotta a többi között, de ebből a hatalmas tömeg-megnyilvánulásból láthatják, hogy nem akad olyan dél-német, aki pártérdekből a németség elleni cselekedetre volna képes.

– A német ínség a marxizmus tizennégy éves gazdálkodásának eredménye. Okozói most a német nép bírói széke előtt állanak. Ezeknek a férfiaknak semmi joguk sincs arra, hogy munkatervünket elítéljék. Elébük kell tárnunk, hogy mit követtek el. A március 5-i döntésnek ez az értelme.

Hitler ezután bírálta a legutóbbi tizennégy év alatti kormányok működését, majd ezeket mondta: Most szabadságról beszélnek! Hazugok és képmutatók! Hiszen legutolsó tettük a sajtószabadság ellen irányuló szükségrendelet előkészítése volt. Legalább annyi szégyenérzet volna bennük, hogy önként eltűnnének a politikai élet nyilvánosságából.

– Az a felhívás, amelyet hivatalba lépésemkor a német néphez intéztem, nem a gyengeség jele volt. Úgy látom azonban, hogy a kormányzati ügyeket csakis úgy lehet vezetni, ha pozitív többségre támaszkodunk. Ez Németországban máris jelentkezik. Németország sohasem zuhan vissza megrontói kezébe.

A birodalmi kancellár megismételte ezután tegnapi müncheni beszédének Németország szétszaggatása elleni kijelentéseit. A birodalom egységét bárkivel szemben meg fogja védelmezni. Azoknak, akik most a vallást akarják a politikai harc szolgálatába állítani, csak ezt válaszolhatja: mi mind a két keresztény vallást védjük, amikor a marxizmust meg akarjuk semmisíteni. A német népközösség gyökere a német földbe nyúl, és minden társadalmi és osztálykülönbségen túl győzedelmeskednie kell.

A kancellár beszédét a „Nürnbergi mesterdalnokok”-ból vett idézettel fejezte be: „Közeleg már a hajnal!”