„A hokiklub nagyban hasonlít a legendás spanyolországi fociklubhoz, a Barcelonához, mely életben tartotta a katalán nacionalizmus lángját Franco tábornok elnyomása alatt” – írja a lap szerzője a csíkszeredai hokicsapatról.

„Egy küzdelem szimbóluma” (Symbol of a struggle) címmel a cikk a klasszikus angolszász narratíva szerint mondja el a többszörös bajnok hokicsapat és a székelyek történetét: a történelem viharaiban megtépázott, kisebbségbe került népcsoportét, akik nem adják fel, és a hokin keresztül küzdenek azért, hogy nyelvhasználatukat, magyarságukat szabadon megélhessék. A cikk kitér a székelyföldi autonómiatörekvésekre is, melyeknek szintén élharcosa a Székelyföld felirattal pályára álló csíkszeredai Hoki Sport Club.

Kisebb pontatlanságokkal, de a történelmi előzményeket is megismerheti a sportrovat olvasója. A monarcia összeomlása után határokon túlra került több millió magyar történetét, és a Ceausescu-érát, mely elnyomta a magyar kisebbséget. A szerző a romániai forradalom hőseként mutatja be Tőkés Lászlót, aki meg is szólal a cikkben.

Tőkés szerint a hoki a magyar nemzeti identitás kifejezője. A romániai magyar politikus szerint a románok a magyaroknak „nagyon jó barátai”, de sokszor nem akarják őket elfogadni magyarnak. „Ez nem igaz, mi teljes mértékben magyarok vagyunk” – mondta Tőkés. „Ha a Holdon élnénk, akkor is magyarok lennénk.”

"Csíkszeredának helyi politikai és társadalmi jelentősége van" – mondta a The New York Times-nak Marius Gliga, a Romániai Jégkorong Szövetség technikai igazgatója. „Ez egy kis város. Ha valamivel fel akarják magukra hívni a figyelmet a többi város részéről, akkor valamit mutatniuk kell. És ők a sportot választották. A térség politikusai pedig a csapatot használják a maguk népszerűsítésére.”

(HVG nyomán)