3. A néger munkaerő hasznosítása legalább olyan sikeres az Egyesült Államokban, mint maga a nyugati világ liberalizmusa. Erről árulkodik az a múlt hét folyamán történt eset, amikor ez a bizalomgerjesztő kinézetű ápoló elkezdte szopogatni az egyik idős betege lábujjait. Önmagában ez már elég gusztustalan tény, ám amikor a beteg felébredt erre, ő visszahuppant a székébe, mert egy másik beteget is őrzött a kórteremben, majd később megkérdezte a sértettet, hogy minden rendben van-e. Az idős beteg szólt az ügyeletvezető nővérnek, aki hívta a biztonságiakat, végül pedig a rendőrség vitte el a progresszív munkaerőt.

2. „Öröm és boldogság” is házhoz állt a múlt héten, ugyanis a 2008-as pekingi olimpián aranyérmet szerzett ausztrál műugró, aki két hónappal az olimpia előtt vallotta be, hogy homoszexuális, megházasodott „férjével”. A hírt eredetileg a humeonline nevű szennylap osztotta meg (mely szabadon, mindenféle korlátok nélkül működik „nemzeti, keresztény” államunkban), a képek pedig magukért beszélnek. Az egészben viszont az a legvisszataszítóbb, hogy korábban még maga az olimpikon „aggódott”, hogy hazájában, Ausztráliában „nem fogják” őt elfogadni, pedig látható módon boldog „esküvőn” vannak túl. Valóban, civilizációnk egy jelentős része mára már eljutott oda, hogy a hasonló esetek a mindennapok részévé váltak és generációról generációra egyre kevésbé kelt megütközést mondjuk egy homoszexuális házasság. Köszönhetjük mindezt a folyamatos „érzékenyítésnek” és LMBTQ-terrornak.

1. Skóciában megtörtént az, amelyet nem hiszem, hogy szívesen tapasztalnánk Magyarországon, vagy akármelyik másik európai országban. A skótok ugyanis törvénybe iktatták, hogy mostantól minden bevándorló rendelkezik szavazati joggal, még olyanok is, akik állandó lakcímmel sem rendelkeznek, csupán menedékjoggal. Ez a progresszív lépés valószínűleg inkább egy valódi rémálomnak felel meg, hiszen ilyen logika alapján például a Budapesten élő egyre több néger is nyugodtan szavazgathatna, és azontúl, hogy ez már önmagában is elfogadhatatlan, valószínűleg a 99%-uk balliberális jelöltre voksolna (a maradék 1% a lehetséges hibahatár). Én már anno azt is felháborítónak és érthetetlennek tartottam, hogy az októberi önkormányzati választáson szavazhattak olyan külföldi állampolgárok, akik rendelkeznek érvényes magyar lakcímmel, de Skóciában mostantól minden jöttment voksolhat, és még jelöltetheti is magát. Ez pedig – nyugodtan kimondhatjuk – egy egészen perverz módja az önsorsrontásnak és önmegsemmisítésnek, hiszen még csak nem is kért senki tőlük ilyet, nem volt rajtuk még külső EU-s nyomás sem. Alapjáraton már maga a demokrata szavazgatás is sokszor problémás, hiszen a politikai korrektség falai sokszor már-már ledönthetetlen magaslatokba emelkednek, és idézőjeles „jobboldali” pártok élnek vissza a jobboldaliság fogalmával, de ezzel a lépéssel Skócia biztosan megpecsételte a sorsát.

Nos, ezt a három hírt tartottam érdemesnek beleilleszteni a XVII. rész toplistájába. Természetesen innentől visszaállunk a szokásos vasárnapi időpontra, de, ahogy a mondás is tartja, a kivétel csak erősíti a szabályt.

Kedves olvasóink leveleit pedig továbbra is várom a hetiprogresszio@protonmail.com címre!

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info