Hosszú évek óta folyik egy tudományosnak álcázott hagyományrombolás, mely mint a rák, szinte észrevétlenül belopódzott a köztudatba. A fordított - kívül zöld - kokárdáról van szó. Amikor először felbukkant ez a marhaság, még azt gondoltam, hogy eltűnik majd ez is a számos egyéb okoskodással együtt (elavult himnusz és hasonló témák), de nem így történt. Sőt, már odáig fajultak az események, hogy idén a Duna TV ünnepi műsorának átvezetőiben is a fordított kokárda szerepelt. Úgy éreztem, hogy emellett már mégsem mehetek el szó nélkül.
 Petőfi Sándor 1848-as kokárdája |
Akármi is áll a háttérben, a lényeg az, hogy bárki, aki a kokárda színeinek sorrendjét meg akarja változtatni, az a magyar hagyományok ellen lép fel! De hogy tudományosan is tisztába tegyem a kérdést, amennyire tőlem telik, leírnám, hogy miért nincs igazuk azoknak, akik a fordított kokárdával erőszakoskodnak.
Az egész ügy onnantól datálódik, hogy Katona Tamás történész a rendszerváltás után még MDF-es államtitkárként egyik útján meglepve látta, hogy az olasz kokárda is kívül piros, belül zöld. Rákérdezett, hogy most hogy is van ez, mire az olaszok készségesen tájékoztatták, hogy a kokárdát belülről kell olvasni. Katona hazajött, majd kávé és zsömle mellett néhány embernek elmesélte amit hallott. Ez akkor még csak egyfajta pletykaként kezdett terjedni, de Katona később egy 2004-es előadásába már bele is szőtte a véleményét, miszerint rossz kokárdát hordunk. Pedig pont Katonának kellene tudnia legjobban, hogy amit mondott, az nem több ferdített félinformációk városi legendájánál. Ám ki kérdőjelezné meg Katona Tamást? Ki nézne utána egy történész állításainak? Ennek az előadásának a folyományaként 2011-ben már a "királyi TV" is foglalkozott a kérdéssel, most pedig - húsz évvel Katona olasz útja után - elérkeztünk oda, hogy a Duna TV ünnepi műsorának átvezetőjében is már a fordított kokárda szerepelt.
Az olaszok egyébként helyesen mondták Katonának: az ő kokárdájukat valóban belülről kifelé kell olvasni. Az ő zászlójuk ugyanis függőleges csíkozású, ahol is a zöld van a rúd felől. Minden más függőlegesen sávos zászlóból is (román, francia stb.) így készül a kokárda, avagy a felségjelzés. A függőlegesen sávozott zászlóknál ugyanis a sorban olvasható színek a széliránytól függően változnak. A zászló, miközben egy kört megtesz a rúd körül, ezt a képet mutatja, így ebből adódott később a katonai sapkarózsa, vagy kokárda színeinek logikája, azaz, hogy a külső szín a zászló rúdjától távolabb eső, "nagy kört" leíró szín legyen. Ennek ellenére az első időkben ezek a kokárdák sem voltak úgymond "szabályosak". Pl. volt idő, amikor még a franciák kokárdáján még fordított sorrendben szerepeltek a színek. Ám míg a függőlegesen sávos zászlók esetében a fent említett természetes ok miatt viszonylag hamar kialakult a "kokárdaszabály", addig a vízszintesen sávozott zászlóknál ez sohasem történt meg!
A vízszintes sávozású zászlókból képzett kokárdák a természetes logikát követve alakultak ki. A vízszintes sávozású nemzeti zászlók színeit mindenki a világon felülről lefelé olvassa és nem fordítva. Ahogy az írás esetében is a lap szélétől és felülről lefelé kezdjük a betűket, akár balról, akár jobbról olvasunk. Ebből következően került végül a háromsávos zászlók többségéből képzett felségjelzésen a felső szín kívülre, ahogy a magyar kokárdán is. A felső szín szerepel kívül még egy sor más ország felségjelzésén is, mint pl. Örményország, India, Egyiptom, Venezuela, Irán, Bolívia, Üzbegisztán, Egyiptom, Szíria stb. Sőt, igazság szerint ez alól csak kevés kivétel van, mint pl. Bulgária, ahol a fehér a zászló felső színe, a felségjelzésükön mégis a piros szerepel kívül. Ennek valószínűsíthető oka, hogy a fehéret fehér felületen keretezni kell, különben elvész. De még így is van olyan ország, történetesen Szlovénia, ahol bár a fehér a felső szín a zászlójukon, ennek ellenére inkább követték a természetes logikát, és hozzánk hasonlóan kívülre tették a kokárdájukon a felső színt, a fehéret. Még annyit a felülről lefelé elvhez, hogy ugyan kinek jutna eszébe a saját zászlóját felfelé hajlítani egy kokárdához?
A városi legendákkal ellentétben tehát nem tévedett Szendrey Júlia, amikor Petőfinek kokárdát varrt, csak követte a természetes logikát. Aki téved, az Katona Tamás, amikor a függőleges sávozású zászlókra vonatkozó kokárdaképzési szabályt általánosnak hirdeti.
Amikor valamilyen "kokárda olvasási szabályról" beszélünk, nem keverhetjük bele a heraldikát, mint teszik ezt a reformerek. A kokárdák kialakulásakor ugyanis még csak a klasszikus heraldika létezett, amely semmilyen szabályt nem tartalmazott a kokárdákra vonatkozóan. Nem is tartalmazhatott, hiszen egyrészt kizárólag címerekkel foglalkozott, másrészt a heraldika soha nem valamiféle hivatalos szabálygyűjtemény volt, hanem csak a már létező címerek és jelképrendszerek logikáját foglalta rendszerbe. A heraldikára hivatkozni tehát a kokárda tekintetében nem egyéb merő tudatlanságnál, vagy tudományosnak álcázott szándékos félrevezetésnél. Abban sem vagyok biztos egyébként - bár mélyebben nem ástam bele magam - hogy a mai heraldikával foglalkozó könyvek egyáltalán kifejtik ezt a témakört. Én legalábbis elsőre semmi erre utalót nem találtam, és az ezzel foglalkozó szakemberek nyilatkozatai sem konzisztensek. A kokárdareformerek pedig mind Katona Tamás hibás következtetéseire, valamint a heraldika szabályaira hivatkoznak.
Vegyük észre, hogy a hagyományos magyar kokárdát "helytelennek" aposztrofáló kokárdareformerek azon túl, hogy a XIX. században egészen biztosan nem létező heraldikai szabályokra hivatkoznak, még keverik is a dolgokat. Tudományosnak látszó érveiket különböző hiteltelen legendákkal, és gyenge bizonyítékokkal (mint pl. egy Thán Károly festményen látható sapkarózsa) próbálják alátámasztani. Az egészről szinte sír a szándékosság, ugyanis, ha kiszedem alóla az amúgy is rozoga elmélet szempontjából irreleváns heraldikai hivatkozást, akkor abszolút semmi sem marad a reformerek kezében, Katona Tamás olaszból hozott mániáját leszámítva.
Abba nem akarok most belemenni, hogy Katona Tamást mi motiválhatja a hagyományos kokárda elleni fellépésében, de a régi mondás szerint, a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Mondjuk Katona Tamásról sok mindent elárul, hogy még a 2010-es választásokon is Dávid Ibolyka pártjában akart indulni képviselőjelöltként.
Tény, hogy függetlenül attól, hogy ma már létezik-e bármilyen lejegyzett szabály a kokárdákra, felségjelzésekre vonatkozóan, csak a hagyományok megcsúfolóinak juthat eszébe egy másfél évszázadnál idősebb szimbólum megváltoztatása. Ezt pedig magyar ember nem támogathatja. Ennek tudatában gondolja át mindenki, milyen kokárdát tesz föl majd az elkövetkezendő években!
Nibiru
