 |
Ma ismert ‘vezéregyéniségük’ G. W. Bush éppen hogy se nem vezér, se nem a szelleméről híres, se nem arról, hogy magát a NeoKon szellemi áramlatot vezetné. Mégis, a sajtóban többször találkozunk azzal, hogy messianisztikus hivatástudatról ad tanúbizonyságot. A konzervatív felfogás szerinti akár a Messiás is lehetne, aki mögött felsorakozik az USA vagyonos családjainak a szövetsége, bizonyos nyilvános és nem nyilvános, sőt, egyenesen titkos csoportok, egyesületek, társadalmi szervezetek.
Kiemelkedik a mostani hírekből, hogy a NeoKonok jelentik Izrael támogatóit, sőt, gyakran az is felsejlik, hogy maguk a NeoKonok esetleg éppen az izraeli lobby manipulációinak végrehajtói. Mindenképp a keresztényi felfogás egyik ága kapcsolható hozzájuk, és ezt a felfogást a puritánok képviselik. A Bush család szellemi alapja őseik puritán szelleméből ered.
A puritánok a protestáns felfogás egyik mellékágát alkották Angliában a XVI-XVII. század során. Az ő elképzeléseiben az Ószövetség jelentette a vallási támaszkodót, az Újszövetséget csak mint Jézus életére utaló könyvet vették figyelembe. Még VIII. Henrik idején jött létre a mozgalom, és a Rómával való teljes szakítást hirdette. VI. Edvárd uralkodása (1547-53) során fejlődött tovább. Stuart Mária uralkodása idején azonban a hivatalos felfogás visszatért a katolicizmushoz, ami a protestánsok körében – így a puritánokéban is – nagyon sok emberáldozattal járt, majd I. Erzsébet idején erősödött meg ismét a puritanizmus mozgalma. Ekkor a Genfi Biblia és John Fox: Mártírok könyve adta a szellemi életük alapját, ami részükről egyértelműen a papi rendek elutasítását jelentette.
A puritánok magukat tekintették a kor isteni kiválasztottjainak, akiknek jelképesen a zsidóság Egyiptomból való kivonulását az ő Angliából Amerikába való kivonulásuk jelenítette meg. Az életformát kívánták átalakítani, és a cselekedetek legfőbb mozgató erejeként a reneszánsz ésszerűsége helyére a Szent Lélek került ismét vissza. Oxfordban és Cambridge-ben volt a szellemi székhelyük, 1560 után az ottani egyetemi tanárok támogatták a mozgalmat. I. Jakab 1603-ban a Hampton Court határozataként rájuk utalva kijelentette, „ha nincs püspök, akkor nincs király sem”, ami a puritanizmus elítélését és egyértelműen a mozgalom visszaszorítását eredményezte.
Mégis, 1640-ben a puritánok a parlamentet sürgették az Istennel való új szövetség megkötésére. 1648-ban elfogadták a Cambridge platformot, ami szerint csak az isteni kiválasztott szavazhatott és uralkodhatott, ami valójában a szerepkörük elismerését jelenthette. Cromwell támogatta a mozgalmat. Cromwell halála után azonban már nem tudták érvényre juttatni igényeiket, mozgásterük nagyon beszűkült és ezért inkább az Amerikába való kivándorlást választották. Amerikában ők teremtették meg Új-Angliát, és vezették be ott a szigorú vallási feltételeiket.
A merev vallási felfogásuk vezetett 1692-ben a híres salemi boszorkányperhez. Mozgalmukat Half-Way Covenantnak, azaz a Félutas Szövetségnek nevezik. Minthogy felfogásukban sokkal inkább az Ószövetség és könyvei voltak a meghatározóak, semmint a kereszténységet jellemző Újszövetségé, ezért a zsidóság a felfogásukat magához sokkal közelebbinek vélte. Az új-világban ezért a zsidó telepesek szívesebben voltak velük egy területen.
A Bush család ősei is eme mozgalomnak lehettek a hívei, amerikai kivándorlásukat ez indokolja, jóllehet a mai Spencer család ágát alkotják, akik viszont Angliában maradtak. Az Amerikába kivándorolt puritán családok ma is jelentős társadalmi szereppel rendelkeznek, szövetséget, sőt, mi több, családi szövetet alkotnak ott. Hogy mélyebben megismerjük a kapcsolatokat a manapság oly gyakran hivatkozott Yale egyetemi titkos társaság, a rend családi összetételéhez kell fordulnunk.
A mai USA külpolitikáját meghatározza a Council of Foreign Relations (CFR), amely ugyan nem titkos társulat, de mögötte már egy igazi titkos társulat tagjai állnak, akik egytől egyig a Yale Egyetem diákjai voltak. Erre az egyetemre járt G. W. Bush, de ugyancsak ide járt nem is olyan régi vetélytársa, John Kerry is. De innen eredeztetik azt a titkos rendet is, aminek mindketten tagjai. Ez a Skull and Bone (Halálfej).[1] A bennfentesek úgy ismerik, mint rend.
Mások már 150 év óta, mint egy német titkos társaság 322-es ágára hivatkoznak. Ugyanakkor hasonló néven, hasonló küldetési renddel találkozhatunk már a török uralom alatt álló Szerbiában is a XVI. században. Hivatalosan, jogi célból, a rendet 1856-ban, mint Russell Trustot jegyezték be. Korábban úgy is ismerték, mint a Halálfejes Társulat, vagy tréfásan, mint a Koponya és Lábszárcsont. Még egyszerűbben és rövidebben csak csontoknak is nevezik a szervezetet. E német rend amerikai Yale Egyetemi ágát 1833-ban, William Hantington Russell tábornok és Alphonso Taft alapította. Taft 1876-ban, a Grant kormányzatban hadügyminiszter lett. ő volt a későbbi amerikai elnök, William Howard Taft apja.[2]
Az elmúlt 150 év alatt a rend tagjai 20-30 családból álló maggá fejlődtek. Úgy tűnik, hogy a tevékeny tagoknak elegendő befolyása van ahhoz, hogy fiaikat a rendbe juttassák; és jelentős a tag-családok közötti házasodás. E családok két csoportra oszthatók.
Az első csoportba tartoznak a honfoglalók, azaz az 1650 körül Amerikába érkezett családok, mint amilyen a Whitney, a Lord, a Phelps, a Wadsworth, az Allen, a Bundy és az Adams. De ide sorolhatjuk a hajdani Spencer család utódait, a Bush családot is. A második csoportba azok a családok tartoznak, akik az utóbbi száz évben tettek szert jelentős vagyonra, mint a Harriman, a Rockefeller, a Payne, ill. a Davison család. Az elmúlt 150 év alatt a rendbe tartozó néhány család óriási társadalmi és politikai befolyást ért el.
Jó példa a Lord család, amelynek két ága 1630-ra, Nathan és Thomas Lordra nyúlik vissza. A két ágból látszólag csak a Thomas Lord leszármazottak csatlakoztak a rendhez. Thomas Lord 1635-ben hagyta el az angliai Essex városát és a pap Thomas Hookerrel együtt érkezett Amerikába, ahol a mai Hartford helyén telepedett le. Az előkelő családoknál szokásos, egymás közti házasodás miatt számos DeForest és Lockwood van Thomas Lord leszármazottai között.
Ebbe a családi körbe tartozik tehát a Lord, a Bush (Spencer), a Harriman, a Taft, a Bundy, a Stimson, a Gilman, a Davison, a Whitney család, akik mind hajdani puritán bevándorlók voltak. Majd szoros kapcsolatba kerültek velük a Rockefeller, a Weyerhaeuser, a Sloane, a Pillsbury, a Davison és a Payne családok, akik már kulcsiparágakat birtokolnak, ide értve a bankár szektort.[3]
Ezeknek a tagjai az amerikai vezetésben, az oktatásban kulcsszerepkörökben vannak és a politikát, a hírközlést alapvetően meghatározzák, ahol a rend felfogásának megfelelően működnek. Ennek egyik lényeges eleme az, hogy társadalmi ellentéteket szítanak, hogy azok majdani összeütközéséből származó események a hegeli társadalomfilozófia szerint új minőséget teremtsenek. Innen érthető meg az I. világháború, a II. világháború, valamint az is, hogy azonos bankházak pénzelték mind Hitlert, mind Sztálint, és ugrasztották egymásnak őket.[4]
Végül ide sorolhatjuk a németországi eredetű zsidó, de kikeresztelkedett Rothschild családot is, akik a napóleoni háborúkat követően Anglia lordjai lettek, és akiknek pénzügyi hatása a fentebb említett bankár családok mögött meghatározó mértékű. Ebben a szerepkörben a Rothschild báróknak, az angolok által immár lovaggá ütött nemeseknek komoly szerepük volt. Rothschild ultimátumot intézett az angolokhoz: he nem támogatják a palesztinai zsidó állam létrejöttét, megalapítását, akkor bankháza fejre állítja az angol gazdaságot.[5]
Üzenetével nem a levegőbe beszélt, a Rothschild bankháznak erre meg is volt a gazdasági ereje, de a politikai lehetősége is. Meg kell említenem, hogy Lord David Rothschild londoni bankár magát Jézus közvetlen leszármazottjának, tekintette, annak, akinek isteni feladata lesz a Harmadik Templom fölépítése és oda a Szövetség Ládájának a visszaszállítása. [6]
Ezek a családok különlegesek, ők a ‘felsőbbrendű emberek’, az Ember, az igazi Ádám, akiknek a vérvonala oly fontos, hogy annak fenntartása, finomítás érdekében támogatja a Rockefeller család oly határozottan az eugenetikai kutatásokat mind Amerikában, mind pedig az európai kontinensre átnyúlóan. Ennek keretében támogatták Hitler fajtisztító programját is. Tudnunk kell, hogy Ádám volt a hit szerint az égi ember, azaz az Isten-teremtette Ember, aki Isten földi képmását jelentette. Az Ádám név ezt jelenti.
A XX. század végére már előttünk áll a hatalmi körök egy olyan szűk csoportja, akik úrráteremtettségük, úrrászületettségük, úrráválasztottságuk révén igényt tartanak a világ emberi társadalmai egésze életének az alapvető meghatározására, és a kezükben összpontosuló gazdasági erő erre látszólag alkalmassá is teszi őket. Ide már bele tartozik a társadalom egésze életformájának, életfelfogásának, egész gondolkozási alapjának az ellenőrzése, sőt, bizonyos mértékben már a meghatározása is.
Ők tehát a régi királyok szerepkörében tetszeleghetnek maguknak, és ugyanolyan királysággá teszik a föld legtöbb régióját, mint amilyenek a régi királyságok voltak.
Csakhogy e mai királyok, a régiekkel ellentétben, láthatatlanok, elérhetetlenek, pedig mindent végső soron ők mozgatnak, minden őket szolgálja. És mivel ilyen tökéletesen ellenőrizhetetlenek, jó sorsunk és a világé ismét azon múlik, meddig nem tévednek ők páran akkorát, hogy belepusztul minden. (Régen a szocialista-kommunista országokban még csak az élet-halál ura Párt volt ilyen óriási döntési és egyben tévedési helyzetben). Ugyanakkor mellettük és számukra egy cirkuszi mutatványos apparátus, a nemzetközi politikai és médiavilág sztárjai azt a célt szolgálják, sok egyéb szervezettel, intézménnyel, eseménnyel együtt, hogy a közönséges emberek érdeklődését elterelve, kiszűrve, sok-sok virtuális frontot nyitva, azokon ‘baloldali kommunikációval’ ütközve, e valódi királyokat és titkos működésüket ők is eltakarják, fedezzék.
És még arra is szolgálnak, hogy egyedülállóan pénzelt és nagy magasságokba feltupírozott médiapartnerként többféle virtuálisan megteremtett valósággal rombolják az emberek természetes értelmét, tájékozottságát, ébrenlétét, emberi érzésvilágát, és egyben megszokhatóvá tegyék azt az álságos álvilágot, aminek elemei a királyság fenntartása érdekében egyre erőteljesebben megmutatkoznak a földön, elfogadhatóként ábrázolják azt az életvitelt, erkölcsi, azaz erkölcstelen világot, amihez hasonlóként képzelhetjük el az ő háttéri viselt dolgaikat, életüket.
A Yale Egyetem ezen köre adja a mai amerikai politikai vezetést, és ezért az eszmeisége is ott érhető tetten. Ennek a felfogásnak a lényege a Világállam, az Államnak az egyén feletti mindenhatósága, aminek egyik alakja volt a kommunista rendszer. A másik változatot ma a Yale lelkes tanítványai immár a neoliberalizmus köntösébe burkolva valósítanák meg.
A rend párhuzamos változatát ott találjuk Angliában, Oxfordban, ahol a Rhodes végrendelete alapján oktatják, képezik ki az angol világuralom képviselőit és juttatják kormányzati helyzetbe őket a világ különböző hatalmaiban.
A rend szelleme határozza meg a mai társadalmi felfogás Amerikából propagált részét.
[1] Sutton (1986), Első könyv, Negyedik jegyzék.
[2] Sutton (1986), Első könyv, Hatodik jegyzék, Harmadik könyv, Második és Harmadik jegyzék.
[3] Carr (1958), William Guy: Pawns in the Game, Angriff Press, Hollywood, California, pp.: 87-88.
[4] Hancock (1993), Graham: The Sign and the Seal. Mandarin, London (Eredetileg: W Heinemann, Lonodn, 1991), p.: 398.
[5] Carr (1958), William Guy: Pawns in the Game, Angriff Press, Hollywood, California, pp.: 87-88.
[6] Hancock (1993), Graham: The Sign and the Seal. Mandarin, London (Eredetileg: W Heinemann, Lonodn, 1991), p.: 398.
Forrás: nemenyi.net
Kapcsolódó cikk:
NeoKonok 2. A Rend és a marxizmus kapcsolata
