Sujánszky Jenő emlékszik így vissza az 1944-45-ös budapesti ostromra, melyben tizenöt esztendősen vett részt a Siófokon gyerekeskedett kadét.

– Való igaz, a németek oldalán harcoltunk, ám hogyan is lehettünk volna fasiszták, amikor azt se tudtuk, mi az? – kérdi Sujánszky Jenő, aki Párizsból adott interjút munkatársunknak. – Budapest ostromát második Sztálingrádnak is emlegették. Fantasztikus volt a harci értéke a német katonáknak, az oroszok se nagyon maradtak el tőlük, különösen a tengerészgyalogosok, azok nagyon vadak voltak. A magyar gyaloghadosztály amolyan dekkolós, kivárós volt.

A nyilasok német segítséggel átvették a hatalmat és kényszerítették a magyarokat a továbbharcolásra – ez egy divatos elmélet, csakhogy nem igaz. Horthy fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval, de a 24 zászlóaljból álló hadsereg nem volt hajlandó engedelmeskedni a parancsnak. A román meg a magyar lélek nem ugyanolyan. Ők letették a fegyvert, a magyarok nem.

A sajtó azt írta október 14-én a románokról: aljas árulás. Másnap, 15-én meg már nekünk is le kellett volna tenni a fegyvert. Az idealista magyar lelkületnek azonban ez nem felelt meg. Nem véletlen, hogy a szovjetek hét csatlósa közül épp a magyarok szegültek ellen, s fordultak szembe a szovjet katonákkal is 1956-ban.

Sujánszky Jenő szerint a történészek a mai napig nem mernek szembenézni az igazsággal.

– Amikor Horthy letette a fegyvert, az első vonalban 24 magyar és 16 német hadosztály állt szemben 109 szovjettel. Ha a magyar hadosztályok megnyitják a réseket, a 16 német hadosztályt „elsöpörte” volna az orosz. Sztálin vágya az volt: a német hadsereg üldözésének ürügyén egyre mélyebbre és mélyebbre jutni előre nyugat felé, ezáltal Nyugat-Európa bolsevizálása. Sztálin tehát egész Európát kézre akarta keríteni. Ha a magyarok akkor átállnak, az oroszt semmi sem állítja meg és Bécs nem 1945. áprilisában esik el, hanem már 1944. októberében. A németek ekkor kapitulálnak és a Vörös Hadsereg a Rajnánál áll... Ebből a szempontból érdemes felidézni Churchill híres fultoni beszédét, mely egy évvel a háború után hangzott el: vasfüggöny gördült le Európára, tévedtünk, rossz disznót öltünk le...

Amikor Horthy október 15-én bejelentette a fegyverszünetet, közölték a németekkel, hogy nem állnak át. Sujánszky szerint nyilasokról, Szálasiról ekkor még szó se volt.
– Amikor elhangzott Horthy rádióbeszéde, a nyilasok még nyugatra akartak menekülni a németekkel az oroszok elől. A németek azonban látták, hogy a front nem mozdul, csak Dálnoki Miklós vezérkari főnök állt át egymaga, csapat nélkül. Politikai légüres tér keletkezett, a kiugrás miatt Horthy már nem maradhatott államfő, a németek utasítására át kellett adja Szálasinak a hatalmat. Október 15-én este így tudták átvenni a hatalmat a nyilasok.

A Párizsban élő szabadságharcos e történetben is rábukkant egy siófoki szálra.
– Jellemző, hogy mennyire nem tervezték előre a hatalomátvételt: Beregfi vezérezredes lett a honvédelmi miniszterük, aki 15-én este Siófokon nyaralva a rádióból tudta meg, hogy azonnal Pestre kell mennie. Franciaországban én ezt már régóta elmondhatom, nálunk a történészek még nem merik. Semmi közünk nem volt a nyilasokhoz nekünk, akik a Katlan-csatában harcoltunk. Harcoltunk a szovjet ellen és közben zsidókat is bújtattunk.

A Le Figaro azt írta Sujánszky Jenő egy párizsi előadása után: tévesen ítélték meg a magyarokat, Hitler utolsó csatlósának tartották őket, holott nem Hitlerért és a nácizmusért harcoltak, hanem azért, hogy lelassítsák a Vörös Hadsereg előrenyomulását, hogy az oroszok ne tudjanak behatolni Nyugat-Európába.

– Egy ilyen mondat ma leírható Magyarországon? – teszi fel a kérdést. – Franciaországban a II. világháború hat kötetes történetében azt írták a budapesti Katlan-csatáról: hősiesen harcoltak a magyar egyetemi csapatok a szovjetek ellen. És nem pedig náci, nyilas csapatként emlegetnek bennünket, mint sokan még ma is odahaza. Máig nem lehetett elérni, hogy a budapesti ostromban résztvevőket ne nyilas banditaként mutassák be, súlyosan elferdítve a valóságot. Miért? Mert még mindig nem tudjuk otthon ideológiamentesen szemlélni a világos, tiszta katonai tényeket.

Sujánszky Jenő Siófokon gyerekeskedett, négy elemit végzett ott, majd 10 évesen Kőszegre, kadétiskolába ment. 1944-ben, 15 évesen önként jelentkezett a frontra, végigharcolta a budapesti Katlan-csatát. A kitörés napján, február 11-én szovjet fogságba esett, ahonnan megszökött.

A Mezartin ellenállási csoport vezetőjeként börtönbe került, 1956 novemberében az akasztófa elől szökött át a határon. Azóta Párizsban él, ahol alapítója volt a Magyar Szabadságharcos Szövetségnek; október 23-án minden évben koszorúznak a Diadalívnél.

(Somogyi Hírlap)