„Vegyes érzésekkel megyek haza. Láttam a múzeumban a képeket, hogyan menetelnek a régi nyilasok mintájára a fiatalok. Láttam az egyenruhába öltöztetett gyerekeket. Elfogadhatatlan, hogy szabadon mérgezhetik a fiatalok gondolkodását és erkölcsét. Nem lenne szabad, hogy a törvény ezt megengedje” – adta ki a kormányra készülő Likud testvérpártjának az alig burkolt parancsot. A szélsőségesen magyargyűlölő zsidó szerint az értelmiség és a politikusok felelőssége, hogy ne engedjék, hogy a neonáci mozgalmak szabadon prédikálhassák a gyűlöletet a fiataloknak. A miniszterelnökkel és a köztársasági elnökkel történt találkozóján sürgette, hogy Németországhoz hasonlóan Magyarországon is tegyék büntethetővé a holokauszt-tagadást. Elie Wiesel hangsúlyozta, nem ért egyet azzal a logikával, ami alapján Sólyom László megakadályozta a gyűlölet beszéd elleni törvény meghozatalát. Jellemző, hogy a fősodratú sajtó nem teszi fel azt a kérdést, hogy mégis, milyen alapon szól bele ez a fodrászt ritkán látogató, külföldön élő egyén az elvileg szuverén Magyar Köztársaság belügyeibe.

A Parlamentben tartott rendezvényről Elie Wiesel kiemelte, megdöbbenéssel hallgatta az emberi jogi bizottság elnökének beszédét, aki többek között azt mondta, vannak, akik az antiszemitizmus vádját politikai kommunikációs csodafegyverként használják.

- „Amit Balog Zoltán a jelenlétemben mondott, az visszatetsző, sértő és megbocsáthatatlan volt” – jelentette ki Wiesel, és hozzá tette, a politikusoknak egyértelművé kellene tenni, hogy nincs helye a magyar társadalomban a neonáci mozgalmaknak és pártnak, ismételte meg határozottabb formában az előbbi parancsát és egyúttal jelezte a közvéleménynek: az igazságot még mustármagnyi mennyiségében sem hajlandó megtűrni.

A zsideszes Balog Zoltánnak pedig annyit tudunk üzenni: ÍJV. Azaz, így jártál, vazzeg. Kellett neki cionista pártban vezető szerepre törni, most meg az ő fülét törik le, ha ezek után nem kap befutó helyet Likud Viktor listáján, akkor ne lepődjön meg.