Korábban már volt rá példa, hogy a Hősök nyomában olyan személyt mutatott be, aki származás szempontjából ugyan nem volt magyar, de élettörténete szervesen összeforrt hazánkkal, sőt, nem egy ízben konkrétan az életét is Magyarországnak áldozta. Most is egy ilyen történelmi alak következik, ismét az 1848-1849-es szabadságharc időszakából.
Giuseppe Paganini, vagy magyaros névváltozatban Paganini József 1804-ben született Genovában. Itáliában nevelkedett, majd Magyarországra került tanárként, Pécsett oktatott. Elkötelezett híve volt az olasz egyesítésnek, s mivel a korszak függetlenségi, nemzeti egyesítő mozgalmai hatással voltak egymásra, egyértelmű volt, hogy a magyarok ügyét is támogatja. Ennek megfelelően a legelső pillanattól kezdve hazánk oldalán állt a forradalom és szabadságharcban.
Paganini a nemzetőrök tüzérségét szervezte, honvéd tüzérszázadosként a kaponyai csatában vitézkedett 1849. március 5-én.
A múltkori epizódban, Csuha Antal kapcsán már beszéltünk Délvidék jelentőségéről a szabadságharcban, jelentős osztrák és szerb erők támadták az itt állomásozó magyar csapatokat. A kaponyai csata tétje, noha nem ez az első, de nem is a második ütközet, amelyet megemlítünk a szabadságharccal kapcsolatban, Szabadka városa volt, mely Óbecséhez hasonlóan szintén fontos volt a magyar csapatok számára. Szabadkát azonban nem az osztrákok, hanem a velük szövetséges szerbek kívánták elfoglalni.
A szerb alakulatok már sorra dúlták a bácskai településeket, a Szabadkát elfoglalni akaró csapatok Zomborból indultak, hogy Szabadka bevétele után egyesülhessek a többi szerb sereggel Szeged alatt. Noha ekkor Szabadkának túlnyomórészt szláv lakossága volt, és a szerbek felszólították az embereket, hogy kapituláljanak, ezt mégsem tették meg, már csak azért sem, mert a szerb bestialitásnak ekkor már híre ment a Délvidéken.
Paganini a kaponyai ütközet egyik vezéralakja volt, s a jól bevált ősi magyar taktikával arattak győzelmet a betolakodók felett. Mivel a szerbek túlerőben voltak, a magyarok menekülést színleltek, majd csellel körbezárták a szerb csapatokat és szétzúzták őket, egészen Zomborig menekültek, ahonnan eredetileg jöttek.
Sajnálatos módon azonban Paganini József tüzérszázados elesett a csatatéren, Szabadkán temették el a Zentai úti temetőben.
 |
Paganini személye azonban nem merült feledésbe. 1866. november 1-jén, mindenszentek napján Szabadka városa síremléket állíttatott neki. Az Iparos Dalárda 1898-tól fogadalmat tett, hogy minden évben kijönnek a síremlékhez megemlékezést tartani és énekelni. Az ismert okok miatt az első világháború végétől ez a szokás feledésbe merült a tüzérszázados emlékével együtt.
Giuseppe Paganini kultuszát 1994-ben élesztették újra egy koszorúzás keretében, 2006 óta a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület szervezi a megemlékezéseket minden év március 14-én. Ennek a szervezetnek volt elődje a már említett Iparos Dalárda.
Giuseppe Paganini olasz létére a magyar szabadságharc ügyéért halt hősi halált, amely az európai népek sorsközösségét is jelképezi.
Emlékét megőrizzük!
 Megemlékezés és koszorúzás Paganini József (olaszul Giuseppe Paganini) szabadkai sírjánál 2022. március 14-én (fotók: Kenderesi Vilmos/hetnap.rs) |
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Néhány korábbi epizód:
