Ő nemcsak hogy bízik elveiben (ami egyébként természetes dolog), de valósággal szerelmes nézeteibe (ami már nem éppen természetes), és tökéletesen képtelen bármely más világnézetre értékként tekinteni. És én ezzel nem azt mondom, hogy rossz ember, vagy hogy rossz politikus – de azt igen, hogy rossz államférfi, mégpedig azért, mert a imádatában (ezt ő fogalmazza meg így az őszödi beszédben) olyan dolgokat is bevállal, amit józan ésszel gondolkodó ember nem tenne meg; és itt lehet sorolni a példákat a 23 millió bevándorlóval riogató kampánytól kezdve a 2006-os választások előtti hazugságsorozaton át a végtelenségig. És ezek még csak az őáltala is beismert tények… ami a legszörnyűbb: ő a mai napig azt hiszi, hogy ezzel az ország javát szolgálja, mert azt hiszi, hogy az ország javát csak és kizárólag az ő világnézetét követve lehet szolgálni. Aki látja Gyurcsány Ferencet a politikában tevékenykedni, az testközelből nézheti meg, mi a baj a magyar politikával. Persze ez nem (csak) Gyurcsány hibája; ez egy népbetegség, amely a rendszerváltás óta folyamatosan és markánsan jelen van a politikában, és amely sajnos minden pártban képviselteti magát, úgy „felül”, mint „alul”. Kinél jobban, kinél kevésbé, de ott van.

Ezzel kapcsolatban mindenképp meg kell jegyeznem egy kritikát, egy teljesen jogos kritikát, amit a szerkesztőségtől kaptam: miszerint sértő a jobbikosok számára a Gyurcsány Ferenccel való összevetés – és igazuk van, valóban félreérthetően fogalmaztam. Itt szeretném világossá tenni, nem gondolom, hogy e két végletesen eltérő világnézet között bármiféle hasonlóság lenne. Azonban ez, amiről beszélek, ez egy népbetegség, egy fertőző mentalitás, ami nem köthető világnézethez, és mindössze ennek a politikában markánsan jelen lévő, a magyar politikát megrontó népbetegségnek a szimbóluma Gyurcsány Ferenc. Viszont azt nagyon lényegesnek tartom, hogy minden pártnál – így a Jobbiknál is – felismerjék ennek a betegségnek a létét, felismerjék az ezzel járó veszélyeket és minden erejükkel tegyenek ellene, mind szóban, mind tettekkel. (Pl. Vona Gábor szavai a határon túliakról, hogy „nem az érdekli őt, hogy a Jobbikra szavaznak-e, mert már annak is örül, hogy szavazhatnak”, ez egy pozitív hozzáállás, egy jó üzenet, hogy a nemzet – határokon átívelő – egysége fontosabb a pártpreferenciáknál. Ilyenből kellene sok. Nagyon sok. A politika minden területén.) Bár ez a cikk Gyurcsányról szól, de valójában nem vele akarok foglalkozni, csak az ő példáján keresztül azzal a hihetetlenül káros és világnézettől teljesen független hozzáállással, aminek ő, úgymond, állatorvosi lova.

Erre láthattunk példát 2014. december 15-én, amikor ülésnap volt a Parlamentben. Az egyik fideszes képviselő régóta betegeskedik, és hétfőre Vona Gábor is lebetegedett, így mind a kormánypárttól, mind az ellenzékiektől hiányzott egy-egy fő. Gyurcsány Ferenc – egy józan ésszel igen nehezen érthető logikai húzással – úgy döntött, hogy a fideszes és a jobbikos képviselő hiányát kihasználva „teszteli” a Jobbik-frakciót, hogy történik-e részlehajlás a Jobbik részéről a Fidesz felé. Ezért ő hétfőn NEM ment be.

Arra nemsokára visszatérek, hogy ő mégis hogyan képzeli, hogy választott képviselőként van bőr a képén ilyen indokkal nem megjelenni… ezt később. Első körben ennek az egésznek a logikájára, pontosabban a logikátlanságára akarok rávilágítani, utána pedig arra térnék ki, hogy ez nem csak rossz hozzáállás, de a fentebb ecsetelt káros mentalitás iskolapéldája.

Azonban első körben az eset „logikája” – ami egy nagyon egyszerű matekkal is megcáfolható. Alapesetben van 199 képviselő, most ugye Navracsics kiesése miatt átmenetileg 198. Abból 132 kormánypárti, 66 ellenzéki – ez pont kétharmados többség a kormánypártiaknak. Ebből hiányzott ugye egy fideszes és egy jobbikos képviselő, így maradt 131 kormánypárti és 65 ellenzéki képviselő, ami még mindig kétharmados többséget jelent a kormánypártnak. A gyurcsányi logika viszont azt várta volna el, hogy még egy ellenzéki képviselő kiesésének, vagyis az ellenzék 64 főre való fogyatkozásának az legyen a következménye, hogy a kormánypártiak jobban rá legyenek szorulva az ellenzéki szavazatokra, és így „kiugorjon a nyúl a bokorból”… Józan ésszel is könnyen belátható, hogy ennek a logikának nemhogy alapja nincsen, de pont az ellenkező hatást éri el, megkönnyíti a kormánypártok dolgát. Ahogy a gyakorlatban is ez történt: az ellenzéki képviselők egyetlen átszavazása vagy tartózkodása sem befolyásolta a szavazások végeredményét; viszont egy kérdésben az egyik fideszes és az egyik KDNP-s képviselő nemmel szavazott, így (Volner János tartózkodásától függetlenül) nem volt meg abban az ügyben a kétharmados többség. Gyurcsány Ferenc, ha valóban az volt a szándéka, amit állít, óriási öngólt lőtt.

A másik dolog – ami viszont ezzel kapcsolatban szerintem sokkal fontosabb – hogy rávilágít egy nagyon káros mentalitás működésére. Gyurcsány Ferenc a hivatalos, általa elvállalt és számára kijelölt feladat elvégzésénél fontosabbnak tartotta, hogy igazoljon egy baloldali teóriát… Erre józan ésszel gondolkodva szintén nehéz mit mondani. Ez az a mentalitás, miszerint „Szavazz rám, mert a másik rosszabb!” És ezt attól az embertől, aki elhíresült beszédében maga kelt ki az ellen, hogy a magyar baloldal Orbán Viktorhoz viszonyítja magát - miközben ő maga is pontosan ezt csinálja -, csak 2006 óta kicsit megszaporodtak azok a pártok, amikkel szemben igazolnia kell magát; most már nem csak Orbánnal szemben kell igazolnia magát, hanem Vonával, Tóbiással, Szigetvárival, Schifferrel stb. szemben is.

Amit ennek a fajta mentalitásnak a képviselői (pártállástól függetlenül) képtelenek felfogni, hogy az átlagembereknek éppen ebből a hozzáállásból van már nagyon elegük. A magyarok döntő többségét már nem érdeklik ezek a civódások, már csak azt szeretnék, hogy nyugodtan élhessenek az országban, és ne kelljen Londonba vagy Stockholmba menni egy jól fizető állásért. Miközben a Gyurcsány-féle mentalitás képviselői kétségbeesetten igyekeznek igazolni létjogosultságukat, éppen ellenkező hatást érnek el: csak azoknak bizonyítanak, akik tűzön-vízen-ciklusokon át az ő választóik, a kiábrándultakat nem tudják megszólítani. A magyarok döntő többségének ebből már elege van.

Aki még mindig azt hiszi, hogy hűdenagy ígéretekkel lehet igazán nagyot kaszálni a politika mezején, az téved. Aki még mindig azt hiszi, hogy „a másik rosszabb”-féle hozzáállással lehet nagyot kaszálni, az szintén. Annak van igaza, aki azt a hozzáállást követi, amit hajdan egy fél szemmel is tisztán látó költőnk vetett papírra: A HAZA MINDEN ELŐTT.

Amit ebből a Gyurcsányhoz hasonlóan nagyon sokan nem értenek, hogy a hazához tartozás nem világnézetfüggő: a hazának egyformán tagja fideszes, jobbikos, szoci, zöldpárti – minden magyar ember. Aki nemzeti egységet akar, annak ezt a tényt is folyamatosan figyelembe kell vennie.

(A szerző olvasónk, politológus)