Szó sincs mélyszegénységről, itt feneketlenül mély igénytelenség uralkodik. Senki ne takarózzon tovább a szegénység szóval, mert minket bánt, egyszerű, de tiszta, igyekvő embereket. A szemét és a bűnözés melegágya ma a Bábonyibérc, az a hely, ami Miskolc egyik legszebb lakókörnyezete lehetne. Az emberi ürülék folyik az utcákon, a portánkra öntik, a nyakunkba a szemetet a kedves új lakók. A Galagonyást és környékét rettegésben tartják ezek a jöttment, új családok. Könyörgöm, beszéljünk végre kendőzetlenül az itteni állapotról! Retteg a többség a kisebbségtől, ez a helyzet Miskolcon a Bábonyibércen – mondta Szemes István a Bábonyibérc egyik lakója, aki jó ideje hangot ad a fenti problémának különböző fórumokon.

István a média mellett a városvezetés, a Környezetvédelmi Hatóság, az Európai Parlament előtt is kitálalt már. István és néhány barátja – ellentétben a környék többi lakójával –, nem foglalkozik azzal, hogy magára haragíthatja a környék romáit.
- Félek ugyan, de igyekszem palástolni, mert ha nem csinálunk végre valamit, beledöglünk – válaszolta, mikor arról faggattam, nem fél-e attól, hogy nyilatkozatai miatt baj éri. Féltem a gyermekem, aki nincs biztonságban az iskolában. Tetvet kap, és az erőszaktól is féltem. Itt senki sincs biztonságban, de nekem már elegem van – sorolja keservesen. István úgy érzi, eddig semmit nem ért el azzal, hogy kipakolt, ezer követ megmozgatott, de a Bábonyibércen nincs változás.

Első ízben a Miskolc Televízió munkatársai végeztek terepszemlét a Bábonyibércen, ahol megdöbbentő felvételeket készítettek. Ősszel az önkormányzat kitakaríttatta a területet, elhordták a többmázsás szemétdombot a Városgazda Kht. munkatársai. A belvároshoz közel fekvő terület, őszintén szólva, úszik a mocsokban. A szemetet csak markológépekkel tudták összeszedni, mert a szennyeződés már beépült a talajba. A rendkívüli takarítás kétmillió forintjába került a városnak. Alig telt el egy negyedév, és újra ott díszeleg a mélyszegénység, vagy ahogy István fogalmazott, a mélyigénytelenség legszembetűnőbb jele, a szemétdomb. A Bábonyibércen csak a patkányokat és az elmúlt két év alatt betelepült új lakókat nem zavarja a helyzet. Az idősebbek beszámolójából megtudjuk, régen szegény, de takaros kis környék volt ez.
A házsorok között irtózatos bűz kering, gyakori látvány, hogy az emberek, kinn az udvaron az ablak alatt végzik a dolgukat. A szemetet az itt élők egy része termeli, volt konténerük, de eladták, a háztartási hulladékon túl az illegális fémfeldolgozás és a gumiégetés nyomai is beépültek már a domboldalba.
Nem csak a város markológépeit, hanem a Surján Lászlót, az Európa Parlament KDNP-s képviselőjét is idehozták István levelei. A képviselő a soron tett séta után megjegyezte: ez nem csak környezetvédelmi kérdés, a lepukkant sorra olyan rehabilitációs program kell, ami nem csak az utcákon, hanem az emberi agyakban is rendet teremt. A Környezetvédelmi Hatóság is reagált a problémára, ők hivatalos válaszukban a várost kötelezik arra, hogy ismételten takarítsa ki a területet.

Sebestyén Lászlót, a kerület önkormányzati képviselőjét arról kérdeztük, mit szól a Környezetvédelmi Hatóság lépéséhez.
- Örülök, hogy végre elindult valami, de kevés. Hiába takarítja ki a város a területet, a szemétdomb hamarosan újra megjelenik. Más megoldást javasolok:
helyezzünk ki konténereket oda, ahol nincs (eladták az ott élők – szerk.) és adjunk munkát 3-4 olyan embernek, aki most szociális segélyben részesül. Legyen az ő feladatuk vigyázni a konténerekre, felügyelni a tisztaságra, adott esetben eltakarítani a szemetet. Szeretném házon belül tartani a történetet. Ezt természetesen csak a Városgazda Kht.-vel és a városvezetéssel közösen tudnánk kidolgozni, lehet, furcsán hangzik a javaslatom, de tegyük próbára. Veszíteni nem veszíthetünk, hiszen olcsóbb 3-4 embert foglalkoztatni, mint 3-4 havonta 2 millió forintért kitakarítani – érvelt a képviselő, aki a problémás családok közül emelné ki az új munkaerőket, akik a továbbiakban felelnének a Bábonyibérc tisztaságáért. Hogy megvalósul-e a képviselő javaslata, egyelőre nem tudni – mindenesetre érdekes helyzeteket teremthet, ha igen. Képzeljük el, hogy az „őrnek” nap mint saját rokonaitól, jó barátaitól kellene óvnia a konténereket és a kerület tisztaságát. Vajon ki lehet-e emelni néhány olyan főt a problémás romacsaládokból, aki rendet tesz, pozitív példát mutat a többinek, nem tudni, de ahogy mondani szokták, a puding próbája az evés.

Szemes István és a környéken élő, ahogy magukat nevezik, „szocializálódott” emberek viszont többet szeretnének, komoly kormányzati intézkedésre várnak.
- Itt csak szaporodnak, megélhetésből szülik nyakra-főre a gyerekeket, pedig méltatlanok arra, hogy szülők legyenek. A gyerekek mások ablakaik alatt végzik a dolgukat, tetvesen, koszosan járnak iskolába. Éheznek, mert szüleik a segély egy részét a kamatos kezébe, a másikat pedig a kocsmába hordják. Nem adnék segélyt nekik, pénzben semmiképp. A gyermekvédelmi támogatást is elisszák, undorító, ami itt folyik. Alkalmatlanok a szülői feladatokra, a bűnözők számát szaporítják a gyermekvállalással.
Nekem elegem van abból, hogy az adóforintjaimból kapják a különböző segélyeket, amit nem arra fordítanak, amire való. Elegem van abból, hogy rettegésben tartják a környéket, mindent lopnak, lopják az áramot, nem oltatják be a kutyáikat, semmiért sem fizetnek. Nem fizetnek szemétszállításért, mi meg belefulladunk a mocsokba, amit termelnek. Közpénzből hordják el innen milliókért a szemetet, most még adjunk nekik még több pénzt az adófizetők pénzéből? Nem, szerintem kemény intézkedésekre van szükség. Vonják le a segélyükből a kárt, amit másnak okoznak. Az elmúlt húsz év alatt súlyosbodott a helyzet, a bűnözők szaporodását támogatja a politika. Valamit lépni kell a tisztességes szocializálódott emberek életének, vagyonának védelmében is, vagy végünk van, és el kell innen menekülni – sorolta Szemes István, akinek elege van és nincs az a fórum, ahova ne írt volna már levelet. A Bábonyubérc lakói kérték írjam le kendőzetlenül a véleményüket, szerintük, nem az önkormányzat dolga újra és újra elhordani a szemetet. Abban bíznak, hogy az országos nagy médiák és a nagy politika is meghallja segélykiáltásukat. A segélyezés szerintük nem esélyt teremt a hátrányos helyzetű rétegeknek, hanem még nagyobb nyomorba, "mélyigénytelenségbe" dönti őket. Szerintük nagyon nagy a baj és ha nem születik életképes program a romakérdésre hamarosan belefulladnak a mocsokba vagy elmenekülnek a Bábomnyibércről, az országból.