Egészen kivételes esemény, hogy a nagyon „objektív”, nagyon „demokratikus és liberális”, a „legkülönbözőbb véleményeknek” és a „szabad vitának” teret engedő médiumokban hangot kaphat az izraeli narratívával nem egyező vélemény. A Covid és egyéb kérdésekben is a hivatalos nézeteket számos alkalommal megkérdőjelező Szakács Árpád valamilyen rejtélyes okból kifolyólag megjelenhetett az elkötelezetten cionista ATV egyik vitaműsorában. Mi több, volt bátorsága elmondani a véleményét, mely szerint a „Hamász létrehozása mögött az Izrael és az USA áll”. Sőt, az alábbi felháborító, „antiszemita” megnyilvánulást is megengedte magának: „semmilyen önvédelem nem legitimálhatja azt a bosszúállást, ami most Gázában történik, ahol 6000 gyereket és 4000 nőt gyilkoltak meg”. A jelenlévő cionisták csak hüledeztek. (Érdemes megjegyezni, hogy Tóth Gy. László politológusnak is volt mersze utalni az izraeli brutalitásra.)
Minden elismerésem Szakács Árpádnak, aki véleményének kimondásával nem kis kockázatot vállal. Javasolnám azonban azon keveseknek, akiknek megvan a kellő tudásuk, szívük és bátorságuk, hogy amennyiben valamilyen véletlen folytán módjuk van a nagy nyilvánosság előtt bemutatni a palesztinok álláspontját is, a félrevezetően „izraeli-palesztin konfliktusnak” nevezett véres eseménysorozat mélyebb összefüggéseit is állítsák reflektorfénybe. António Guterres ENSZ-főtitkárra nem véletlenül orroltak meg a cionisták. Ő ugyanis még a konfliktus legelején a lényegre tapintott, amikor az alábbi kijelentést tette: „A Hamász támadása nem légüres térben történt.” Amit a hivatalos, egyeduralkodó nyugati véleményhatalom a leginkább szeretne elkerülni: a palesztinai cionista térfoglalás tényeinek bemutatását! A témával kapcsolatban az alternatív weboldalakon (így a Kuruc.info hasábjain is), valamint palesztin, illetve más arab és iráni médiumok internetes felületein számos tanulmány, cikk olvasható.
Álljon itt azonban most néhány cáfolhatatlan adat, amelyeknek bemutatása révén talán a tudatosan félretájékoztatott magyar (és általában a nyugati) közvélemény is jobban megértené a Palesztinában zajló tragikus események okait. Ha esetleg Szakács Árpád, vagy bárki más, aki az igazság kimondását szívén viseli, és az üldözöttek melletti szolidaritás érzése is eltölti lelkét, valami véletlen folytán ismét szót kapna a hivatalos médiumok bármelyikében, ne mulassza el az alábbi táblázatokból kiolvasható adatok és tények ismertetését. A vitapartnerek torkán akad majd a szó – legfeljebb „konteózással”, „terroristázással”, „antiszemitázással” és „nácizással” lesznek képesek reagálni. Az érvekkel – mint oly sok más kérdésben – hadilábon állnak.
A suttogó propagandájukat persze a netes hasbarakommandóikkal és egyéb hasznos idiótáikkal teljes gőzre kapcsolhatják, ahogyan teszik is egy ideje, főként október 7. óta: a „kezelhetetlen”, „erőszakos” „barbár” migránsokhoz, négerekhez, a cigányokhoz hasonlítgatják a palesztinokat – tévesen, már csak azért is, mert az utóbbiak között sok orvos, költő, művész és más értelmiségi is van. Csak hát ugye nyilvánosan nem lehetséges a „palesztin kecske….-at” cigányokkal, feketékkel, migránsokkal, a libsik agyonajnározott kisebbségeivel együtt megrovóan emlegetni. Hiszen a liberális ideológia szerint nincsenek „javíthatatlan”, „rossz”, „lényegüknél fogva agresszív”, „vadállat”, „nem is emberi” etnikumok. Bár persze a palesztinok esetében milyen szívesen tennének kivételt, ahogyan izraeli vezetők tettek is. Hiába, napjaink liberalizmusa csak nem akar értelmes ideológiává összeállni.
A legsúlyosabb érvüket is csak óvatosan hangoztatják, mert némiképpen gyenge lábakon áll – de mondhatnám úgy is, hogy nem eléggé szalonképes. Izrael hithű támogatói nekünk szegezhetnék (itt-ott meg is teszik) ugyanis az alábbi fogas kérdést: mi a teendő akkor, hogyha egy adott állam elpusztítására felesküdött terrorszervezet egy „szomszédos” nép soraiban elvegyül, annak társadalmába, életébe mélyen beágyazódik, és onnan intéz támadásokat a szóban forgó ország ellen. Melynek léte, biztonsága érdekében mindenképpen meg kell semmisíteni ezt a bizonyos terrorszervezetet, csakhogy éppen annak „beágyazottsága” következtében leszámolni vele csakis a polgári lakosság súlyos veszteségei révén lehetséges. Vagyis – hangoztatják a cionisták – a palesztinok elsősorban magukat okolhatják a legyilkolt gyerekekért, nőkért, civilekért: miért nem vetették ki maguk közül a Hamászt?
Nos, az érvelés egyik gyenge pontja, hogy a palesztinok azért nem tekinthetők „szomszédoknak”, ők legalább 1400 éve élnek azon a földön, ráadásul Izrael elüldözte, majd beszorította egy részüket a Gázai övezetnek nevezett parányi területre, melyet a hadserege blokád alá vett, kiéheztetett, nem egy alkalommal pedig bombázta a „világ legnagyobb koncentrációs táborában” összezsúfolódott szerencsétlen embereket. (A kitörési akcióikra, kétségbeesett lázongásaikra, kezdetleges rakétáikkal végrehajtott rakétatámadásaikra válaszul.) Felvethetjük továbbá a kérdést, vajon létezne-e Hamász, ha lett volna mérséklet és megegyezési készség az izraeli vezetőkben, és – ha már az ENSZ eleve némiképpen részrehajló 1948-as határozatát semmiképpen sem akarták végrehajtani –, akkor legalább a „kétállami megoldás” megvalósítása mellett kötelezték volna el magukat. A „kétállami megoldás” – ami a történelmi Palesztina területének mindössze 22%-át biztosítaná a palesztinok számára – ugyanis nem csupán az erőszakos cionista terjeszkedésre válaszul létrejött Hamász radikalizmusa következtében nem valósul meg, hanem sokkal inkább a ciszjordániai és kelet-jeruzsálemi illegális izraeli telepek létezése miatt! Ezeken a telepeken 700 ezer zsidó él, akik jelentős részben fel vannak fegyverezve, sok esetben erőszakkal támadnak a palesztinokra, és hallani sem akarnak a távozásról (miképpen Izrael kormányai sem kívánják ezt tőlük), mivel Ciszjordániát (a bibliai Szamáriát) és Jeruzsálem egészét is a zsidó állam elválaszthatatlan részének tekintik. Az alábbiakban bemutatott táblázatokból kiolvasható tények pedig arra utalnak, hogy aligha létezne a „palesztin civilek közé mélyen beágyazott Hamász”, amennyiben Izrael megértőbb és békésebb magatartást tanúsít a Palesztina földjén a cionizmus színre lépésekor is már több mint 1300 éve élő nép lányai és fiai iránt. Arról pedig nem is beszélve, hogy óvatosabban kellene a bosszú eszközéhez nyúlni: a cionista propaganda állításaival ellentétben ugyanis korántsem olyan egyértelmű, mennyi ártatlan élet kioltása nevezhető jogosnak az Izrael létét fenyegető „terrorszervezet” megsemmisítése érdekében. De a világ ez idő szerint leghatalmasabb állama és általában a nyugati világ egésze felett élvezett jelentős befolyás, ennek következményeképp a Nyugat korlátlan katonai, gazdasági, politikai támogatása óriásivá növeli a hübriszt, melytől elvakítva másképpen látszik a világ: az emberi élet keveset számít….
Következzenek tehát azok a bizonyos táblázatok, melyekből kiolvasható adatok fényében talán jobban megértjük mindazt a sok szörnyűséget, ami Palesztinában napjainkban is történik.
Izraelnek és a palesztinoknak (pontosabban a megalkuvó Palesztin Hatóságnak) nyújtott amerikai katonai támogatás összegeAz elmúlt pénzügyi évben, az USA napi 10,7 millió dollár katonai segélyben részesítette Izraelt. Ugyanakkor az Izraelnek alárendelt Palesztin Hatóságnak juttatott katonai támogatás napi értéke 0,73 millió dollár. Érdemes itt megemlíteni, hogy a ramallahi székhelyű Palesztin Hatóság biztonsági erői együttműködésre kötelezettek az izraeli hadsereggel. (Ha nem működnének együtt Izraellel - vagyis nem az izraeli-amerikai elvárásoknak megfelelően cselekednének - nem kapnának egy árva fillért sem.)
 |
2000. szeptember 29. (a 2. palesztin intifáda kitörése) óta a két fél közötti összetűzések során életüket vesztett palesztinok és izraeliek számaAz elmúlt 23 esztendő során 2565 izraeli és 25 506 palesztin vesztette életét erőszakos harci cselekmények következtében. (Bár a palesztin áldozatok száma ennél is magasabb lehet, mivel még százak, esetleg ezrek lehetnek a Gázai övezetben lebombázott épületek romjai alatt.)
 |
2000. szeptember 29. óta a két fél rakétatámadásai és bombázásai során életüket vesztett palesztinok és izraeliek száma34 izraeli halt meg az elmúlt 23 évben a Hamász rakétacsapásai nyomán, ezzel szemben immár a 15 ezret is meghaladja az izraeli rakétatámadások és bombázások következtében elhunyt palesztinok száma.
 |
Izraeli és palesztin gyermekáldozatok száma 2000. szeptember 29. ótaA megjelölt időszakban 177 izraeli és 8434 palesztin gyermek vesztette életét háborús cselekmények következtében. Itt is szükséges megjegyezni, hogy a palesztin gyermekáldozatok száma alighanem magasabb lehet, sok holttest lehet még a romok alatt.
 |
Izraeli és palesztin halálos áldozatokról tudósító híradások2018-ban az Associated Press hírügynökség egy elemzésében kimutatta, hogy az amerikai médiában négyszer olyan gyakran adnak hírt izraeliek haláláról, mint palesztin áldozatokról, a két fél konfliktusával összefüggő erőszakos cselekményekkel összefüggésben. (Más elemzések még ennél is nagyobb aránytalanságokat mutattak ki.)
 |
Izraelt és a palesztinokat elítélő ENSZ határozatok 1955-1992 közöttIzraelt 78 esetben ítélte el az ENSZ Közgyűlése a nemzetközi jogot sértő cselekedetei miatt, a palesztinokat pedig egy alkalommal. Következmény természetesen nincs, Izrael és támogatói – akik a humanizmus, a jogállamiság és a demokrácia bajnokainak állítják be magukat – nagy ívben tesznek a nemzetközi jogra és az ENSZ-határozatokra.
 |
Az izraeli börtönökben raboskodó palesztinok, illetve a palesztinok őrizetében lévő zsidó „túszok” számaJelenleg 160 „izraeli túsz” lehet a „terrorista” Hamász fogságában, ezzel szemben a „demokratikus jogállam” Izrael börtöneiben hozzávetőleg 7 ezer, vitathatatlanul „terrorista” palesztin raboskodik – köztük nők és gyermekek is. (Nem kevesen közülük mindenféle bírósági ítélet nélkül, „biztonsági őrizetben” vannak.)
 |
Lerombolt, lebombázott izraeli és palesztin házak, lakások száma 1967 ótaA palesztinok 57 esztendő alatt 7 izraeli otthont döntöttek romba, míg a „világ legerkölcsösebb hadserege” 56 502 palesztin lakást, házat tett a földdel egyenlővé.
 |
Munkanélküliség Izraelben, illetve Ciszjordániában és a Gázai övezetben élő palesztinok körébenIzraelben a munkaképes korú lakosság 3,4%-a munkanélküli, Ciszjordániában a dolgozni képes palesztinok 13%-a nem talál állást, a Gázai övezetben pedig – az október 9-én megkezdődött mészárlás előtt – a munkanélküliségi ráta elérte a 45%-ot. Mielőtt bárki a suttogó cionista propaganda szólamait kezdené mondogatni a “dolgozni nem akaró palesztinokra” célozgatva, azért annyit jegyezzünk meg, hogy a katonai megszállás, a Gázai övezetet 2007 óta sújtó blokád és háborúk körülményei közepette azért nem olyan egyszerű működőképes és virágzó gazdaságot építeni.
 |
Illegális izraeli telepek az elvileg és jogi szempontból is a majdani palesztin állam földjének tekintendő Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben… folytatás itt nincs, ugyanis egyáltalán nem léteznek illegális palesztin települések izraeli területekenJelenleg 261 – nemzetközi jogi szempontból illegálisnak minősülő – izraeli település található Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben. A palesztin „terroristák” viszont nem tartanak fenn illegális településeket izraeli területen! (Hogy ki mit tekint izraeli, illetve palesztin területnek, annak boncolgatásába ne menjünk most bele. Nemzetközi jogi szempontból Ciszjordánia, a Gázai övezet és Kelet-Jeruzsálem – a történelmi Palesztina 22%-a – minősül palesztin területnek, melyeken a „kétállami megoldás” keretében a palesztin államot létre kellene hozni. Ami azonban a közel 700 ezer, a palesztinok földjén élő telepes miatt immár lehetetlennek tűnik.)
 |
És az aduász, melyre ránézve nyikkanni sem lennének képesek a liberális és kóserjobb megmondóemberek! (Legfeljebb összeesküvés-elméletezni, terroristázni, nácizni és antiszemitázni tudnának, továbbá átkozódni és törvényi tiltást követelni.)A térképhez kommentár nem szükséges: íme, így szorították ki a földjeikről az „erőszakos”, „terrorista” palesztinokat a hódítók. Akinek pedig mindez nem tetszik, az a „terroristákat támogatja” és „antiszemita” is.
 |
Számos súlyos kérdés merül föl a fentiekben bemutatott táblázatokban foglalt adatokkal összefüggésben. Pontosan írja le az elmúlt 75 év történetét a “palesztin-izraeli konfliktus” kifejezés, amikor láthatóan messze nem egyenlő felek küzdelméről van szó? Vajon, ha hasonló táblázatokban mutatnánk be mondjuk az amerikai spanyol gyarmatosítók és az inkák vagy az aztékok “konfliktusának” adatait, nem hasonló számarányokat kapnánk? Belegondolunk abba, hogy a feltüntetett adatok és számok milyen siralmas, nyomasztó, elviselhetetlen mindennapokról árulkodnak? Nem kellene előbb a bemutatott adatokat, tényeket, a belőlük levonható következtetéseket végiggondolni, és csak azután elmélkedni a Hamász létrejöttének körülményein és cselekedeteinek okain?
/Táblázatok forrása: ifamericansknew.org/
G.B.
(Kuruc.info)
