Alább a Magyar Nemzet az interneten csak és kizárólag nálunk olvasható (saját szkennelésű) cikke arról, hogy a cigányok túlnyomó többsége még arra sem képes, hogy konyhakertet műveljen.
Más, a közbiztonságról nagyon rossz képet festő tények is találhatók a cikkben. Egy jellemző idézet, amely tartalmára cikkünk címében is utaltunk: '„A fiam inkább megy a 4.50-es busszal Miskolcra, mert az 5.40-essel a kisebbség miatt már nem tud utazni: zsinatoznak, rugdossák egymást" — meséli másikuk. A legmegdöbbentőbb talán ez a mondat: „Ahol meghal az öreg, és egyedül marad az idős asszony, ott egy-két hét múlva már kutya sincs: megmérgezik, és elkezdenek bejárni a kertjébe."'
Ehhez nem kell sok kommentár – igen, ez 2011 Cigányisztánja. Amely ellen a Fidesz semmit sem tesz. Bár a Magyar Nemzet fideszes, a közbiztonság rossznak beállításában, a Fidesz lejáratásában egyáltalán nem érdekelt pártlap, még ők is megírják, hogy, idézzük, „A helyzet, bár hasonló tragédia azóta [az „uborkás” eset óta] szerencsére nem történt, alig-alig változott, mondja a falu első embere. Ugyanúgy mindennaposak a lopások, rendőr csak „papíron van".” Hogy is ígérte annak idején a Fidesz? Minden településre minimum egy rendőrt? Meg a Két Hét, Rendet Csináltunk, Javuló Közbiztonság? Ejnye, még a saját lapjuk is egyértelműsíti, ez is hazugság volt...
A teljes cikk:
Maguknak küszködnek
Legutóbb Lábatlanban jelentették olyan földprogram indítását, amely a faluhelyen megélhetési gondokkal küszködök helyzetét hivatott javítani. Ezt a sajátos természetbeni segélyezési formát már a tizenkilencedik században és a két világháború között is alkalmazta a hazai szociálpolitika, 1992 óta pedig a 3152 magyar település több mint 16 százaléka próbálkozott vele. De vajon mennyire hatásos ma ez az egyén öngondoskodási képességére apelláló módszer?
Az Esztergomi kistérséghez tartozó Lábatlan több szempontból is rendhagyó a segélyezési formát alkalmazó települések sorában. A jelenleg felszámolás alatt álló piszkei papírgyár és a szebb napokat látott cementgyár korábban itt sok embernek adott munkát, Lábatlan viszonylag magas adóbevételekhez jutó ipari település volt. Korántsem tartozik tehát még a szociológuszsargonban „depressziós térségnek" nevezett vidékek sorába - bár ennek első jelei már errefelé is megmutatkoznak. A város által önállóan, tehát nem az állami keretből finanszírozott földprogram (ez a másik fontos különbség a többi, hasonló módszerrel próbálkozó önkormányzathoz képest), melyben várhatóan nyolc-tíz család vesz majd részt, talán még időben, a végső lecsúszás előtt nyújt segítséget néhány öngondoskodásra képes embernek.
Több száz település, elsősorban aprófalu van az országban, ahol a hasonló programok ennél jóval kisebb sikerrel kecsegtetnek.
A kesznyéteni Lenin utcát betölti az égetett kábel füstjének jellegzetes szaga. Borsod-Abaúj-Zemplénben vagyunk, Lábatlantól több mint kétszáz, a legközelebbi várostól, Tiszaújvárostól alig tíz kilométerre. A megye egyik halmozottan hátrányos helyzetű falvában, amely 2001 és 2008 között vett részt államilag finanszírozott földprogramban. A leghíresebb bolsevik, ha tehetné, szomorúan pillantana le a róla elnevezett közterületre: se munkás, se munka. És még egyenlőség sincs. Mert bár igaz, hogy az itt élő romák nagy része segélyekből él, akad köztük, aki végképp feladta, hogy valamiképp boldoguljon, míg mások nem hajlandók beletörődni sorsukba.
A 10-es számú ház előtt piros és sárga tulipánok fürdenek a napsütésben. Ültetőjük, a porta gazdája, Irhás Ignácné épp indulni készül: közmunkában ebédet hord a falubeli öregeknek, de egy pillanatra még leszállítjuk kerékpárjáról. A földprogramról kérdezzük, melynek, mint korábban a polgármesteri hivatalban megtudtuk, ő is részese volt.
- Kaptam burgonyát, vetőmagot, termesztettem petrezselymet, sárgarépát. Volt tyúkom is, de azt ellopták - jól van, én nem veszek másnak, azóta nincsen. (Kuruc.info: tessék: egy tisztességes cigány is azt mondja, ellopják tőle [más cigók] az állatait. De, persze, amikor ilyen dehonesztálót mond a fajtájára, biztos "meg akar felelni a mélymagyar várakozásoknak", ahogy Horváth Aladár MSZP-s cigóvezír mondotta volt Patai Jauzsika „megmerénylése” kapcsán...) Ha látom, ki viszi el, megfojtanám ott helybe', azért vettem őket, hogy a gyerekeknek tudjak adni tojást, de hogy más jóllakjon, azt nem csinálom!
Miközben beszélgetünk, épp hazaérkezik a szomszéd, Irhás László. Alacsony, zömök cigány ember, épp közmunkán volt. Kertjébe pillantva látszik, hogy sok utcabelivel (Kuruc.info: cigányutcában vagyunk, így a mondat jelentése: az ottani cigók [is] magasról sz@rnak arra, hogy a földjüket esetleg megműveljék) ellentétben ő sem hanyagolja el a földjét: frissen van szántva, több sor láthatóan be is van ültetve. Az udvaron cseresznyefák virágzanak.
- Magam oltom őket - invitál be a kertbe. - Nézze, itt a meggyfába oltottam cseresznyét, így mire leérik a cseresznye, már jön rajta a meggy. Vettem vetőburgonyát is, babot, uborkát, azt majd később ültetem be, most még hideg van. Öt gyerekünk van, abból kettő még itthon lakik. Krumpliból tizenkét-tizennégy zsák is összejön egy évben, borsóból is van annyi, hogy még le is fagyasztunk. Amíg volt a földprogram, kaptam tyúkot is, azt most nem tartok, de van két malacom hátul.
S akad-e még a szomszédok közül, aki hozzá és Irhás Ignácnéhoz hasonlóan műveli a földjét, kérdezzük a férfit és időközben hozzánk csatlakozó feleségét.
- Én mindig műveltem a kertet, de mások hébe-hóba, több része inkább nem műveli - hangzik a felelet. - Aki akar valamit, az csinálja, aki nem, az meg nem. Mi magunknak küszködünk, lopni nem járunk. Sok a munka, de hát valamivel foglalkozni kell.
- Én nem tudom, más miért nem csinálja, mindenkinek én sem adhatom kölcsön az eszemet - szól közbe Irhás Ignácné. - Ha szorul a kapca, van hova nyúlni, amikor már sokadika van, és nincs pénzem elmenni a boltba, akkor csak kimegyek a kertbe. Egyes asszonyok mondják, nem éri meg állatot tartani, mert terményt is kell venni. Értsd meg, ha nincs pénzem húsra, fogom, levágom, és már akkor húst eszek, a termény ára meg bőven visszajön, szoktam mondani nekik, de hiába.
A polgármesteri hivatalban Kecső Imre fogad. Három évvel ezelőtt gyakori vendég volt a médiában: az ő falujában élt - s tavaly október óta itt él ismét - Szoboszlai Barna, aki, akár tetszik, akár nem, a település leghíresebb szülötte. A veteményesét 220 volttal védő idős férfi kertjében 2008 júniusában egy ember meghalt, egy pedig maradandó sérülést szenvedett, miután lopni próbáltak a korábban már sokszor megdézsmált termésből. Szoboszlai ügyében épp március végén hozott végleges ítéletet a bíróság: büntetését a korábbi felfüggesztett fegyházról megrovásra enyhítették.
A helyzet, bár hasonló tragédia azóta szerencsére nem történt, alig-alig változott, mondja a falu első embere. Ugyanúgy mindennaposak a lopások, rendőr csak „papíron van". (Kuruc.info: v.ö. „rendet csináltunk”, „két hét”, „minden településre rendőrt küld(t)ünk” és a többi fideszes hazugság) A településen az országos átlaghoz képest három-négyszeres a munkanélküliség, a legtöbb falubeli mélyszegénységben él. Bár a legutóbbi önkormányzati választásokkor az 1900 lakosból csak 219-en regisztráltatták magukat a kisebbségi névjegyzékbe, a cigányok aránya jóval magasabb, az óvodában és az iskolában majdhogynem száz százalék (Kuruc.info: v.ö. a cigányság szaporasága – bármennyire is próbálják azt letagadni és 2-3 purgyé/családnak hazudni a rajvédők; legutolsó, kapcsolódó cikk, a téma iránt érdeklődőknek kötelezően követendő hivatkozásokkal, ITT), s bár szép számban vannak magukat elhagyó, lecsúszott magyarok is - ezekről a faluban úgy tartják, hogy „rosszabbak, mint a cigányok", tudjuk meg nem sokkal később egy helybélitől -, a tökéletesen reménytelen helyzet elsősorban a romákra jellemző.
Nem csoda, ha Kecsőék kapva kaptak az alkalmon, amikor 2001-ben hét szomszédos településsel összeállva alkalmuk nyílt pályázni a szociális földprogramra.
- A nyolc faluból háromszáz család vett részt a munkában, együttesen körülbelül tizenötmillió forinthoz jutottunk - von mérleget a polgármester. - A szociális földprogram lényege, hogy az állam a támogatást adja, de a program kidolgozása, lebonyolítása helyben történik. Az önkormányzat határozza meg, kit von be, s azt is, milyen területekre koncentrál. Mi konyhakerti, kisállattartási és kosárfonó programot indítottunk. Jöttek szakemberek, akik segítettek az ültetésben, növényvédelemben, ha kellett, volt állatorvos is, a kosárfonókat a népművészet mestere tanította a fogásokra. Két év alatt tizenháromezer úgynevezett kitojt tyúkot vettünk egy közeli nagyüzemből, ahol ezek már nem gazdaságosak, de azért még így is bőven adnak annyi tojást, amennyi egy családnak elég. A program szabályai szerint ezeket minimum egy évig kellett tartani, csak utána mehettek a fazékba. Próbálkoztunk nyúllal és kecskével is, de a nyúl túl kényesnek bizonyult, s a hozzánk került kecskék leszármazottaiból is talán ha kettőt-hármat tudnék mutatni a faluban. A többiek, én így szoktam mondani, már rég a társadalmi együttélésért áldozták az életüket. (Kuruc.info: gy.k. ellopták / felzabálták őket a hosszú távú gondolkodásra [jobban járnak a kecske tejével, a tyúk tojásával most és a jövőben, mint ha azonnal megeszik] képtelen korcsok)
Más, a közbiztonságról nagyon rossz képet festő tények is találhatók a cikkben. Egy jellemző idézet, amely tartalmára cikkünk címében is utaltunk: '„A fiam inkább megy a 4.50-es busszal Miskolcra, mert az 5.40-essel a kisebbség miatt már nem tud utazni: zsinatoznak, rugdossák egymást" — meséli másikuk. A legmegdöbbentőbb talán ez a mondat: „Ahol meghal az öreg, és egyedül marad az idős asszony, ott egy-két hét múlva már kutya sincs: megmérgezik, és elkezdenek bejárni a kertjébe."'
Ehhez nem kell sok kommentár – igen, ez 2011 Cigányisztánja. Amely ellen a Fidesz semmit sem tesz. Bár a Magyar Nemzet fideszes, a közbiztonság rossznak beállításában, a Fidesz lejáratásában egyáltalán nem érdekelt pártlap, még ők is megírják, hogy, idézzük, „A helyzet, bár hasonló tragédia azóta [az „uborkás” eset óta] szerencsére nem történt, alig-alig változott, mondja a falu első embere. Ugyanúgy mindennaposak a lopások, rendőr csak „papíron van".” Hogy is ígérte annak idején a Fidesz? Minden településre minimum egy rendőrt? Meg a Két Hét, Rendet Csináltunk, Javuló Közbiztonság? Ejnye, még a saját lapjuk is egyértelműsíti, ez is hazugság volt...
A teljes cikk:
Maguknak küszködnek
Legutóbb Lábatlanban jelentették olyan földprogram indítását, amely a faluhelyen megélhetési gondokkal küszködök helyzetét hivatott javítani. Ezt a sajátos természetbeni segélyezési formát már a tizenkilencedik században és a két világháború között is alkalmazta a hazai szociálpolitika, 1992 óta pedig a 3152 magyar település több mint 16 százaléka próbálkozott vele. De vajon mennyire hatásos ma ez az egyén öngondoskodási képességére apelláló módszer?
Az Esztergomi kistérséghez tartozó Lábatlan több szempontból is rendhagyó a segélyezési formát alkalmazó települések sorában. A jelenleg felszámolás alatt álló piszkei papírgyár és a szebb napokat látott cementgyár korábban itt sok embernek adott munkát, Lábatlan viszonylag magas adóbevételekhez jutó ipari település volt. Korántsem tartozik tehát még a szociológuszsargonban „depressziós térségnek" nevezett vidékek sorába - bár ennek első jelei már errefelé is megmutatkoznak. A város által önállóan, tehát nem az állami keretből finanszírozott földprogram (ez a másik fontos különbség a többi, hasonló módszerrel próbálkozó önkormányzathoz képest), melyben várhatóan nyolc-tíz család vesz majd részt, talán még időben, a végső lecsúszás előtt nyújt segítséget néhány öngondoskodásra képes embernek.
Több száz település, elsősorban aprófalu van az országban, ahol a hasonló programok ennél jóval kisebb sikerrel kecsegtetnek.
A kesznyéteni Lenin utcát betölti az égetett kábel füstjének jellegzetes szaga. Borsod-Abaúj-Zemplénben vagyunk, Lábatlantól több mint kétszáz, a legközelebbi várostól, Tiszaújvárostól alig tíz kilométerre. A megye egyik halmozottan hátrányos helyzetű falvában, amely 2001 és 2008 között vett részt államilag finanszírozott földprogramban. A leghíresebb bolsevik, ha tehetné, szomorúan pillantana le a róla elnevezett közterületre: se munkás, se munka. És még egyenlőség sincs. Mert bár igaz, hogy az itt élő romák nagy része segélyekből él, akad köztük, aki végképp feladta, hogy valamiképp boldoguljon, míg mások nem hajlandók beletörődni sorsukba.
A 10-es számú ház előtt piros és sárga tulipánok fürdenek a napsütésben. Ültetőjük, a porta gazdája, Irhás Ignácné épp indulni készül: közmunkában ebédet hord a falubeli öregeknek, de egy pillanatra még leszállítjuk kerékpárjáról. A földprogramról kérdezzük, melynek, mint korábban a polgármesteri hivatalban megtudtuk, ő is részese volt.
- Kaptam burgonyát, vetőmagot, termesztettem petrezselymet, sárgarépát. Volt tyúkom is, de azt ellopták - jól van, én nem veszek másnak, azóta nincsen. (Kuruc.info: tessék: egy tisztességes cigány is azt mondja, ellopják tőle [más cigók] az állatait. De, persze, amikor ilyen dehonesztálót mond a fajtájára, biztos "meg akar felelni a mélymagyar várakozásoknak", ahogy Horváth Aladár MSZP-s cigóvezír mondotta volt Patai Jauzsika „megmerénylése” kapcsán...) Ha látom, ki viszi el, megfojtanám ott helybe', azért vettem őket, hogy a gyerekeknek tudjak adni tojást, de hogy más jóllakjon, azt nem csinálom!
Miközben beszélgetünk, épp hazaérkezik a szomszéd, Irhás László. Alacsony, zömök cigány ember, épp közmunkán volt. Kertjébe pillantva látszik, hogy sok utcabelivel (Kuruc.info: cigányutcában vagyunk, így a mondat jelentése: az ottani cigók [is] magasról sz@rnak arra, hogy a földjüket esetleg megműveljék) ellentétben ő sem hanyagolja el a földjét: frissen van szántva, több sor láthatóan be is van ültetve. Az udvaron cseresznyefák virágzanak.
- Magam oltom őket - invitál be a kertbe. - Nézze, itt a meggyfába oltottam cseresznyét, így mire leérik a cseresznye, már jön rajta a meggy. Vettem vetőburgonyát is, babot, uborkát, azt majd később ültetem be, most még hideg van. Öt gyerekünk van, abból kettő még itthon lakik. Krumpliból tizenkét-tizennégy zsák is összejön egy évben, borsóból is van annyi, hogy még le is fagyasztunk. Amíg volt a földprogram, kaptam tyúkot is, azt most nem tartok, de van két malacom hátul.
S akad-e még a szomszédok közül, aki hozzá és Irhás Ignácnéhoz hasonlóan műveli a földjét, kérdezzük a férfit és időközben hozzánk csatlakozó feleségét.
- Én mindig műveltem a kertet, de mások hébe-hóba, több része inkább nem műveli - hangzik a felelet. - Aki akar valamit, az csinálja, aki nem, az meg nem. Mi magunknak küszködünk, lopni nem járunk. Sok a munka, de hát valamivel foglalkozni kell.
- Én nem tudom, más miért nem csinálja, mindenkinek én sem adhatom kölcsön az eszemet - szól közbe Irhás Ignácné. - Ha szorul a kapca, van hova nyúlni, amikor már sokadika van, és nincs pénzem elmenni a boltba, akkor csak kimegyek a kertbe. Egyes asszonyok mondják, nem éri meg állatot tartani, mert terményt is kell venni. Értsd meg, ha nincs pénzem húsra, fogom, levágom, és már akkor húst eszek, a termény ára meg bőven visszajön, szoktam mondani nekik, de hiába.
A polgármesteri hivatalban Kecső Imre fogad. Három évvel ezelőtt gyakori vendég volt a médiában: az ő falujában élt - s tavaly október óta itt él ismét - Szoboszlai Barna, aki, akár tetszik, akár nem, a település leghíresebb szülötte. A veteményesét 220 volttal védő idős férfi kertjében 2008 júniusában egy ember meghalt, egy pedig maradandó sérülést szenvedett, miután lopni próbáltak a korábban már sokszor megdézsmált termésből. Szoboszlai ügyében épp március végén hozott végleges ítéletet a bíróság: büntetését a korábbi felfüggesztett fegyházról megrovásra enyhítették.
A helyzet, bár hasonló tragédia azóta szerencsére nem történt, alig-alig változott, mondja a falu első embere. Ugyanúgy mindennaposak a lopások, rendőr csak „papíron van". (Kuruc.info: v.ö. „rendet csináltunk”, „két hét”, „minden településre rendőrt küld(t)ünk” és a többi fideszes hazugság) A településen az országos átlaghoz képest három-négyszeres a munkanélküliség, a legtöbb falubeli mélyszegénységben él. Bár a legutóbbi önkormányzati választásokkor az 1900 lakosból csak 219-en regisztráltatták magukat a kisebbségi névjegyzékbe, a cigányok aránya jóval magasabb, az óvodában és az iskolában majdhogynem száz százalék (Kuruc.info: v.ö. a cigányság szaporasága – bármennyire is próbálják azt letagadni és 2-3 purgyé/családnak hazudni a rajvédők; legutolsó, kapcsolódó cikk, a téma iránt érdeklődőknek kötelezően követendő hivatkozásokkal, ITT), s bár szép számban vannak magukat elhagyó, lecsúszott magyarok is - ezekről a faluban úgy tartják, hogy „rosszabbak, mint a cigányok", tudjuk meg nem sokkal később egy helybélitől -, a tökéletesen reménytelen helyzet elsősorban a romákra jellemző.
Nem csoda, ha Kecsőék kapva kaptak az alkalmon, amikor 2001-ben hét szomszédos településsel összeállva alkalmuk nyílt pályázni a szociális földprogramra.
- A nyolc faluból háromszáz család vett részt a munkában, együttesen körülbelül tizenötmillió forinthoz jutottunk - von mérleget a polgármester. - A szociális földprogram lényege, hogy az állam a támogatást adja, de a program kidolgozása, lebonyolítása helyben történik. Az önkormányzat határozza meg, kit von be, s azt is, milyen területekre koncentrál. Mi konyhakerti, kisállattartási és kosárfonó programot indítottunk. Jöttek szakemberek, akik segítettek az ültetésben, növényvédelemben, ha kellett, volt állatorvos is, a kosárfonókat a népművészet mestere tanította a fogásokra. Két év alatt tizenháromezer úgynevezett kitojt tyúkot vettünk egy közeli nagyüzemből, ahol ezek már nem gazdaságosak, de azért még így is bőven adnak annyi tojást, amennyi egy családnak elég. A program szabályai szerint ezeket minimum egy évig kellett tartani, csak utána mehettek a fazékba. Próbálkoztunk nyúllal és kecskével is, de a nyúl túl kényesnek bizonyult, s a hozzánk került kecskék leszármazottaiból is talán ha kettőt-hármat tudnék mutatni a faluban. A többiek, én így szoktam mondani, már rég a társadalmi együttélésért áldozták az életüket. (Kuruc.info: gy.k. ellopták / felzabálták őket a hosszú távú gondolkodásra [jobban járnak a kecske tejével, a tyúk tojásával most és a jövőben, mint ha azonnal megeszik] képtelen korcsok)
Ami a program hatékonyságát illeti, Kecső tapasztalatai felemásak. Nem véletlen, mondja a polgármester, hogy akárhogy kerestek, nem találtak a faluban olyan embert, akit ez a lehetőség vett volna rá arra, hogy dolgozzon, tegyen önmagáért (Kuruc.info: ennyit a cigányok dolgozni vágyásáról: egyetlen egy embert nem sikerült munkára szoktatni; arra, hogy tegyen bármit is magáért): bár az elején ilyenek is jelentkeztek, általában pillanatok alatt kihullottak. Huzamosabb ideig az tudott részt venni a programban, aki már korábban is művelte a kertjét, tartott állatot — ami nem jelenti azt, hogy az ingyenvetőmag, az ajándék állatállomány ezeknek az ugyancsak nem épp jómódú falubelieknek ne jelentett volna komoly segítséget.
— A rendszer nálunk egyáltalán nem bizonyult önfenntartónak — magyarázza a polgármester. — A végére a nyolc településből csak mi maradtunk, és azt is el kell mondani, hogy ahogy kihullottak a tehetetlenebbek, úgy alakult át a résztvevők etnikai aránya is: míg eleinte sok cigány is jelentkezett, később megnőtt a magyar kisnyugdíjasok száma. (Kuruc.info: értsd: az erejük teljében levő cigók nem voltak képesek [pontosabban: hajlandók] azt megcsinálni, amit az idős fehérek meg tudtak... Ennyit róluk!) Sokaknak segítség volt, de akadt olyan is, aki miután átvette a tyúkot, a vetőmagot, már a hazaúton eladta. Őket, bár szerződésben vállalták az önkormányzatnak, hogy ilyet nem tesznek (Kuruc.info: a cigányság „törvénytisztelő”, na...), legfeljebb azzal szankcionálhattuk, hogy a program következő körében már nem vehettek részt. Egyébként pedig volt még egy látható hatása a programnak: tönkrement a helyi zöldséges. Nem azt mondom, hogy a szociális földprogram miatt, de könnyen lehet, hogy ez adta meg neki a kegyelemdöfést.
Bár pozitívumot keveset hallottunk tőle, Kecső Imre jó kedélyű, hamiskás humorú ember. S ha visszafogottan is, de reménykedik. Észre sem vesszük, és a szociális terület kérdéseiről máris a romák problémájára váltunk. Ha a most formálódó romastratégia megvalósul, talán lehet eredményeket elérni, mondja. De nem néhány év, hanem évtizedek alatt. (Kuruc.info: az már rég késő, egyszerűen addig nem jut el Magyarország egy nagyon komoly és durva polgárháború, egy új Trianon vagy a teljes ország lezüllése és totális elcigányosodása nélkül - „köszönjük” mindezt az impotens Fidesznek!) Pedig igyekezni kell, mert a helyiek jó része már most apátiába süllyedt. Kesznyéten azon magyar települések közé tartozik, ahol az emberek a világ legtermészetesebb hangján beszélnek a legkevésbé természetes dolgokról.
„Bezárkózok, és nem érdekel, kint mi történik" — mondja egy falubéli, amikor rákérdezünk, igaz-e, hogy olyan sok a lopás. „A fiam inkább megy a 4.50-es busszal Miskolcra, mert az 5.40-essel a kisebbség miatt már nem tud utazni: zsinatoznak, rugdossák egymást" — meséli másikuk. A legmegdöbbentőbb talán ez a mondat: „Ahol meghal az öreg, és egyedül marad az idős asszony, ott egy-két hét múlva már kutya sincs: megmérgezik, és elkezdenek bejárni a kertjébe." (Kuruc.info: no comment!)
— A rendszer nálunk egyáltalán nem bizonyult önfenntartónak — magyarázza a polgármester. — A végére a nyolc településből csak mi maradtunk, és azt is el kell mondani, hogy ahogy kihullottak a tehetetlenebbek, úgy alakult át a résztvevők etnikai aránya is: míg eleinte sok cigány is jelentkezett, később megnőtt a magyar kisnyugdíjasok száma. (Kuruc.info: értsd: az erejük teljében levő cigók nem voltak képesek [pontosabban: hajlandók] azt megcsinálni, amit az idős fehérek meg tudtak... Ennyit róluk!) Sokaknak segítség volt, de akadt olyan is, aki miután átvette a tyúkot, a vetőmagot, már a hazaúton eladta. Őket, bár szerződésben vállalták az önkormányzatnak, hogy ilyet nem tesznek (Kuruc.info: a cigányság „törvénytisztelő”, na...), legfeljebb azzal szankcionálhattuk, hogy a program következő körében már nem vehettek részt. Egyébként pedig volt még egy látható hatása a programnak: tönkrement a helyi zöldséges. Nem azt mondom, hogy a szociális földprogram miatt, de könnyen lehet, hogy ez adta meg neki a kegyelemdöfést.
Bár pozitívumot keveset hallottunk tőle, Kecső Imre jó kedélyű, hamiskás humorú ember. S ha visszafogottan is, de reménykedik. Észre sem vesszük, és a szociális terület kérdéseiről máris a romák problémájára váltunk. Ha a most formálódó romastratégia megvalósul, talán lehet eredményeket elérni, mondja. De nem néhány év, hanem évtizedek alatt. (Kuruc.info: az már rég késő, egyszerűen addig nem jut el Magyarország egy nagyon komoly és durva polgárháború, egy új Trianon vagy a teljes ország lezüllése és totális elcigányosodása nélkül - „köszönjük” mindezt az impotens Fidesznek!) Pedig igyekezni kell, mert a helyiek jó része már most apátiába süllyedt. Kesznyéten azon magyar települések közé tartozik, ahol az emberek a világ legtermészetesebb hangján beszélnek a legkevésbé természetes dolgokról.
„Bezárkózok, és nem érdekel, kint mi történik" — mondja egy falubéli, amikor rákérdezünk, igaz-e, hogy olyan sok a lopás. „A fiam inkább megy a 4.50-es busszal Miskolcra, mert az 5.40-essel a kisebbség miatt már nem tud utazni: zsinatoznak, rugdossák egymást" — meséli másikuk. A legmegdöbbentőbb talán ez a mondat: „Ahol meghal az öreg, és egyedül marad az idős asszony, ott egy-két hét múlva már kutya sincs: megmérgezik, és elkezdenek bejárni a kertjébe." (Kuruc.info: no comment!)
A helyzet nem mindenhol ilyen komor, állítja Nagyné Varga Ilona, a szolnoki székhelyű Esély Szociális Közalapítvány igazgatója. Az akkori szociális minisztérium megbízásából 2000 óta ez a szervezet látja el a szociális földprogrammal kapcsolatos országos módszertani feladatokat.
— A hatékonyság és a sikeresség vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy itt szociális programról van szó — kezdi a szakember. — Ráadásul olyanról, amely épp a legtöbb hátránnyal küzdő személyeken próbál segíteni. Itt nyilván nem alkalmazható a hagyományos hatékonyságelemzés, nem várható el, hogy százból 85 százalék eredményes legyen. Sok kudarcot tudnék mondani, de sok sikert is: én már jónak tartom, ha adott évben 60-65 százalék teljesíti a programot. Itt nagyon fontos az önkormányzat, a helyi szereplők elkötelezettsége is. Van település, például Túristvándi vagy Tiszaadony, ahol a program a helyi gazdaság fejlesztésének is gyutacsa tudott lenni, máshol tisztán szociális eszköz marad.
A hol komolyabb, hol szűkebb keretből finanszírozott programra 1992 és 2009 között három és fél milliárd forintot költöttek. A legtöbb forrást Borsod-Abaúj-Zemplén megye kapta, a második legnagyobb támogatási összeg Szabolcs-Szatmár-Beregnek jutott — ezekben található az észak-magyarországi és az észak-alföldi régió, az ország két leghátrányosabb helyzetű területe. Tizennyolc év alatt tíz magyarországi megye vett részt a programban.
Noha érdeklődésünkre Kesznyéten mellett a közeli Tiszalúcon is azt mondták, hogy a program, bár hasznos, nem találja meg a leginkább rászorulókat, egy-két példából nem vonható le általános következtetés a némelyik évben akár ötvenezer embert is megmozgató módszerről. Pontosabb rálátása van a kérdésre Szoboszlai Zsolt szociológusnak, aki a kilencvenes évek végén és a 2000-es évek elején kutatta a témát, és tapasztalatait a Szociális földprogramok Magyarországon és a Cigányok a szociális földprogramban című kötetben foglalta össze. Szerinte általános következtetést levonni nagyon nehéz, de vizsgálatai során olyan társadalmi, kulturális, iskolázottsági szinten álló személyekkel került kapcsolatba, ami majdhogynem kizárja, hogy a program számos helyen ne jutott volna el a leginkább rászorulókig.
— Sok száz település átlagában az is eredmény, ha a vetőmag valóban a földbe kerül, ha abból termés lesz, és az a vele foglalkozó asztalára, esetleg eladásra kerül — válaszolja a sikerességet és hatékonyságot firtató kérdésünkre. — Ennek ellenére voltak kiemelkedő eredmények is. A legjobban dolgozó programgazdák összekapcsolták egymással a növénytermesztést, az állattenyésztést és a feldolgozást, így volt olyan település, amelynek a kecskesajtja például nagy élelmiszerláncokban is keresett áru lett. Jellegzetes volt, ahogyan a cigány lakosság részvétele gyarapodott: a 2000-es évek elejére a programban dolgozók több mint fele közülük került ki, így az egyfajta roma válságkezelési programként is kezdett funkcionálni. És én a módszer komoly erényének tekintem azt is, hogy sok helyen a termelési kultúra átadását vagy újratanulását tette lehetővé, vagyis az idősebbek tudása nem veszett kárba.
— A hatékonyság és a sikeresség vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy itt szociális programról van szó — kezdi a szakember. — Ráadásul olyanról, amely épp a legtöbb hátránnyal küzdő személyeken próbál segíteni. Itt nyilván nem alkalmazható a hagyományos hatékonyságelemzés, nem várható el, hogy százból 85 százalék eredményes legyen. Sok kudarcot tudnék mondani, de sok sikert is: én már jónak tartom, ha adott évben 60-65 százalék teljesíti a programot. Itt nagyon fontos az önkormányzat, a helyi szereplők elkötelezettsége is. Van település, például Túristvándi vagy Tiszaadony, ahol a program a helyi gazdaság fejlesztésének is gyutacsa tudott lenni, máshol tisztán szociális eszköz marad.
A hol komolyabb, hol szűkebb keretből finanszírozott programra 1992 és 2009 között három és fél milliárd forintot költöttek. A legtöbb forrást Borsod-Abaúj-Zemplén megye kapta, a második legnagyobb támogatási összeg Szabolcs-Szatmár-Beregnek jutott — ezekben található az észak-magyarországi és az észak-alföldi régió, az ország két leghátrányosabb helyzetű területe. Tizennyolc év alatt tíz magyarországi megye vett részt a programban.
Noha érdeklődésünkre Kesznyéten mellett a közeli Tiszalúcon is azt mondták, hogy a program, bár hasznos, nem találja meg a leginkább rászorulókat, egy-két példából nem vonható le általános következtetés a némelyik évben akár ötvenezer embert is megmozgató módszerről. Pontosabb rálátása van a kérdésre Szoboszlai Zsolt szociológusnak, aki a kilencvenes évek végén és a 2000-es évek elején kutatta a témát, és tapasztalatait a Szociális földprogramok Magyarországon és a Cigányok a szociális földprogramban című kötetben foglalta össze. Szerinte általános következtetést levonni nagyon nehéz, de vizsgálatai során olyan társadalmi, kulturális, iskolázottsági szinten álló személyekkel került kapcsolatba, ami majdhogynem kizárja, hogy a program számos helyen ne jutott volna el a leginkább rászorulókig.
— Sok száz település átlagában az is eredmény, ha a vetőmag valóban a földbe kerül, ha abból termés lesz, és az a vele foglalkozó asztalára, esetleg eladásra kerül — válaszolja a sikerességet és hatékonyságot firtató kérdésünkre. — Ennek ellenére voltak kiemelkedő eredmények is. A legjobban dolgozó programgazdák összekapcsolták egymással a növénytermesztést, az állattenyésztést és a feldolgozást, így volt olyan település, amelynek a kecskesajtja például nagy élelmiszerláncokban is keresett áru lett. Jellegzetes volt, ahogyan a cigány lakosság részvétele gyarapodott: a 2000-es évek elejére a programban dolgozók több mint fele közülük került ki, így az egyfajta roma válságkezelési programként is kezdett funkcionálni. És én a módszer komoly erényének tekintem azt is, hogy sok helyen a termelési kultúra átadását vagy újratanulását tette lehetővé, vagyis az idősebbek tudása nem veszett kárba.
