Szeméthegyeket hagynak maguk után az imádott zarándokok - ez még az RTL videójába is becsúszott. A gyöngyszem azonban mégsem ez, hanem az alábbi kijelentés: a rabbi 1851-ben született Észak-Szlovákiában. Jól látják a kedves olvasók, és alább meg is hallgathatják: az RTL Klub szerint 1851-ben már létezett Szlovákia... Vagy inkább annyira gyűlölik hazánk történelmét, hogy inkább meghamisítják azt.
A polgármester szavai is árulkodók egyébként: azt mondta, nem csak most most van ez az esemény, hanem már az év minden napján...
Tartozás és üzleti terv - ilyesmikért imádkoznak "Isten ajándékai"
A 24.hu riportjából az is kiderül, miféle "csodákat" kérnek a Bodrogkeresztúrra érkező zsidók:
A Londonból érkezett Joseph Weinberger hallott olyan emberről, aki egy napon felszólítást kapott az adóhivataltól, hogy hatalmas összegű tartozása van. Kétségbeesett, ha befizeti az összeget, tönkremegy. Repülőre szállt, eljött Keresztúrra, imádkozott a sírnál, és letette rá az adóhivatal levelét. Mire hazaért, eltűnt a tartozása.De vannak olyanok is, akik csak úgy kezdenek bele egy új vállalkozásba, ha először elhozzák Reb Sájele sírjához az üzleti tervet.
Mindent felvásárolnak, nincs magyar jövő a faluban
Egyik helyi magyar nyilatkozza:
Eleve elöregedő falu voltunk, aztán elkezdődött az ingatlanfelvásárlás. Először a Rabbiházat vették meg, aztán egy nyolcszobás panziót, hogy a temetőbe érkező zarándokokat vendégül láthassák. Sokan látták, hogy ez jó biznisz, elkezdték felvásárolni a házakat, meglódultak az árak, megjelentek a spekulánsok, akik megvettek két-három házat is, abban a reményben, hogy két három év múlva a sokszorosáért adhatják el. A helyi fiatalok meg hiába szeretnék itt leélni az életüket, esélyük sincs rendes otthont szerezni maguknak. Nekem sem lesz arra pénzem, hogy mindkét lányomnak vegyek egy-egy negyvenmilliós kádárkockát, amire aztán még legalább húsz-húszmilliót kellene költeni. A falunak nincs jövője, mert aki csak teheti, elmegy, pedig a vendéglátásban, vagy a mezőgazdaságban lenne elég munka. Sőt, az utóbbi időben inkább a munkaerőhiány okoz problémát. Én például nem találok embert, aki egy hónapban kétszer levágná a füvet a kertemben.
Kovács Gyula az elszabadult vallásturizmus más árnyoldalait is látja. Sok házban csak évente egyszer-kétszer fordulnak meg a tulajdonosaik, ezek a porták gazosak, rendezetlenek. A falu főutcájának egy másfél kilométeres szakaszán komoly gondot okoznak a turistabuszok, melyek az éjszaka közepén érkeznek. Az idegenvezetők hangosbemondóval igazítják el a vendégeket, akik aztán zajongva indulnak el a szállásaik felé. És persze szemetelnek is.
Persze, máshol is van zarándoklat. Máriapócsra is tömegek mennek minden évben, annyi ember között pedig óhatatlanul van egy-kettő, aki nem úgy viselkedik, ahogy az elvárható lenne. De ott egy évben egyszer van zarándoklat, itt meg most már napi szinten ez megy.
A zsidók ki akarják szorítani a magyarokat
Egy borosgazda még nyíltabban beszélt:
Elmondta, a vak is láthatja, a zsidók ki akarják szorítani a magyarokat a településről, hogy olyan legyen, mint régen, amikor Bodrogkeresztúr még zsidó falu volt. A 24.hu felvetésére, hogy akkoriban békében éltek egymás mellett az emberek, és hogy a csodarabbi épp arról volt híres, hogy egyformán segített zsidókon és keresztényeken, azt feleli:
Persze, de más együtt élni valakivel, és más, amikor a tömegek csak jönnek-mennek. Mi próbálunk alkalmazkodni és toleránsnak lenni, de nem ugyanazt kapjuk vissza. Nem kommunikálnak velünk, keresztülnéznek rajtunk, de itt flangálnak, bejönnek a portára, mintha az övék lenne, éjjel-nappal zajonganak az ablak alatt. Tavaly egy fiatalember az éjszaka közepén ott mászott a szomszéd ház tetején, nem tudom, csak részeg volt, vagy be volt drogozva. Egyre nehezebb így létezni. Mi békés, nyugodt élethez szoktunk, de ennek ma már nyoma sincs, pedig régebben természetes volt. Mintha folyamatosan zaklatnának, de nem úgy, szó szerint. Nehéz megfogalmazni, csak állandóan érzi az ember a nyomást.
"Visszatérünk a holokauszt előtti időkhöz"
Rubin rabbi, Reb Sájele Steiner unokája meglepően őszintén vall a terveikről:
Az elüldözött zsidók leszármazottai az ezredforduló környékén kezdték el visszavásárolni a felmenőik házait. Rubin rabbi csak egy évtizeddel később vette meg a nagyapja házát, ami ma Rabbiház néven látogatóközpontként működik. Azt mondja, nem is akart többet, de ahogy nőtt a zarándokok száma, szükségessé vált a terjeszkedés, a vallási előírásoknak megfelelő szállások, étkezési és tisztálkodási lehetőségek kialakítása. Az, hogy ettől megugrottak az ingatlanárak, szerinte természetes folyamat.
A faluban többen panaszkodtak arra, hogy éjjel, hajnalban érkeznek a falu főutcájára a zarándokokat szállító buszok, ami olykor hangzavarral jár. Rubin rabbi sajnálja, hogy vannak, akiket zavar, de ez az, amivel nem tudnak mit kezdeni, a zarándokok érkezése a repülőjáratok landolásához kötött.
A helyiek közül többen megfogalmazták, hogy bár a turizmus fellendülése általában felpörgeti egy település gazdaságát, Bodrogkeresztúron ez nem így van, a zarándokok ugyanis jellemzően csak egy-két éjszakát töltenek a faluban, nem vesznek igénybe helyi szolgáltatásokat és – a szigorú vallási előírások miatt – a helyi vendéglátást sem.
Rubin rabbi elismeri, hogy némely észrevételnek van alapja, de leszögezi, hogy a hatályos törvényeket az utolsó betűig betartják, és határozottan állítja, hogy a falu, sőt, az egész ország jól jár a zarándokokkal.
A helyi vendéglátókhoz tényleg nem megyünk, mert inkább halunk meg, minthogy olyan ételt együnk, ami nem felel meg a vallási előírásoknak.
A csodarabbi halálának évfordulóján rengeteg ember érkezik Bodrogkeresztúrra. Rubin rabbi nem tagadja, hogy ezzel kapcsolatban akadtak korábban szervezési gondok, de azt mondja, sokat tanultak az évek során. Tavaly tizenkét-tizenötezer ember érkezett, talán több is, és minden flottul ment – teszi hozzá, és biztos benne, hogy két év múlva, Steiner Sájele halálának századik évfordulóján, amikor minden korábbinál nagyobb tömeg várható, ugyanígy flottul fog menni minden.
Szerinte jelenleg a folyamat elejét látjuk: rengeteg zsidó fog visszatérni az ősei földjére, sokan le is telepszenek majd, és Bodrogkeresztúr csak az első állomás:
Olyan lesz, mintha visszaállítanánk a múltat, visszatérünk a holokauszt előtti időkhöz, amikor rengeteg zsidó élt a környék falvaiban. Azt hiszem, én már öreg vagyok ahhoz, hogy ezt meglássam, de itt lesznek a fiaim, akik hamarosan átveszik majd a helyemet.
Korábban írtuk: Folyamatos a "zsidó honfoglalás" Bodrogkeresztúron