A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2014. október 14-én kelt határozatával jogerősen elutasította a Bojár Iván András ellen szemérem elleni erőszak vádjával indult büntetőügyben a kiskorú sértett édesanyjának jogi képviselője által benyújtott vádindítványt. A Privát Kopó birtokába került bírósági dokumentum döbbenetes megállapításokat tartalmaz, amelyek rávilágítanak arra, hogyan is néz ki Magyarországon a „jogállamiság”…
 |
Amint arról a Privát Kopó korábban többször beszámolt: a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) Életvédelmi Osztálya - bűncselekmény hiányában - megszüntette a nyomozást abban az ügyben, amelyben a gyanú szerint az egykori SZDSZ-es fővárosi politikus, Bojár Iván András szexuálisan bántalmazhatta az akkor 5 éves kislányát. Bojár volt élettársa, a gyermek édesanyja panasszal élt a rendőrség határozata ellen, azonban a nyomozást felügyelő Budapesti I.-XII. Kerületi Ügyészség - az eljárási hibákkal tarkított „nyomozás” ellenére - alaptalannak ítélte a kifogást, és elutasította azt.
Az édesanya - jogi képviselője útján - pótmagánvádlóként lépett fel az ügyben. Azonban a Budai Központi Kerületi Bíróság mint első fokú bíróság 2014. április 30. napján kihirdetett végzésében elutasította a szemérem elleni erőszak bűntette miatt Bojár Iván András ellen indult büntetőügyben a dr. Varga Tamás által benyújtott vádindítványt, mivel a bíróság úgy ítélte meg, hogy a beadvány nem tartalmazta az elkövetés idejét és helyét. Az ügyvéd fellebbezéssel élt a döntés ellen.
A Fővárosi Törvényszék a 2014. október 14-én kelt végzésében részben megalapozottnak találta a fellebbezést.
A végzés - egyebek mellett - a következő megállapításokat tartalmazza: „A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság nem értett egyet azon elsőbírói megállapítással, hogy a vádindítvány nem tartalmazza a vád tárgyát képező cselekmény elkövetésének idejét és az elkövetés helyét. A tényállásból megállapítható, hogy a vád tárgyát 2012. november 15. napja és 2013. január 12. napja között elkövetett cselekmények képezik, melyeket a vádindítvány szerint a sértett sérelmére Bojár Iván András vádlott akkor követett el, amikor a sértett nála tartózkodott. A vádindítvány feltünteti a vádlott lakóhelyét. A vádindítvány rögzíti azon történeti tényeket is, amelyek bebizonyítottságuk esetén alkalmasak lehetnek a vád által minősített bűncselekmény megállapítására.”
A Fővárosi Törvényszék - fellebbezést elutasító - végzésének igazán „izgalmas” része ezután következik.
„Az elsőfokú bíróság, bár részletesen nem indokolta, azonban, mint a vád elutasítására alapot adó jogszabályi helyre hivatkozott Be. 217.§ (3) bekezdésének h pontjára, amely szerint a vádnak tartalmaznia kell a tárgyalásra idézendők, illetve azon tanúk vallomása felolvasásának az indítványozását, akiknek a vallomása szükséges a bizonyításhoz. A Be. 231. (2) bekezdésének d pontja alapján a vádindítványt el kell utasítani, ha a vádindítvány nem tartalmazza Be. 230. § (2) bekezdésében foglaltakat.”
Az már önmagában felháborító, amikor egy bíróság - jelen esetben az első fokon eljáró Budai Központi Kerületi Bíróság - nem találja egy vádindítványban az elkövetés idejét és helyét, amikor azokat a másodfokú bíróság szerint a vádindítvány előterjesztője megjelölte beadványában. De az már egyenesen bicskanyitogató, hogy egy kiskorú gyermek ellen - a gyanú szerint - elkövetett szexuális bűncselekményt azért nem hajlandó tárgyalni az igazságszolgáltatás, mert a pótmagánvádló nem nevezett meg tanúkat, akiknek a vallomása szükséges a bizonyításhoz!
A szemérem elleni erőszakot elkövetők ugyanis a legritkább esetben szokták tanúk előtt végrehajtani mocskos tettüket.
(Privatkopo.hu)
