"Monokon megtalált menedék
Hetven napot volt előzetes letartóztatásban a 67 éves Szoboszlai Barna, aki árammal védte meg uborkaföldjét a tolvajoktól, de egyiküket halálos baleset érte. Az idős gazdát pár napja szabadlábra helyezték, Monok község pedig befogadta őt és feleségét. Most szolgálati lakásban élnek, később kertes házba költözhetnek. A férfi nagyon sajnálja, ami történt, de továbbra is becsületes embernek tartja magát. Arra pedig még gondolni sem akar, hogy mi lesz, ha évekre elítélik.
– Vétett valaha a törvény ellen?
– Nem, soha. Mindig becsületes magyar ember voltam, a földből éltem egész életemben. A földet szeretem meg a munkát.
– Egy örökké aktív ember, aki vidéken élt, mihez kezd a börtönben?
– Szinte semmihez. Az egyetlen elfoglaltságom a takarítás volt. A többiek helyett is megcsináltam, pedig nem kellett volna. Sokan voltunk a cellában, cigányok, magyarok vegyesen. Én ahogy bementem, rögtön azt mondtam, hogy ne kérdezzetek semmit, én vagyok az áramos ember. Tudomásul vették, nem bántottak.
– Miért döntött úgy, hogy árammal védi meg a földjét?
– Nagyot sokat loptak már tőlem. Vittek mindent, az uborkától a gyümölcsig. A motoromat is ellopták. Ha én meghalnék, a feleségemnek egy hónap múlva semmije sem lenne. Már nem tudtam, hogyan védekezzek.
– Igaz az, hogy ki volt írva: áram van a drótban az uborkaföld körül?
– Egy karóra felszögeztem a papírt, de ellopták. Kiírtam egy másikat, azt is elvitték. Ráadásul mindenkinek elmondtam a faluban, hogy áram van az uborkaföld körül. A halott fiú anyja mindennap megfordult nálunk. Jóban voltunk, soha nem volt köztünk konfliktus. A baleset előtt mondtuk neki, hogy másnap kacsát vágunk, és adunk nekik is egyet. A tolvajok a kacsákért jöttek, hogy többet elvigyenek, mielőtt levágjuk.
– Ugyanúgy adna nekik a terményekből, ha most visszamehetne?
– Persze, hogy adnék. Én még a cigányok telkét is beültetném, mert ők nem csinálják meg. Csak eljátsszák a segélyt, aztán mennek lopni. Most ásták ki a rokonok a krumplit, azt is negyed áron adom mindenkinek. Mindig ezt tettem, adtunk zöldséget, gyümölcsöt. Volt, aki megadta az árát, van aki még mindig tartozik. De én nem kértem tőlük soha.
– Mi lesz a kesznyéteni házzal?
– Eladjuk, és berendezkedünk itt. Pedig mindig Kesznyétenen laktunk. Itt, Monokon nagyon kedvesek az emberek, mindenki segít. Ha én tehettem volna, akkor nem is ide jövök, hanem hazamegyek a falumba. Ott viszont nem hagyhattam volna el a portámat sem. Igaz, hogy miután megtörtént a baj, a feleségemet fenyegették. El kellett költöznie a lányomékhoz. De én nem félnék visszamenni. Kesznyétenen éltünk mindig, ott építettük fel az életünket, nagyon fáj a szívünk, hogy el kellett jönnünk. Nagyon sokat köszönhetünk Monoknak és a polgármesternek.
– Újra kifeszítené a drótot?
– Nem, de azt sem tehetem, hogy nem védem meg a kertet. De mondja meg valaki végre, hogy mi a megoldás! Nappal dolgozzak, éjjel meg őrizzem a kertet? Ez képtelenség. Az államnak kellene megoldást találnia erre a problémára.
– Mi lesz, ha elítélik, és évekig börtönben kell lennie?
– Mi lenne, semmi. Nem félek én ettől sem, bár nem szeretek rá gondolni. Valahogy ki kell bírni, ha pedig nem bírom tovább, ott van a cellában egy lepedő. De nem szökésre használnám."
 Egyelőre ideiglenes szálláson laknak Monokon, ám ha Kesznyétenen eladják a régi házat, futja majd sajátra is (Fotó: Burger Zsolt) |
– Vétett valaha a törvény ellen?
– Nem, soha. Mindig becsületes magyar ember voltam, a földből éltem egész életemben. A földet szeretem meg a munkát.
– Egy örökké aktív ember, aki vidéken élt, mihez kezd a börtönben?
– Szinte semmihez. Az egyetlen elfoglaltságom a takarítás volt. A többiek helyett is megcsináltam, pedig nem kellett volna. Sokan voltunk a cellában, cigányok, magyarok vegyesen. Én ahogy bementem, rögtön azt mondtam, hogy ne kérdezzetek semmit, én vagyok az áramos ember. Tudomásul vették, nem bántottak.
– Miért döntött úgy, hogy árammal védi meg a földjét?
– Nagyot sokat loptak már tőlem. Vittek mindent, az uborkától a gyümölcsig. A motoromat is ellopták. Ha én meghalnék, a feleségemnek egy hónap múlva semmije sem lenne. Már nem tudtam, hogyan védekezzek.
– Igaz az, hogy ki volt írva: áram van a drótban az uborkaföld körül?
– Egy karóra felszögeztem a papírt, de ellopták. Kiírtam egy másikat, azt is elvitték. Ráadásul mindenkinek elmondtam a faluban, hogy áram van az uborkaföld körül. A halott fiú anyja mindennap megfordult nálunk. Jóban voltunk, soha nem volt köztünk konfliktus. A baleset előtt mondtuk neki, hogy másnap kacsát vágunk, és adunk nekik is egyet. A tolvajok a kacsákért jöttek, hogy többet elvigyenek, mielőtt levágjuk.
– Ugyanúgy adna nekik a terményekből, ha most visszamehetne?
– Persze, hogy adnék. Én még a cigányok telkét is beültetném, mert ők nem csinálják meg. Csak eljátsszák a segélyt, aztán mennek lopni. Most ásták ki a rokonok a krumplit, azt is negyed áron adom mindenkinek. Mindig ezt tettem, adtunk zöldséget, gyümölcsöt. Volt, aki megadta az árát, van aki még mindig tartozik. De én nem kértem tőlük soha.
– Mi lesz a kesznyéteni házzal?
– Eladjuk, és berendezkedünk itt. Pedig mindig Kesznyétenen laktunk. Itt, Monokon nagyon kedvesek az emberek, mindenki segít. Ha én tehettem volna, akkor nem is ide jövök, hanem hazamegyek a falumba. Ott viszont nem hagyhattam volna el a portámat sem. Igaz, hogy miután megtörtént a baj, a feleségemet fenyegették. El kellett költöznie a lányomékhoz. De én nem félnék visszamenni. Kesznyétenen éltünk mindig, ott építettük fel az életünket, nagyon fáj a szívünk, hogy el kellett jönnünk. Nagyon sokat köszönhetünk Monoknak és a polgármesternek.
– Újra kifeszítené a drótot?
– Nem, de azt sem tehetem, hogy nem védem meg a kertet. De mondja meg valaki végre, hogy mi a megoldás! Nappal dolgozzak, éjjel meg őrizzem a kertet? Ez képtelenség. Az államnak kellene megoldást találnia erre a problémára.
– Mi lesz, ha elítélik, és évekig börtönben kell lennie?
– Mi lenne, semmi. Nem félek én ettől sem, bár nem szeretek rá gondolni. Valahogy ki kell bírni, ha pedig nem bírom tovább, ott van a cellában egy lepedő. De nem szökésre használnám."
(MH)
Kuruc.info / A.S.: benne van a pakliban,hogy szegény öreg ezekkel a jótékonykodásokkal akarta elejét venni a rablásoknak. Kvázi védelmi pénzt fizetett. Mint a társadalom a segélyezéssel. Oszt mire ment vele... Arra, amire mi a jóhiszemű segílyezéssel. A putriscigányok, ahelyett, hogy elkussolnának, és az uras, bőkezű segílyekért cserébe békén hagynának bennünket, bűnöznek.
