2023. október 7-én felforrósodott a talaj a Közel-Keleten, sőt, ha úgy tetszik, az akkor (és utána) történtek új fejezetet nyitottak a békétlen térség történetében. A háború(k) – tágabb értelemben – a zsidóság megítélésén is változtattak, és némi kritikai érzék talán olyanoknál is szárba szökkent, akik eddig nem foglalkoztak e nép szerepével, vagy máshogy ítélték meg őket.
Ahogy súlyosbodott az izraeli mészárlás, úgy szaporodtak meg a világban az „antiszemita támadások”, vagy legalábbis a média ezt akarja láttatni velünk. Persze mindkettő lehet igaz. Egyrészt az izraeli pökhendiségen felháborodottak nyúlhatnak fizikai eszközökhöz, de a médiának is érdeke, hogy ezeket az őrületig felnagyítsa, áldozatszerepbe illesztve azokat, akik egyáltalán nem felelnek meg ennek a kritériumnak.
Ahol pedig „veszély” van, ott törvényt lehet hozni, vagy módosítani, főleg, ha antiszemitizmusról van szó. Vicces, mert pont a média reakciói és a nagypolitika világának elszántsága tükrözi a leginkább, hogy az antiszemitáknak – vagy nevezzük őket csak „reálisan gondolkodóknak” – van igaza azzal kapcsolatban, kik is irányítják mindkettőt. De ugye már ezt kimondani is antiszemitizmusnak minősül.
Nos, így érkeztünk meg e hét csütörtökre is. Ezen a napon érezték feltétlenül szükségesnek ugyanis, hogy az „antiszemita atrocitások” miatt szigorítsanak az ausztrál törvényeken. Nem is keveset.
A „gyűlölet-bűncselekmények” elleni törvénycsomag egy akolba tereli a terrorista bűncselekményeket és a „gyűlöletszimbólumok” használatát, de ami az igazán szürreális, hogy a felsorolt tételek esetében kötelező lesz kiszabni legalább a minimumbüntetést. Ez azt jelenti, hogy ha valaki karlendít vagy horogkeresztet tesz közszemlére, egytől hat évig terjedő börtönre számíthat kötelezően, egyszerűbben fogalmazva minimum egy évet kell ülnie valakinek (már ha nem felfüggesztett kap, és nem is bocsátják próbára, valószínűleg láthatjuk majd élesben a gyakorlatot – a szerk.), aki ilyesmire „vetemedik”. (Egyébként a karlendítés vagy a szvasztika használata már 2024 januárja óta tilos Ausztráliában, csak eddig nem járt érte kötelező börtön.)
A kormány is tisztában van a szigorúsággal, az Ausztráliában megjelent eddigi legszigorúbb törvénynek nevezték a mostanit a gyűlölet-bűncselekmények területén.
Terrorizmus finanszírozása esetén három évig terjedő börtönbüntetésre lehet számítani, terrorista bűncselekmények elkövetése vagy tervezése pedig hat évet „ér”.
Nyilván utóbbi is antiszemitizmusra van kihegyezve, hisz a szigorítás apropóját az Ausztráliában elszaporodott „antiszemita bűncselekmények” szolgáltatták. A filoszemita ausztrál miniszterelnök így indokolt:
Azt akarom, hogy az antiszemita embereket felelősségre vonják, vádat emeljenek ellenük, és börtönbe zárják őket.
Tiszta és őszinte beszéd Anthony Albanese miniszterelnöktől, őszintén remélem, hogy egy hatalom- és szemléletváltás esetén az ő személyével kapcsolatban is hasonlóan „toleránsak” lesznek majd.
A törvénytervezet egyébként már tavaly is a kormány asztalán pihent, s ekkoriban is beterjesztették. A tervezet olyan büntetendő kategóriákat tartalmazott, mint erőszak vagy erőszakkal való fenyegetés faji, vallási, etnikai hovatartozás, szexuális irányultság, nemi identitás, vagy éppen politikai irányultság alapján. Utóbbi azért is érdekes, mert pont a törvény miatt lett börtönnel sújtandó egy bizonyos politikai irányultság kifejezése, de a tolerancia bajnokai sosem az eszükről voltak híresek ugyebár.
A törvény bírálói többek között azt vetették a kormányzó Ausztrál Munkáspárt szemére, hogy a kötelező büntetés kiszabása nem fogja csökkenteni a bűnözést (vagy amit ők annak neveznek), aláássa a bíróságok függetlenségét, ráadásul visszaélésre, diszkriminációra adhat okot.
Tony Burke belügyminiszter, aki a törvényt is beterjesztette, hatásvadász módon csak úgy nyilatkozott, hogy „ez nem a politikáról szól, hanem arról, hogy a parlament elfogadhatónak tartja-e az erőszakot egy másik személy ellen pusztán azért, mert ki ő, kit szeret, vagy kihez imádkozik”.
Ausztrália tehát – egy maroknyi népcsoport kedvéért – ismét visszanyesett a szabadságból, miközben egy kalap alá vette a terrorizmust és a szabad, a zsidók irányába kritikus véleménynyilvánítást.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info