A Zalaegerszegi Járásbírósághoz benyújtott vádirat szerint az 1967-es születésű apa szentpéterúri otthonukban 2005 decemberétől tavaly januárjáig rendszeresen, napi szinten közösült 1987-ben született lányával. Szexuális kapcsolatukból 2008 januárjában fiuk, majd 2011 októberében lányuk született.

A többszörös visszaeső apát és lányát is vérfertőzés büntettével vádolta meg a Zalaegerszegi Járási Ügyészség.

(HavariaPress)

A Zala megyei Szentpéterúron régóta a falu száján volt az a család, ahol az apa és a vér szerinti lánya az ügyészség szerint évek óta szexuális kapcsolatban éltek, amiből gyerekek is születtek. Habár nyílt titok volt a bűnös viszony, mindenki jobbnak látta, ha inkább csendben marad. A védőnő nem mond semmit, a vérfertőző kapcsolatban élő lány pedig nyugodtan sétálgat az utcán, és az újságírókat fenyegeti.

„Szóbeszéd járta róluk a faluban, mindenki tudta, hogy mi folyik abban a házban” – mondták szentpéterúri lakosok arról a családról, amelynek két tagja ellen vádat emelt a Zala Megyei Főügyészség vérfertőzés miatt. A börtönből 2005-ben szabadult apa és idősebb lánya a vád szerint nyolc éve rendszeresen szexuális kapcsolatban voltak, ebből három gyerekük is született. A legfiatalabb azonban csak alig pár napot élt. Az apát korábban többek között megrontás, embercsempészés és ittas vezetés miatt ítélték el.

Az ügy az után derült ki, hogy a férfi másik lánya bejelentést tett a rendőrségen, mert apja állítólag életveszélyesen megfenyegette, és utalást tett rá, hogy szexuális viszonyt szeretne vele létesíteni. A bejelentés után a rendőrség nyomozni kezdett. Tanúként meghallgatták az apa idősebb lányát, aki elmondta, hogy évek óta szexuális viszony van közte és az apja között, van, hogy heti hétszer is közösültek. A férfinak van egy élettársa is, aki állítólag nem tudott semmiről, az apa és lánya próbálta titokban tartani a kettőjük kapcsolatát, több, különböző házban intézték az együttléteiket. Az ügyészségi szóvivő szerint nem bizonyított, hogy ezek a közösülések erőszakkal történtek-e.

A család egy nagy házban lakik a falu egyik szélső utcájában. „Megmondom, hogy hol laknak pontosan, de nehogy elmondják, hogy tőlem tudják, mert agyonver a Gyula (a családfő)” – mondta egy nő a település főterén. Többen, akik hallották ezt, óvatosságra intettek minket, mert pár órával korábban egy másik újságírót állítólag vasvillával kergetett el a családfő az utcából.

A házhoz vezető úton találkoztunk azzal a nővel, akit most vérfertőzéssel vádolnak, de amint megtudta, hogy milyen ügyben vagyunk ott, fenyegetőzni kezdett, és világossá tette, hogy ha nem hagyjuk el a falut, bajunk eshet.

„Együtt laknak, mint egy igazi család: a Gyula, a lánya, három gyerek, akik közül kettő a lányával közös, és a férfi élettársa” – mesélt a körülményekről egy másik helyi. A fiatalabb lány, aki az apját feljelentette, állítólag már elköltözött otthonról.

A helyi önkormányzatnál először elküldtek minket, de telefonon elértük az egyik dolgozót, aki szerint a két gyerek anyja rendszeresen járt az önkormányzat szociális osztályára, hogy felvegye az utánuk járó gyermekvédelmi támogatást.

Felhívtuk azt a védőnőt is, aki helyettesként ellátja a települést, de kérdéseinkre nem akart válaszolni, azt javasolta, hogy a hatóságokat keressük. Felvetésünkre, hogy mégis csak neki volt közvetlenebb kapcsolata a gyerekekkel és a családdal, nem reagált és letette a telefont.

Az ügy kirobbanása után az anyát és a két gyereket anyaotthonba vitték a helyiek szerint, de már visszajöttek Szentpéterúrra. Kerestük a területileg illetékes Közép-zalai Szociális és Gyermekjóléti Szolgálat vezetőjét is, de szerda délután már nem volt az irodájában.

A gyerekek a helyiek szerint nem éheztek, öltöztették őket, valószínűleg fogalmuk sem volt róla, hogy igazából a nagyapjuk az apjuk. A szentpéterúriak nem lepődtek meg a történteken. „Nézze, ezt mindenki pontosan tudta, de senki nem mert nekik szólni, csináljanak, amit akarnak” – zárta le a beszélgetést egy nő.

Újabb adalék a Balog-tankönyvbe: a Blikk is járt a helyszínen, sok újat nem írnak, a riportban viszont szerepel egy újabb jellemző jelenet: "A fiatal nőnek sem volt ínyére tegnap az érdeklődés: magából kikelve, köpködve zavart el a portájáról mindenkit. Bár úgy tudjuk, édesapja elköltözött tőle és közös gyermekeiktől, de a mai napig rendszeresen találkoznak."

Úgy tudják továbbá, az ügyészség szerint a nőnek nem volt ellenére apja közeledése, a nyomozás nem igazolta az erőszakot. Bár a faluban sokan tudtak a bűnös viszonyról, a védőnői szolgálatnál 8 év alatt állítólag senkinek sem tűnt fel a vérfertőzés.

A Bors is megpróbált helyszíni riportot készíteni - nem sikerült. Alább a vonatkozó részlet:

– Maguk újságírók? – emeli ránk ártatlan tekintetét a templom melletti kocsmában dolgozó idős asszony, majd – mielőtt válaszolhatnánk – folytatja. – Nem hiszem, hogy tényleg oda akarnak menni. Nem egy béketűrő család. Mellesleg pont maguk előtt voltak itt újságírók: nekik az volt a szerencséjük, hogy nem zsákutcában voltak, és ki tudtak onnét menekülni.

O. Gyula nem csak élettársával, két lányával, és lányával közös két gyermekével él együtt: testvérek és unokatestvérek is lakják a közös putrit. Állítólag az élettárs nem tudott arról, hogy a férfi és lánya gyakran, volt, hogy heti hét alkalommal is közösült. Állítólag titokban tartották.

O. Gyuláék házához hosszú földút vezetett. A házhoz közeledve egyre többen jöttek ki az utcára. Habár a kapák, vasvillák bent maradtak, mégis jobbnak láttuk, ha nem vendégeskedünk O. Gyula romos házában.