Apropó, napisajtó. Miközben a (lényegesen kisebb terjedelmű) Magyar Nemzet lehozta a hírt (ráadásul címlapon), mit gondolnak a Kedves Olvasók, beszámolt-e a tegnapi kosarasgyilkosságról a Népszabadság? Ugyan már – megint „nem volt hely”. Arra persze volt, hogy a magyarellenes támadásairól is közismert Adam Michniktől egy kétharmad oldalas interjút közöljenek, amiben csak a megszokott panelek és hazugságok találhatók. Emberünk pl. azt hazudja, hogy a pár tucat fős „demokráciavédő” Facebook-tüntetés egyenesen ötvenezres volt („Láttam ezeket a fiatal embereket Budapesten, ők nem fogadják el Orbánt. Ott tüntettek ötvenezren a belvárosban: mindig így kezdődik.”). Meg azzal rémítgeti a jónépet, hogy Oroszországban biztosan kitör a polgárháború („Nemrég beszéltem egy komoly orosz politikai elemzővel, Ligyija Sevcovával, aki azt mondta: náluk most már minden remény összeomlott, nincs más út, mint a forradalom – úgy, mint Afrikában. De hát ez katasztrófa lenne: Oroszország számára a polgárháború a lehető legrosszabb változat.”) Nos, ehhez csak azt tennénk hozzá, hogy az orosz nép csak becsülhető a hazafiassága miatt – ők talán a második leghazafiasabb nép Európában (a finn után). Talán nem véletlen, hogy mekkora kereszténybarát, mozlimellenes fordulat történik-történt a hazájukban, ahogy az sem, hogy manapság már gyakorlatilag állami szintre emelkedett a különböző nemzetiszocialista, az ott is (akárcsak Európában mindenhol máshol) bőszen bűnöző, a fehéreket, keresztényeket terrorizáló muzulmánokkal kemény kézzel leszámoló, számtalan szervezet támogatása. Nem csoda, hogy ez nem tetszik egy ballib zsidónak – ne felejtsük el, az európai, baloldali zsidóság a muzulmánok egyik legnagyobb támogatója, „importőre”, fajvédője.

Vissza a Nemzethez, Körmendy Zsuzsanna kitűnő cikke:

Sokkolnak-e még a rettentő hírek? Megrendülünk-e attól, hogy a vidéki Magyarországon (Nádudvaron) egy 82 éves asszonyt félholtra vert két tizenhárom éves cigány gyerek? Az idős nő magányosan élt, gondozta kis konyhakertjét, metszegette gyümölcsfáit, jószívű volt, hiszen a gyerekeket beengedte a kertjébe, biztatgatta őket, másszanak csak föl a gyümölcsfára, szedjenek neki is, de tömjék a bendőjükbe, amennyit tudnak. Belesajdul-e még a szívünk, hogy ez asszony most kórházban fekszik? A fotó, amely újságunk szombati számának 16. oldalán látható (Kuruc.info: erről a Neten csak és kizárólag nálunk olvasható cikkről van szó; a kép gyakorlatilag ugyanaz, mint ami az RTL Klubon is látható volt, ezért nem hoztuk le a szkennelt cikkel), egy összevissza vert, véraláfutásos szemű, homlokától a szegycsontjáig, azaz hálóinge kivágásáig (többi sebét csak az orvosok, ápolók láthatták) megsötétült zúzódásfoltokkal eléktelenített idős, sovány nőt mutat. Mégsem a sebei, hanem a tekintete a legborzasztóbb. Félelem és rettegés van a szemében. Ez olyan ember nézése, aki szembesült a legsötétebb, leggonoszabb erőkkel, és végtelen fenyegetettségében tudja, hogy haláláig egyedül marad. Ajánlom e fotó megtekintését különösképpen azon baloldali újságok olvasóinak, akiknek kedvenc lapja nem szokott tudósítani az ilyen esetekről, csak ha hatalmasra dagadt a botrány. (Például a Marian Cozma-ügy.) (Kuruc.info: ugye, hogy igazunk van, amikor szinte minden, a Népszabadsággal – erre a lapra utal Körmendy – kapcsolatos cikkünkben megemlítjük azt, amit Körmendy is, hogyaszongya konzekvensen minden „cigányos” hírt elhallgat a magát amúgy a legsokrétűbben tájékoztatónak hazudó, rajvédő-balos-MSZP-s zsidólap?)

„Megöltek egy legényt / Hatvan forintjáért / Bévetették a Tiszába / piros pejlováért". Hétéves koromban hallottam először ezt az éneket, és azóta sem tudom elfelejteni. A színtiszta gonoszságról kaptam ebből a gyönyörű népdalból nagyon korai leckét. Ezt az idős nőt is a hatvan (hatszáz? hatezer?) forintjáért verték félholtra. Egészen pontosan: a mobiltelefonjáért. Nem hétpróbás gazemberek, nem gyanús útonállók, nem ravasz, a lakásba settenkedő dörzsölt némberek, hanem tizenéves gyerekek. Ugyanazok a roma gyerekek, akiknek talán almát, talán szilvát adott, akiket engedett a gyümölcsfáira felmászni, és jámborságában alighanem örömmel nézte, ahogy a kamaszok tömik magukat. Jóságát sajátosan hálálták meg. Megütötték, összerugdosták, eltörték a hátán a gereblyéjét, ő meg csak jajongott, hogy nagyon fáj. Nem törődtek vele. Testét fejétől a lábáig összeverték, bordáját eltörték. És közben — nevettek rajta! Jó heccnek érezték, amit tesznek. Vagyis élvezték önnön gonoszságukat, hogy éppen egy olyan idős asszonyt ütnek és kínoznak, aki megvendégelte őket, aki jó volt hozzájuk.

De büntetni a koruk miatt nem lehet őket, hangsúlyozta a rendőrségi szóvivő. Hiszen gyerekek.

Tényleg?

Augusztus első heteiben, a tizenévesek őrjöngő randalírozása idején Londonban nézhettem az esti BBC-híradót, amikor David Cameron miniszterelnök az angol parlamentben azt mondta az üzleteket kiraboló, s a földszinti boltokkal együtt a fölöttük lévő lakásokat felgyújtó, emberek tűzhalálától sem visszariadó ifjakról és lányokról: „ha elég idősek voltak a bűnelkövetéshez, akkor elég idősek lesznek a felelősségre vonáshoz is".

Szeretnék már egy ilyen mondatot hallani a magyar parlamentben. (Kuruc.info: az imént említett Anglia példájához tegyük még hozzá Amerikáét és Svájcét is – ott is simán magánzárába vágják még a hétéves cigányokat is, a 11-12 éves gyilkosokat és hasonlókat meg nagyüzemben vágják életfogytra – igen fontos és friss cikk, számtalan hivatkozással, ITT)

A kommunizmus fekete könyvében olvasható, hogy a Pol Pot-rezsim idején a legvéresebb kezű, legszadistább gyilkosok tizenévesek voltak. Ők őrültek meg leginkább a vértől és a kezükbe kapott politikai hatalomtól.

Sok épkézláb javaslattal Európának ajánl romastratégiát Magyarország (Kuruc.info: azért azt hozzá kellett volna tenni, hogy a cigányokkal legalább olyannyira „megáldott” bolgárok simán életképtelen ötletnek nevezték [a kapcsolódó rész a szept. 27. 0:33-as frissítés 1. pontja] Balog Zoltán süketelését, pozitív diszkriminációra, a jóérzésre apellálásra építő terveit, azaz azokban az égvilágon semmi pozitív és használható nincs), de sem mi, sem az uniós országok felzárkóztatáspolitikája nem fog célt érni, ha nincsen minden ajánlás és javaslattétel élén láthatatlan mottóként az, hogy meg kell tanítani minden romának, felnőttnek és gyereknek, mit jelent az, hogy jó, mit jelent az, hogy rossz, és mit jelent az, hogy bűn. Lehet nekik bérlakásprogramot finanszírozni, terelni őket szelíd szóval a tudatos családtervezés felé, okítani őket számítógép-kezelésre, lehet nekik kollégiumot nyitni, államilag fizetett tanfolyamokkal segíteni fiataljaikat, hogy minél többen bejussanak az egyetemre, mint az ötvenes években a munkás- és parasztszármazású gyerekek. Lehet roma kulturális fesztivált szervezni a Vörösmarty téren vagy a fejünk tetején, egyszóval mindent lehet, de az első dolog mégis az lenne, hogy minden roma (sőt, a nem romák is) tanulja meg ennek a három szónak a jelentését: jó, rossz, bűn.

Egy riportban hallottam (nem az ATV-n, nem az RTL-en, nem a TV2-n (Kuruc.info: ezeken a rajvédő csatornákon nem is fog, azokon csak hazudozás megy...)) idős vidéki ember szájából, hogy éjjelenként nem mernek elaludni, mert életerős roma csoportok terrorizálják a települést. Rettegnek a betörésektől, a verésektől, a gátlástalan tolvajoktól.

Az a sovány, beesett arcú asszony összeverve fekszik a kórházi ágyon. Addig van biztonságban, amíg haza nem engedik. Arcán a véraláfutások, testén az ütésnyomok, a zúzódásfoltok hamarabb fognak róla elmúlni, mint lelkéből az iszonyat. Miről álmodhat ott a kórházban? Egy emberségesebb világról, ahol a jóságra nem gonoszság a válasz? Hazaálmodja magát a gyümölcsösébe, és rémképként jelennek meg előtte a roma kamaszok, akik miután degeszre ették magukat nála, röhögcsélve a csontját törik?

Fölvonulhat tőlem az egész díszes társaság: Vásárhelyi Máriától Bartus Lászlón át Kertész Ákosig, írhat Vásárhelyi a következő ÉS-be gyűlölködő cikket, amennyit csak akar, lehet neki száz „mértékadó" értelmiségi barátja, lobogtathatja ideologikus téveszméit, mert ezen a világon még soha, senkinek nem lett igaza olyan dolgokban, amelyeket a valóságtól függetlenül ítélt meg. Írhatnak ők a moslékzabáló magyarok meg a tanár szakos hallgatók kirekesztő hajlamairól, ma már csak egy szűk kör hisz nekik, és az is egyre zsugorodik.

Mérhetetlenül alantas célokat szolgált és szolgál a balliberális értelmiség a magyarság elleni örökös rasszistázással és hergeléssel, amelynek mérgező termései kórházi ágyakra jutott idősek szenvedéseiben és örökös fenyegetettségében érnek be. Menjenek el a kórházba, ahol sajgó tagokkal fekszik ez az összevert asszony, és nézzenek bele a szemébe! Vagy álljanak Isten színe elé, és mondják ki: nagyon jól van az, hogy Magyarországon tizenhárom éves roma gyerekek idős nők csontját törik egy mobiltelefonért. S ne fussanak el gyáván, hanem várják meg az ítéletet.

A védtelen nyolcvankét éves asszony kínzásában örömüket lelő torzlelkű kamaszok mai törvényeink szerint életkoruk miatt valóban nem büntethetők.

De ítélet így is lesz.

Friss #1: Veréb Attilának („Ez a cikk megjelent nyomtatásban? Szóról szóra? Hihetetlen! Mintha nem is Magyarországon lennénk!”) válasz: 1. Igen, megjelent nyomtatásban. A Magyar Nemzet általában korrekt cigányos anyagokat hoz le (egy-két kivétellel, lásd pl. Pelle Jánost vagy a hétvégén a ma is igen vacak véleménycikkel előhozakodott Pethőt), ezért is szoktuk azokat beszkennelni, hogy minél többen és minél előbb, "azon melegében", elolvashassák.  2. minden szkennelt Magyar Nemzet-cikk szó szerinti átvétel. A korrektség, szavahihetőség, dokumentálási potenciál stb. érdekében soha egy betűt nem módosítunk az ilyen cikkeken, ill. azokon sem, amelyek alatt nem szerepel az, hogy „nyomán”. Tehát, amelyik cikket úgy írunk alá, hogy „[MTI/akármi] nyomán”, azt megváltoztattuk. Amelyet csak az eredeti forrással szignózunk (pl., az előző példánál maradva, „[MTI/akármi]”), azt változatlan formában, maximum a legdurvább helyesírási hibákat kijavítva (amely pl. a BOON, TEOL, HAON, SZOLJON és egyéb vidéki lapok esetében igencsak kötelező dolog) hozzuk le.