Az elmúlt pár hónap történéseit szeretném összeszedni és vázolni e három csapat külön játszó tagjainak, mert hatalmas tévedéseket, zavarokat találunk a fejekben. Közben pedig a vesztünkbe rohanunk.
Itt álljunk is meg egy pillanatra. Aki már ma sem veszi észre a mikro- és makrokörnyezetében a rohamosan változó környezeti jelenségeket, vagy legyint, hogy a földönkívüliek, a Föld forgástengelye, a vulkánok, a zsidók és egyebek a felelősek, az ne is olvasson tovább, csak írja fel nevét a természetünket tönkretevő ostobák listájára. Ugyanis nem lehet mindent a szőnyeg alá söpörni, mindent másra fogni, kimagyarázni és semmit sem változtatva élni. Velük sem környezetvédőként, nemzetiként, keresztényként sem tudunk tárgyalni.
 |
Ma már bőrünkön érezzük a globális klímakatasztrófát. Igen, régebben (20-30 éve) is voltak forró nyarak. Csak a forró napok mennyisége volt más. Érezzük, tudjuk. Hazánk földje is szép lassan kiszárad, kimerül, telítődik szeméttel. A szeméttermelés pedig nő. Egyre változékonyabb, szélsőségesebb időjárási jelenségekkel találkozunk a nagyvilágban és itthon is egyaránt.
Az élelmiszerárak nőnek, és egyre rohamosabban. Minél nehezebb valamit megtermelni, annál drágább lesz, a minőség pedig romlik. Pl. leginkább nem valamelyik politikus felelős az eper árának emelkedéséért, hanem az időjárás, amit mindannyian befolyásolhatunk. Nem csak azért, mert a politikusok és üzletemberek manipulálnak, hanem miattunk elsősorban.
Egy gyors pillantás a jelenlegi helyzetre:
- Zöldek: az elmúlt időszakban valahogy nagyon sokan lettek (ami önmagában még üdvözlendő is lehetne), pedig a bölcsebbek már jó néhány éve (10-20), a kevésbé bölcsek vagy fiatalabbak 5-10 éve tudták, hogy iszonyat nagy a baj. Most ebből divatot teremtenek. És balosok, általában liberálisok. Ez szintén gond, mivel mint tudjuk - bár ez egy másik téma - tőlük elég keveset kapott nemzetünk. Tehát alapból van egy ellenérzése minden jó szándékú magyarnak.
- Nemzetiek: a Mi Hazánk kivételével nem nagyon foglalkoznak a kérdéssel. Ami rettenetesen nagy balgaságra utal, több okból is, ezt majd szintén kifejtem.
- Keresztények: egyáltalán nem hallunk környezetvédelemről, se prédikációkban, se vezetőktől, se hívektől, pláne nem látunk semmiféle állásfoglalást, előrelépést e témában.
I. Kezdjük az elején, a keresztényekkel
Isten a semmiből teremtette a világot. (Nyilván itt most sokan felhorkannak, Istent és a Szentírást bírálva, rendben, de ezt a pontot most a magukat kereszténynek mondóknak írom elsősorban. A Teremtéstörténet, és annak olvasata egy másik cikk témája lehetne. Csak két megjegyzés: véletlenül semmi nem jöhet létre a mindennapjainkban sem, hanem van egy cselekvő, és van egy eredménye a cselekedetének. Tehát a LÉT, aztán az ANYAG, az ÉLET, végül a TUDAT nem jöhet létre mintegy „véletlenül”. A világ létrejöttét pedig a Biblia ismerteti a legérthetőbben. Ennyit röviden.)
 |
Mikor a Szentírásban olvassuk: „hajtsátok uralmatok alá a földet”, eszünkbe juthat, milyen egy igazán jó uralkodó. Felelősen gondolkodik, cselekszik. Kötelességei vannak a rábízottakkal kapcsolatban. Ha mi, keresztények élünk bele a világba, felélve, elherdálva a bőséget, mellyel a Jóisten ellátott minket, halálos bűnt követünk el. A teremtés ugyan véget ért, de a teremtett világban/világgal nekünk mint Isten képmásainak ügyünk, feladatunk van.
Az ember attól lesz ember, hogy van tudata, szabad akarata, lelkiismerete, alkotásvágya, szépérzéke. Ha mértéktelenül fogyasztunk, nem foglalkozva a jövővel (többnyire másokra mutogatunk, és keressük a hibát; inkább búcsújáró helyekre zarándokolunk), vajon mennyire cselekszünk Isten terveinek megfelelően? Isten annyira szereti az embert, hogy ezekkel a tulajdonságokkal ruházta fel, hát éljünk vele!
A környezetünkre, tágabb értelemben pedig az egész bolygóra nagyon oda kell figyelnünk. A lakásunkban is igyekszünk néhanapján rendet tartani, hát még ott, ahonnan a levegőt, az élelmet, az ivóvizet kapjuk.
Tehát a keresztényeknek üzenném, mikor környezetvédelemről van szó, abból is a legegyszerűbben megtehető lépésekről, ne lendüljünk túl az ügyön, jelentéktelennek beállítva azt, ugyanis mint látjuk, nekünk itt feladatunk van!
II. Nemzeti oldal.
Mivel alapból balosnak van beállítva az egész zöldrendszer (ami egy hatalmas hiba és bűn mindkét oldal részéről), ezért sok nemzetben gondolkodó ember balgaként tovasiklik e kérdéskörön. Ez pedig nemzetellenes tett. Sejtem, az ún. magát nemzetinek beállító emberek többségének már az I. pont sem föltétlen tetszett, most pedig egyenesen kiakadnak. De hát az igazság attól még igazság. Attól, hogy fölveszek egy turulos pólót (én is hordok) még nem leszek minden kétséget kizáróan nemzeti. Ha viszont környezettudatosan élek, még inkább tehetek nemzetem jövőjéért.
Itt azt hiszem mindannyian tudjuk, a Kárpát-medence a legcsodásabb, leggazdagabb földrajzi egység az egész világon! Nekünk pláne felelősen-kötelességtudóan kell élnünk és gondoznunk környezetünket. Régebben azt hitte az ember, forrásai kimeríthetetlenek. Mára bebizonyosodott, ez nincs így. Itt se. Igen, a tőke (GDP-pörgetés, fogyasztás), a gyárak (károsanyag-kibocsátás), a prolik (ld. „kényelemnél”) és a cigányok (ld. az általuk lelakott vidékek esetében) szennyezik ezt a csodálatos földet, se szellemi, se érzelmi szálakkal nem kötődnek hozzá. Mi gondolkozzunk, és cselekedjünk! Atilla és Árpád nem így hagyta ránk a Kárpát-medencét, mi se szipolyozzuk ki! Igen, megkaptuk szinte mindenre a lehetőséget, mint ahogy már írtam, de az az igazi szabadság, ha ugyan megvan a lehetőségünk rossz tettekre is, mégis, bölcsességünkkel belátjuk, mi a káros, és felelősen cselekszünk.
 |
III. Zöldek, környezetvédők (ez a rész a Kuruc-olvasók számára valószínűleg semmi újdonsággal nem szolgál)
Annyira, de annyira szeretem őket! Ahogy az elmúlt időszakban divatot csináltak a környezetvédelemből és a legújabb iPhone-nal fölszerelkezve osztják az észt, vagy ahogy politikusok, szakemberek évente több tízezer kilométert repülnek környezetvédelmi konferenciákra (amiknek általában semmi eredményük)! Márpedig a környezetvédelem nem divat. Az egy magától értetődő életmód kellene, hogy legyen. Mindnyájunknál.
Rávilágítanék (nem hittem volna, hogy ennyire buta a társadalom, de sajnos ez van), a klímaváltozás a legnagyobb oka, a FOGYASZTÁS (amit szeméttermelésnek is lehet nevezni). A fogyasztói társadalom, a GDP előtérbe helyezése. Ebből következik, hogy mikor megjelenik néhány zöldnek mondott hülye, a legújabb cuccokban/cuccokkal és a globális klímakatasztrófáról beszél, akkor mi, értelmes emberek tudjuk, hogy ők követik el a legnagyobb környezetszennyezést. Mikor ugyanez az embertípus (ismerjük, férfinak, nőnek nem nevezhető puha egyedek) később pl. a szabad piacról és versenyről nyilatkozik… tudjuk, honnan fúj a szél.
IV. Attól leszünk igazán zöldek, ha környezettudatosan vásárolunk. Ez mit jelent?
- Föltesszük a kérdést legelőször, már a megvásárolandó termék kinézésekor: egyáltalán biztosan szükségem van erre a sz.rra? Kemény, de így kell kezdeni.
- Lehetőleg természetes alapanyagokból készült termékeket vásároljunk, az előállításuk, használatuk, majd a lebomlásuk is egészségesebb, mint műanyag társaiké.
- Lehetőleg nemcsak hazai, hanem lakóhelyünkhöz legközelebb gyártott, termelt termékeket. Ugye, kedves nemzettestvéreim, nem is áll tőlünk olyan messze a környezettudatos élet? (Hozzáteszem, ehhez kapcsolódik a magyar gyárak, cégek tönkretételének megbocsáthatatlan bűne. Ugyanis nem mindegy, hogy egy 200 km-rel arrébb lévő gyárból vásároljuk a cukrot, vagy egy 700 km távolságra lévőből… Ugye, bele se gondolunk? Valahogy a baloldal és az EU szabadpiachívei erről elfeledkeznek a klímacsúcsokon…).
- Szelektív hulladékgyűjtés. Igen, tudom, nincs mindenhol erre lehetőség. (A szelektív hulladékszigeteket nagyrészt eltüntették.) Megoldást keresünk és találhatunk: én is, ha épp nincs a közelben ilyen lehetőség, akkor hazaviszem a műanyagot, papírt, üveget és ott dobom ki. Nehéz, de milyen nehéz lesz majd például szennyezett vízből inni.
- Energiatakarékosabb életvitel:
- Különböző háztartási berendezések. Vásárlásukkor figyeljünk a felhasznált energiamennyiségre és az észszerű használatukra (pl. a hűtőszekrényből se a legnagyobbat kell venni, a Tescóból vett hulladékkal megtömni, majd lehűteni 3 fokra. Kevésbé hidegen se romlik meg az étel). Ki lehet próbálni és még anyagiakban is jó járunk.
Nem utolsó sorban: minden terméket addig használjunk, amíg el nem romlik, mert legyártásuk - mint ahogy később látni fogjuk - a piacnak jó, nekünk nem. Szögezzük le: pl. a hűtőgépcsere-program se a környezetünknek volt jó, hanem kicsit megpörgette a GDP-t. Vagy veszel egy kevesebbet fogyasztó autót, lecserélve az előzőt, rendben van, csak gondolj bele az új legyártásának felhasznált energiamennyiségébe.- Kényelem: igen, néha le kell mondanunk a kényelmünkről. Például fűtés, klímahasználat: hányan írtunk a BKK-nak MÁV-nak és egyebeknek, hogy nem baj, ha végre beköszönt a tavasz és 25 fokban el tudunk lenni a buszon, vonaton és nem szeretnénk 21 fokra lehűtött eszközökön utazni? Ajvékolunk, manapság nincsenek igazi férfiak, de 20 fok alatt fázunk, 23 fölött pedig melegünk van, hát bírjuk már ki! Nagyon jellemző volt, ahogy Karácsony Gergely mint zöld politikus megnyilvánult egy sajtótájékoztatón a környezetvédelemről, két perccel később aztán pedig azzal érvelt Tarlós ellen, hogy a jelenlegi főpolgármester nem vett klímás metrószerelvényeket…
Otthonainkban, irodáinkban sem kell folyamatosan klímázni: ez egy ördögi kör, mert a károsanyag-kibocsátása miatt még melegebb lesz 10 év múlva…- Kevesebb autóhasználat. Egyébként megfulladhatunk majd néhány év múlva. Vidéken ezt nehezebb elhinni, a nagyvárosiak viszont minden nap tapasztalhatják. Ne jöjjünk az „autó annyira nem is szennyez” és egyéb maszlagokkal. Annyira lehet hogy nem, de épp eléggé. A legkisebb lépés is számít, hát még ha, ez nem is a legkisebb.- Kevesebb vásárlás: Gondoljuk át. Ha veszünk bármilyen Terméket, először is az azt legyártó üzemeket és azok részeit le kell gyártani (alapanyagokat kitermelni, legyártani, szállítani), karban kell tartani. Aztán magának a terméknek az alapanyagait ki-/megtermelni, szállítani, legyártani, csomagolni, majd újra szállítani. Egy mai átlagos elektronikai, ruházati termék több ezer kilométert utazik, míg elér hozzánk… és ez a Termék előbb-utóbb szemét lesz. Szerinted az hova kerül? Levegő, talaj… onnan a talajvizekbe, folyókba, növényekbe, állatokba, beléd… Hát ezt tartsuk szem előtt, mikor vásárolunk. (Az meg, hogy a fogyasztással általában kiknek megy a pénzünk, és ezzel mennyire rontjuk a saját nemzetünk gazdaságát, itt nem kell ecsetelnem, azt hiszem.)
Igen, tudom, a felsorolt pontok hiányosak és kevesek is. De most azt hiszem, kezdőlépésnek ennyi elég.
Azt is tudom, hogy elkezdeni nehéz. Azt is, hogy drágább. Rengeteg utánajárást igényel.
De rövidtávon! Hosszútávon ezt az életvitelt tartjuk majd természetesnek és anyagiakban, illetve ami a legfontosabb, bolygónk, hazánk földje és egészségünk szempontjából elengedhetetlennek.
Hogy vannak, akik azt mondják, ez nem a fejlődés útja? Igazuk van. Csak ez a nagy fejlődés látjuk, hová sodort bennünket. Legyünk mértékletesek, ismerjük az „elég” szót!
A „zöldek”, „nemzetiek” és „keresztények” pedig tisztelettel kérném, fontolják meg a fentieket. Tulajdonképpen ezek az értékek egyáltalán nem kizárják, inkább föltételezik egymást! És mi pedig nem is állunk olyan távol egymástól.
Hámori Viktor
(A szerző teológus)
(Kuruc.info)
Kapcsolódó:
