Nos, a zsidók, agresszív bevándorlók, másságimádók, liberálisok és más hulladékok tüntetései és tiltakozásai feleslegesnek bizonyultak: a műsorban szereplő Nick Griffin ugyanis nem az a Nick Griffin volt, akit hírből és esetleg bizonyos beszámolókból ismerhettek az emberek. A fent említett csoportosulások fellélegezhetnek - viszont nemcsak őket és eddigi barátaikat, szavazóikat érinti az ügy, hanem a hazai nemzeti radikálisokat, és azok pártját, a Jobbikot is.

Eddig ugyanis a párt szövetségeseként emlegették a BNP-t, a most megalakított szövetségbe pedig állítólag ők is be akarnak lépni.

A kérdés csak az, felvállalható-e a Jobbik számára egy, a gázai mészárlást (szavaik szerint egyedüli brit pártként) teljes mellszélességgel támogató formáció, s annak elnöke, aki a szóban forgó műsorban elhatárolódik korábbi saját magától, eddigi ideológiájától, és jóformán mindentől, ami miatt támadás éri (egyedül a bevándorlás kérdésében mert még kiállni - valamennyire).

Griffin később a BBC-t vádolta, amiért számára kellemetlen közönséget válogattak össze - s valóban felsorakoztatnak zsidót, buzit, mindenféle bevándorlót, agymosott másságpártiaktól félnótás liberálisokig -, de semmilyen közönség nem válthatja ki egy nemzeti politikusból a hazafias értékrendtől való elhatárolódást.

A szánalmasan erőlködő, hiteltelenné vált Griffinen joggal röhög az stúdióba hívott ellenséges közönség, az egyébként rendkívül ellenszenves és elkötelezett bevándorló-párti beszélgetőtársai - és vélhetően a tévénézők java is. Aki eddig reménykedett benne és szurkolt pártjának, annak roppant kínos.

Először az, hogy utolsó stádiumban lévő Stockholm-szindrómásként azzal mutatkozik be, hogy az ő apja harcolt Hitler ellen, nem úgy, mint beszélgetőtársa, Jack Straw államtitkár (I. rész - 05,10-től). Ugyanitt siet leszögezni (anélkül, hogy bárki kérdezte volna): ő nem náci, soha nem is volt az.

Ezt követi az (II. - 2,30-tól), amit akár a háborús bűnös Tony Blair is mondhatott volna. Alább a fordításunk, alatta pedig az eredeti angol szöveg:

Ez után már meg sem lehet lepődni a David Duke-tól való elhatárolódáson (II. - 4,10), továbbá egyenesen elképesztő Griffin magyarázata arra, hogy miért mond egyet Duke társaságában, s miért mást a stúdióban: akkor úgy akart megnyerni embereket. De végül is melyik politikusnak lehet hinni? - teszi fel a felháborító kérdést.

Innen persze már csak egy lépés volt a holokamu ügye. Amikor egy fogyatékos zsidó taknyos számon kéri (II. - 7,30), hogy merte korábban mítosznak nevezni az ő "kiirtásukat" (az persze nem zavarta, hogy életben van a családjával együtt), a BNP-elnök frappáns válasza: "nem tudja megmondani, miért mondott akkoriban ilyesmiket"! Azóta megváltozott a véleménye sok mindenben, bizonygatta, többek között ebben az ügyben is, mégpedig akkor, amikor meghallotta a britek által lehallgatott német rádióbeszélgetéseket, mert ezekből kiderült, hogy a németek tömegesen gyilkoltak le ártatlan zsidókat a keleti fronton a partizánok elleni harc során (II. - 9,15).

Persze szóba kerül a buzitéma is, s Griffin újfent boldogan dicsekszik el azzal, hogy míg korábban az volt a BNP elve, hogy üldözni kell a buzeranciát, ma arra szorítkoznak, hogy legalább az iskolában ne folytassanak buzipropagandát a deviánsok (VI. - 3,30).

Alább látható a három szóban forgó adásrészlet (természetesen a többi is megtalálható a YouTube oldalán).

Önnek mi a véleménye? Szavazzon hírportálunk jobb oldalán felül, a hét legolvasottabb hírei mellett!Reméljük, soha nem érjük meg, hogy ilyen "nemzeti" pártunk legyen, és talán a Jobbiknak is el kellene gondolkodni azon, kikkel is kötnek szövetséget - vagy, ha nem, akkor azon, hogyan akarnak Simon Pereszék ellen küzdeni Simon Pereszék szövetségeseivel az oldalukon.