A fenti vitát átolvasva találtam pár érdekes gondolatot tartalmazó eszmefuttatást a magyarországi zsidóság szerepével kapcsolatban, ezekhez fűznék hozzá néhány gondolatot.

Tény, hogy a zsidóságnak évszázadok óta negatív előítéletekkel kell szembenéznie, éljenek a világ bármely pontján, és ezek a sztereotípiák hasonlók az arab világban, mint mondjuk Európában, vagy az Egyesült Államokban. Az "antifasiszta" politikusok és újságírók folyamatos sulykolása ellenére, miszerint e nézetrendszer minden alapot nélkülöz, és azt is figyelembe véve, hogy e véleményeket gyakorlatilag teljesen kitiltották - néhány internetes webfelületet leszámítva - az egész nyugati médiából, érdekes, hogy a zsidók manipulációra és a más népeken való uralkodásra való hajlamában, valamint a pénzügyi-gazdasági szektor kisajátításában és a nem zsidókat kirekesztő összetartásában való hit még ma is számottevő tömegekben él világszerte. Vajon mi lehet az oka ennek? És miért pont ugyanazok a negatív vélemények merülnek fel a zsidóság vonatkozásában a Föld különböző pontjain, ha tényleg csak alaptalan előítéletekről van szó? Erre próbálnék most magyarázatot adni.

Szerintem a zsidóságnak a számarányához mért túlhatalma az elsődleges oka a velük szemben meglévő előítéleteknek, amik megvannak a világ bármely részén, ahol nagyobb számú zsidó lakik, vagy ahol az ország vezetésének a politikai irányultsága folytán akár csak közvetetten is pro, vagy kontra érdekeltek a cionisták által gerjesztett nemzetközi iszlám-nyugat szembenállásban, és az emiatt kirobbant fegyveres konfliktusokban (Izrael, Palesztina, Irak, Afganisztán, Pakisztán). Érthető, ha a nem zsidó embereket bosszantja, hogy a zsidó származás gyakorlatilag jogszabályban le nem írt, a gyakorlatban azonban mégis érvényesülő előfeltétele bizonyos hatalommal járó pozíciók betöltésének. Nevezhetjük ezt fordított numerus claususnak is, amikor zsidó döntéshozók mondják meg, hogy bizonyos pozíciókra milyen származású embereket lehet kiválasztani. Most persze a hatalommal járó posztokról beszélek elsősorban, de simán előfordulhat az is alsóbb szinteken, hogy mondjuk egy zsidó kórházigazgató a több pályázó közül a saját fajtatársát részesíti előnyben, annak származása miatt.

Itt viszont leszögezném, hogy nem értek egyet Siklósi Andrással abban, miszerint már az egyetemi felvételinél ki kellene szűrni a zsidó származású jelentkezőket, (szerinte nincs szükség ennyi zsidó orvosra, közgazdászra, jogászra stb.) mert ez - azon felül, hogy igazságtalan lenne - kétségtelenül káros is. Ahogy Sasvári Péter is írta, inkább gyógyíttatom magamat egy tehetséges zsidó orvossal, mint mondjuk a helyette származási alapon felvett kevésbé ügyes magyarral. A politikai-gazdasági hatalommal járó pozíciókra jelölteket viszont jobban megválogatnám, ugyanis a huszadik-huszonegyedik század számos hazai és külföldi példával szolgált arra nézve, hogy milyen negatív következménye van a nemzsidókra nézve a fentebb említett "fordított numerus claususnak", amikor a zsidó döntéshozók csak a "választott nép" tagjait engedik a tűz közelébe, gondoljunk itt most Kun Bélától Rákosin és Apró Antalon keresztül az MSZP és az SZDSZ prominenseire, valamint arra, hogy a cionisták palesztinai agressziója milyen világrengéseket, egész Európát és az USA-t magával rántó konfliktust robbantott ki!

Szóval a hatalmat vissza kell szereznünk tőlük, ez persze csak nemzetközi "gój" összefogással lenne lehetséges, amire rövidtávon semmiféle lehetőséget nem látok. Hazai keretek között legfeljebb finomítani lehet az arányokon. A másik fontos alapelv szerintem az lehetne, hogy - a politikai-gazdasági hatalom berkeit leszámítva - más területen viszont egyáltalán nem adnánk teret a származás alapján történő diszkriminációnak, biztosítva ezzel a szakmai posztokon a tehetség, mint kiválasztási elv érvényesülését.

Több hozzászóló is feszegette már, hogy mi lehet az oka a zsidóság sikerének, amivel meg tudták szerezni a nyugati világ fölötti irányítást. A zsidó identitású emberek ezt rendszerint a természetes kiválasztódással indokolják, miszerint a tehetségesebb, életképesebb jut előbbre, néhány zsidógyűlölő pedig a zsidók gátlástalanságával magyarázza a jelenséget, csak arra nem tudnak magyarázattal szolgálni ez utóbbi urak és hölgyek, hogy akkor a gátlástalanságban és kegyetlenségben verhetetlen cigányok például miért nem tettek szert ilyen hatalomra. Nem értek egyet ebben a kérdésben Perge Ottó érvelésével sem, miszerint a válasz a zsidók korai, több ezer évvel ezelőtti államalapításában keresendő, hiszen - egyrészt - nem mindig volt ekkora hatalmuk a történelem folyamán, az pusztán a feudalizmus megszűntével, és a kapitalizmus térhódításával alakult ki, másrészt pedig más ókori hatalmak, mint például a rómaiak, perzsák, indiaiak, egyiptomiak, görögök jelenkori utódai sem rendelkeznek a zsidókéhoz hasonló tulajdonságokkal, tehát a zsidó nép korai civilizációs szerveződése önmagában még nem indokolhatja ezt a jelenséget. Mi lehet tehát a magyarázat?

Szerintem ez egy egészen kézenfekvő történelmi tényben keresendő, méghozzá abban, hogy a feudalizmus idején a zsidók nem vásárolhatták meg a hatalom alapját jelentő elidegeníthetetlen és megterhelhetetlen földet, tehát kénytelenek voltak pénzváltással, kereskedelemmel foglalkozni, azzal a tevékenységgel, ami a kapitalizmus elterjedésével a hatalom alapjává vált! A másokat kirekesztő összetartásuk pedig a középkor feudális-keresztény társadalmának a nem keresztény vallású zsidókat ért kitaszító magatartására adott ellenreakció, és ez a gazdasági-politikai hatalommal párosulva a kapitalista modell alkalmazására való áttérés idején (ami Magyarországon csak a Kiegyezéssel következett be) a mai napig tartó zsidó uralomhoz vezetett!

Ami pedig a hazai zsidóság identitáskérdését illeti, nem értek egyet Szilágyi Iván Péterrel abban, hogy: "a 80-100 ezresre becsült magyar zsidóság...többsége...nem tartja magát zsidónak". Szilágyi még önmagával is ellentmondásba keveredik, amikor azt írja, hogy: "többségük nem érdekből, vagy hazaárulásból baloldali - egyszerűen így látják a világot és otthon is erre nevelték őket. Számukra nehéz, sőt lehetetlen nemzeti érzelmű embernek lenni és lelkesen felvállalni a jobboldalt", hiszen akkor számukra mégis meghatározó a zsidó identitás, ha ennyire egységesen - szinte kivétel nélkül - foglalnak állást a politikai paletta bal oldalán és erre nevelik a gyerekeiket is!

Amennyiben valakinek a cselekedeteit, érzelmi attitűdjét és a világnézetét elsősorban a zsidó származása határozza meg, akkor szerintem bátran kijelenthetjük, hogy az illető zsidó identitással bír! Ugyanez a helyzet az izraeli-palesztin konfliktushoz való viszonyukkal is: míg itthon az antirasszista színben tetszelgő liberális baloldalt támogatják, addig a Közel-Kelet vonatkozásában a megszálló-agresszor-emberi jogsértő Izraelt. Ennek az oka pedig egyértelműen nem lehet más, csak a zsidó identitás, hiszen az a közös motívum a magyarországi ballib pártok és a zsidó állam között, hogy mindegyiket zsidók irányítják! Sokszor hallhattuk már baloldali megmondóemberektől, hogy "mindenki az, aminek vallja magát", tehát ha egy zsidó ember azt állítja, hogy ő magyar, akkor ezt nem vonhatjuk kétségbe, még akkor sem, ha a cselekedetei ennek az ellenkezőjét bizonyítják, például döntéshozóként a zsidó származásúakat részesíti előnyben.

Az elv persze fordítva nem működik, hiszen nyilvánvaló, hogy sose fogadnának el egy zsidó társaságban egy gójt pusztán azért, mert zsidónak vallja magát, ha nincsenek zsidó felmenői és a vallást sem veszi fel! És most felteszem a kérdést, hogy kinek az érdekét szolgálja az önminősítés elve? Szerintem egyértelmű, hogy a magukat liberálisnak valló, de valójában a gójokat kirekesztő, zsidó identitású döntéshozókét, akik így akarják elkerülni, hogy nyíltan lehessen beszélni a saját fajtájukat előnyben részesítő, származás alapján szelektáló rasszizmusukról, hiszen így "hivatalosan" senki sem nevezheti zsidónak sem őket, sem az általuk pozícióba ültetett, zsidó származású kádereket, amíg ezt nyíltan ki nem jelentik magukról. Összegezve a fentieket: véleményem szerint a nemzeti hovatartozás identitás kérdése, tehát nem attól függ, hogy minek valljuk, hanem, hogy minek érezzük magunkat és ez a cselekedeteinken keresztül mutatkozik meg, és ebben a kérdésben a származás a legtöbbször - de nem minden esetben - döntő jelentőséggel bír. Így nem válik gyűjtőfogalommá a magyar identitás sem.

Szánalmas látni, ahogy egyházi személyiségek, nemzeti radikális politikusok különböző alkalmakkor milyen vehemenciával védekeznek az antiszemitizmus „vádja” ellen, ezzel behódolva a zsidó tematizációs és véleményformáló diktatúra előtt. Különösen szánalmas ez nyíltan antiszemita beszédek, utalások utáni magyarázkodásként. Vagy a katolikus egyház egyes köreinek törekvéseként, amellyel például a Prohászkai életművet akarják „tisztára mosni” az antiszemitizmus „szennyétől”. Ezen megnyilvánulások és törekvések egyrészt azért szánalmasak, mert ezen emberek önmagukat, az egyházuk igaz tanítását vagy az általuk képviselni akart Jobboldaliságot tagadják és hamisítják meg, másrészt ezért cserébe nem kapnak semmit, a zsidók legfeljebb csak hasznos idiótákat látnak bennük.

A zsidó, mint szellemi, lelki minőség szimbólum is, mindannak a szimbóluma, amivé egy árjának soha nem szabad válnia. Az elmúlt kétszázötven-háromszáz évben végbement kultúratorzítás létrehozott egy új embertípust, a szellemi zsidót, amely fajilag árja, de szellemileg elzsidósodott.

A zsidó lelki minőség „összetevői” a rombolás és a lealacsonyítás, a zsidó az általa kreált, illetve az általa felhasznált és eltorzított eszmék segítségével levezényelte a kultúratorzítást, amely Európa, az európai szellem számára egy szellemi vérmérgezésnek ért fel.

Az e szellemi vérmérgezés elleni harcot Európa új urai gondolatbűnné nyilvánították, a mai kor antiszemitái az új kor eretnekeivé váltak. Ezt a totális sajtó és médiauralmuk segítségével a tömegemberekre gyakorolt véleményterror segítségével érték el, az antiszemitizmusból bűnt, szélsőségességet kreáltak, holott az antiszemitizmus nem egyéb, mint védelmi reakció mindarra, amit a zsidó, mint szellemi és lelki minőség megtestesít.

A filoszemita fajáruló. Több fajtája létezik. Vannak egyrészt a „Schindler listája” vagy egyéb propagandafilmek segítségével átnevelt, agymosott tömegemberek, vannak továbbá az intellektuálisan magasabb fokon állók, akik azonban ennek ellenére „beveszik” a liberális egyenlőségpárti toleráns maszlagot, ezek tartoznak az öntudatlan fajárulók kategóriájába. S vannak a tudatos fajárulók, akik félelemből vagy érdekből szolgálják a világhódítókat.

Az antiszemitának is több fajtája van. Az egyik az ösztönös antiszemitáké, ezek antiszemitizmusa emocionális alapokon nyugszik, melyek közül kiemelkedik a gyűlölet, ezen fajta legfőbb megnyilvánulási területei a focimeccsek, koncertek, kocsmák. Ezen csoportba tartoznak az újpogány antiszemiták is, akik látszólag szellemileg megalapozott ideológiát vallanak, de csak látszólag, minden keresztényellenes antiszemitizmus a Judeokrata törekvéseket szolgálja.

Az antiszemitizmus hiteles képviselői a szélsőjobboldali antiszemiták. Az szélsőjobboldali antiszemitizmus, erkölcsi antiszemitizmus, mert elutasítja a zsidó amoralitást és nominalizmust, szellemi alapokon nyugvó antiszemitizmus, mert elutasítja a zsidó szellemi felforgató mozgalmakat, mint amilyen például szociológia, pszichológia, marxizmus, avantgárd, feminizmus stb., és elutasítja a modernizmust.

A szélsőjobboldali antiszemitizmus nem emocionális alapokon nyugszik, nem gyűlöli a zsidót, a szélsőjobboldali antiszemitizmus a Judeokrata törekvésekkel és a zsidó szellemi, lelki minőséggel, a rombolás és a lealacsonyítás szellemével áll szemben.

Hazánk és az egész nyugati civilizáció végveszélyben van, a magyarságot és a Kárpát-medence többi kultúrateremtő nemzetét kihalásra ítélték a világhódítók. Ezért nem tűrhetjük tovább a filoszemiták bűnét, sem a gondolatrendőrség terrorját, ahogy azt David Duke mondta nekünk egyetlen csodafegyverünk van, az igazság.

Az igazság fegyverével kell harcolnunk írásban, szóban, nem lehet tabu semmi, se a holokauszt, sem a kommunizmus volt vezetőrétegének, sem a globalizáció új vezetőrétegének faji háttere. A holokauszt különösen hatékony „fegyver” a gójok elleni hadviselés során, szánalmat ébreszt maga iránt ez az „örök áldozat” faj, s ezzel megalapozza az antiszemitizmus gondolatbűnné nyilvánítását.

Tehát még egyszer: az antiszemitizmus nem gondolatbűn és nem szélsőség, hanem az egyetlen normális önvédelmi reakció azzal a szellemi vérmérgezéssel szemben, amit a zsidó lelkiség jelent számunkra.

Minden nemzetközi problémára, így a zsidókérdésre is kell, hogy legyen megoldás, de azt ne várja senki, hogy majd az ENSZ, vagy a Biztonsági Tanács fogja tárgyalni ezt az ügyet. Marx a Die Judefrage (A zsidókérdéshez) c. tanulmányában hűen jellemzi a zsidót, de a megoldást ő is csak sejteti, amikor ezt írja: "A zsidók társadalmi felszabadítása egyenlő a társadalom felszabadításával a zsidóság alól." "Ha a társadalomnak sikerült a zsidó sajátságos lényét, a nyerészkedést megszüntetni, akkor a zsidó megszűnt létezni" (Marx, 1843)

Viszont a zsidó hatalmi elit már régen a történelemben gójokat alkalmaz a piszkos munkájuk elvégzéséhez. Őket használja a buldózer tolólapjának és ütközőfelületnek. Az iraki háború beindításához kellett egy alig félművelt és buta G.W. Bush elnök a hasonló katonai vezetéssel. Beismerték utólag, hogy hamis vádak alapján támadták meg Irakot, de elnézést nem kért senki, és főleg, ami fontos, hogy a felelősségre vonást mindenki megúszta. Ez utóbbi rendkívül lényeges a jövő hasonló akcióira nézve, mert felmenti az agresszort a lelkiismereti problémák alól, és Prohászka Ottokár szerint is a zsidónak nincs lelkiismereti konfliktusa a gójokkal szemben.

A zsidók legjellemzőbb tulajdonságával az uralkodási vággyal mindenki egyetért, hogy létezik. Viszont aligha volt a világon uralkodó, aki békés belátás útján feladta volna ezt az igen jól jövedelmező harcmodort. Gondolhatunk itt mindjárt a holokauszt-ipar busás bevételeire. Horváth Gábor javaslatait mindenképpen kiegészíteném a zsidó vallási ideológia helyretételével. Ha Salman Rushdie kiadhatta az iszlámot gúnyoló könyvét a Sátáni versek-et, akkor épp itt lenne az ideje, hogy felvilágosítsuk a népet a világ legsovinisztább és legrasszistább vallási szennyirodalmáról a Tóra és Talmud-ról, még akkor is, ha az Ószövetség kilencven százaléka ezzel a szennyel van feltöltve. A keresztény egyházak nem maradhatnak meg örökké a középkori inkvizíció mára nevetséges szintjén. Konrád Györgynek lehetne egy békés megoldást javasolni, hogy vegyen ki albérletet Imre Kertész lakosztályában, bár aligha férnének meg egymás mellett, mert Kertész egy tehetségtelen firkász. Kár, hogy Konrád a tehetségét nemzetellenes irányba fordította.

De bajok vannak itt a kiszsidókkal is, akiket megfertőzött a Tan. Az egyik külföldi TV-csatorna programot sugárzott egyszer "Zsidók hazánkban" címmel. A tévések meglátogattak többek között zsidó családokat is. Az egyik család két 8 -10 éves fiacskája az ünnepi alkalomhoz híven kiöltözve és sábeszdeklivel a fejükön ugrabugráltak a kamera előtt. A kérdésekre beszúrtak néhány mózesi választ is: "Nekünk zsidóknak különleges feladatunk van a világban." A riporter nem mert tovább kérdezni, vagy a vágó kivágta, de rettenetesen aktuális lett volna megkérdezni, hogy mi az a különleges feladat. Ja, a kiválasztott nép több ezeréves mítosza és hazug meséje beoltva a fiatal gyerkőcök lelkébe.

Egy másik igen tipikus példa, amit egy külföldi óvoda óvónője észlelt. A kis félzsidó Jákob apai ágon volt zsidó. A zsidó vallási szokások szerint korcs, mert az anyai vonal a mérvadó náluk. A zsidó óvoda csak jelentős felárral vette volna be Jákobot maguk közé, mert ők támogatást kapnak a zsidó hitközségektől, de ezt a támogatást nem élvezheti egy korcs. Végül is a kis Jákob maradt az olcsóbb és vegyes külföldi óvodások között, de a zsidó apuka beléoltotta a mózesi szellemet. Aztán egyszer az óvó néni végigkérdezte a kis lurkókat, hogy mi leszel, ha nagy leszel. A kis emberpalánták válaszoltak a gyerekes fantáziájuk szerint: pilóta, futballista, óvó néni stb. A kis Jákobra került a sor, aki határozottan válaszolt: "Én igazgató fogok lenni." Az óvó néniben megállt a lélegzet egy pillanatra, de rákérdezett, hogy miért. A kis Jákobot megterhelte a kérdés, de aztán kivágta a rezet: "Azért, mert az igazgatónak sok pénze van és mindenkinek parancsol." Hát így realizálódik a Tóra és a Talmud mocska napjainkban.

Egy másik történetben a félzsidó gimnazista nehezen vette az akadályokat a gimnáziumban. Főiskoláról vagy egyetemről szó sem lehetett, de sírva mondta az apjának: "Apa, én nem akarok melós lenni." Elkezdett egy komputer - technikusi iskolát, de az is nehezen ment. Hogy ne rúgják ki, két évet szalasztott orvosi javaslatra, és végül átbukdácsolt a vizsgán. Lett belőle egy csapnivaló technikus. A megtörtént szemléltető esetek egy irányba mutatnak a kiszsidók között is: az uralkodási vágy mindegyikükben él. A zsidó szellemiség háromezer éves esszenciája a pénz imádata és az izraeli 700 km-es acél és vasbeton fal. Sok magyarázat nem szükséges a tényekhez, de a megoldásig még mindig nem jutottunk el.

A zsidókérdés tárgyalásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy miért volt Magyarországon sokkal több zsidó a lakosság számarányához képest, mint más fejlettebb országokban. Prohászka Ottokár püspök is nyilatkozott a kérdésben: "Főleg 150 év óta a magyart az idegen szellem hipnotizálta - az idegenség, akár francia, akár német volt, s végül a zsidó imponált neki; bűbájának, igézetének hatalmába fogta, felejtette vele mindazt, ami nemzeti, eredeti, ami fejleszthető s tőzsgyökeres lett volna. Ily befolyások alatt a magyar levetkőzte nemcsak fényes nemzeti öltözetét, hanem lelkét s érzéseit is áruba bocsájtotta." (Prohászka: Föltámadó magyarság, 1922)

Prohászka meglátogatta az emigráns magyar közösségeket is Amerikában. Erről így írt: " Mert - kérdem - mit használ a magyarságnak az a New-York-i 70 magyar egylet, mikor ezek közül csak 69-nek zsidó az elnöke és titkára? " (Prohászka: Cleveland magyarjai). A magyar kivándorolt Amerikába a nyomor elől, de a zsidó követte mindenhová és rácsimpaszkodott, mint Bodri kutyára a bogáncs. Ezt már nemzeti gyatraságnak lehet nevezni.

Tehát mi lenne itt a megoldás? Segíts magadon és az Isten is megsegít. Ne várjunk segítséget senki emberfiától, mert mindenki csak hasznot akar húzni belőlünk, és ebbe gebedtünk bele máris. Létünk és fennmaradásunk érdekében bármilyen eszköz megengedett. A magyarországi zsidósággal pedig közölni kell a feltéleket: velünk vagy ellenünk.

 - Olvasó a zsidókérdéshez: A hazugságra való hajlam csak kulturálisan öröklődik

 - Tabudöntögető vita a Kuruc.infón – Zsidók és hazafiak, merre és hogyan tovább?

- A zsidó identitás alapja: „Vagy ők uralkodnak, vagy mennek vissza a gettóba”

 - Királypárti olvasónk a zsidóságról folytatott Kuruc-vitához szólt hozzá

- A Mazsihisz egykori újságírója is beszáll a vitába: "Kirakatzsidók és a valóság "