Az alábbi írás John J. Mearsheimer professzortól származik, aki a világ egyik legnagyobb külkapcsolatok és geopolitikai szakértője. Egy korábbi bejegyzésében (amit itt közöltünk) arra hívta fel a figyelmet, hogy Gáza válogatás nélküli bombázása és a civilek nagy számban történő legyilkolása semmilyen katonai célt nem szolgál. Ez a mostani bejegyzése Dél-Afrika népirtással kapcsolatos beadványával foglalkozik. Az írás eredetileg Substacken jelent meg.
 Fotó: Hatem Ali / AP |
Népirtás Gázában
Azért írok, hogy felhívjam a figyelmet egy igazán fontos dokumentumra, amelyet széles körben kellene terjeszteni és alaposan elolvasni mindenkinek, akit érdekel a folyamatban lévő gázai háború.
Konkrétan arra a 84 oldalas beadványra utalok, amelyet Dél-Afrika 2023. december 29-én nyújtott be a hágai Nemzetközi Bírósághoz (NB), és amelyben azzal vádolja Izraelt, hogy népirtást követ el a gázai palesztinok ellen¹. Állítása szerint a 2023. október 7-én kezdődött háború óta Izrael intézkedései „a Gázai övezetben élő palesztin nemzet, faj és etnikum... jelentős részének megsemmisítésére irányulnak” (1). Ez a vád egyértelműen beleillik a genfi egyezmény népirtás definíciójába, amelyet Izrael is aláírt².
A beadvány kiválóan leírja, hogy mit tesz Izrael a Gázai övezetben. Átfogó, jól megírt, jól érvelő és alaposan dokumentált. Három fő összetevőből áll.
Először is részletesen leírja azokat a borzalmakat, amelyeket az IDF 2023. október 7. óta a palesztinok ellen elkövetett, és elmagyarázza, hogy miért vár rájuk még sokkal több halál és pusztulás.
Másodszor, a beadvány jelentős mennyiségű bizonyítékot szolgáltat az izraeli vezetők palesztinokkal szembeni népirtási szándékára vonatkozóan. (59-69) Valóban, az izraeli vezetők megjegyzései – amelyek mindegyike lelkiismeretesen dokumentált – megdöbbentőek. Az embert arra emlékeztetik, ahogyan a nácik beszéltek a zsidókról, amikor azt olvassa, hogyan beszélnek a „legmagasabb, felelősségteljes pozíciókban” lévő izraeliek a palesztinokkal való bánásmódról. (59) A dokumentum lényegében azt állítja, hogy Izrael gázai akciói, valamint vezetőinek szándéknyilatkozatai egyértelművé teszik, hogy az izraeli politika „a gázai palesztinok előre kiszámított fizikai megsemmisítésére irányul”. (39)
Harmadszor, a dokumentum jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy a gázai háborút tágabb történelmi kontextusba helyezze, világossá téve, hogy Izrael hosszú évek óta ketrecbe zárt állatokként bánik a gázai palesztinokkal. A dokumentum számos ENSZ-jelentésből idéz, amelyek részletezik Izrael kegyetlen bánásmódját a palesztinokkal szemben. Röviden, a kérelem világossá teszi, hogy amit az izraeliek október 7. óta elkövettek Gázában, az csak egy szélsőségesebb változata annak, amit már jóval október 7. előtt is csináltak.
Kétségtelen, hogy a dél-afrikai dokumentumban leírt tények közül sokról már korábban is beszámolt a média. A beadványt azonban az teszi olyan fontossá, hogy ezeket a tényeket egy helyre gyűjti össze, és átfogó és alaposan alátámasztott leírást ad az izraeli népirtásról. Más szóval, a nagy összképet nyújtja, miközben nem hagyja figyelmen kívül a részleteket sem.
Nem meglepő módon az izraeli kormány „vérvádnak” minősítette a megállapításokat, amelyeknek „nincs ténybeli és jogi alapja”. Izrael továbbá azt állítja, hogy „Dél-Afrika együttműködik egy olyan terrorcsoporttal, amely Izrael állam elpusztítására szólít fel.”³ A dokumentum alapos olvasása azonban egyértelművé teszi, hogy ezeknek a vádaknak nincs alapja. Valójában nehéz elképzelni, hogy Izrael hogyan lesz képes racionális/jogi módon megvédeni magát, amikor az eljárás megkezdődik. Végül is a nyers tényeket nehéz vitatni.
Hadd tegyek néhány további észrevételt a dél-afrikai beadvánnyal kapcsolatban.
Először is, a dokumentum hangsúlyozza, hogy a népirtás elkülönül más háborús bűnöktől és az emberiesség elleni bűncselekményektől, bár "gyakran szoros kapcsolat áll fenn az ilyen cselekmények között". (1) Például a civil lakosság célba vétele a háború megnyerésének elősegítése érdekében – ahogyan az történt, amikor Nagy-Britannia és az Egyesült Államok német és japán városokat bombázott a második világháborúban – háborús bűncselekménynek számít, de nem népirtásnak. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok nem próbálta meg elpusztítani a célba vett nép "jelentős részét" vagy egészét ezekben az államokban. A szelektív erőszakkal alátámasztott etnikai tisztogatás szintén háborús bűncselekmény, de ez sem népirtás, amit Omer Bartov, az izraeli származású holokausztszakértő „minden bűncselekmények bűntettének” nevez⁴.
A jegyzőkönyv kedvéért: a háború első két hónapjában úgy véltem, hogy Izrael súlyos háborús bűnöket követett el – de nem népirtást –, még akkor is, ha egyre több bizonyíték volt arra, amit Bartov „népirtási szándéknak” nevezett az izraeli vezetők részéről.⁵ De miután a 2023. november 24-30-i tűzszünet véget ért, és Izrael újra támadásba lendült, világossá vált számomra, hogy az izraeli vezetők valójában a gázai palesztin lakosság jelentős részének fizikai megsemmisítésére törekednek.
Másodszor, bár a dél-afrikai beadvány Izraelre összpontosít, óriási következményei vannak az Egyesült Államokra, különösen Biden elnökre és legfőbb tisztviselőire nézve. Miért? Mert aligha kétséges, hogy a Biden-kormányzat bűnrészes az izraeli népirtásban, amely a népirtási egyezmény szerint is büntetendő cselekmény. Annak ellenére, hogy elismerte, hogy Izrael „válogatás nélküli bombázást” folytat, Biden elnök azt is kijelentette, hogy „semmi mást nem fogunk tenni azon kívül, hogy megvédjük Izraelt. Egyetlen dolgot sem.”⁶ Hű maradt a szavához, és odáig ment, hogy a Kongresszust kétszer is megkerülve juttatott gyorsított eljárásban fegyvereket Izraelnek. Félretéve viselkedésének jogi következményeit, Biden és Amerika neve örökre összekapcsolódik majd azzal, ami valószínűleg a népirtásra tett kísérlet egyik tankönyvi esete lesz.
Harmadszor, soha nem gondoltam volna, hogy meg fogom látni azt a napot, amikor Izrael, egy olyan ország, amely tele van holokauszttúlélőkkel és leszármazottaikkal, a népirtás súlyos vádjával fog szembesülni. Függetlenül attól, hogy ez az ügy hogyan fog eldőlni a Nemzetközi Bíróságon – és itt teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy az Egyesült Államok és Izrael milyen manővereket fog alkalmazni a tisztességes eljárás elkerülése érdekében – a jövőben Izraelre széles körben fognak úgy tekinteni, mint a népirtás egyik tankönyvi esetének elkövetőjére.
Negyedszer, a dél-afrikai dokumentum hangsúlyozza, hogy nincs okunk azt hinni, hogy ez a népirtás hamarosan véget ér, hacsak a Nemzetközi Bíróság nem avatkozik be sikeresen. Kétszer is idézi Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök 2023. december 25-én mondott szavait, hogy ezt nyomatékosítsa: „Nem állunk le, folytatjuk a harcot, az elkövetkező napokban elmélyítjük a küzdelmet, ez egy hosszú csata lesz és közel sincs vége”. (8, 82) Reméljük, hogy Dél-Afrika és a hágai Nemzetközi Bíróság véget vet a harcoknak, de végső soron a nemzetközi bíróságok hatalma rendkívül korlátozott abban, hogy olyan országokat kényszerítsenek, mint Izrael és az Egyesült Államok.
Végül, az Egyesült Államok egy liberális demokrácia, amely tele van olyan értelmiségiekkel, hírszerkesztőkkel, politikusokkal, szakértőkkel és tudósokkal, akik rendszeresen hirdetik mély elkötelezettségüket az emberi jogok védelme mellett világszerte. Hajlamosak nagyon hangosnak lenni, amikor országok háborús bűnöket követnek el, különösen, ha az Egyesült Államok vagy szövetségesei érintettek. Az izraeli népirtás esetében azonban a liberális fősodrathoz tartozó emberjogi véleményformálók többsége aligha beszél Izrael kegyetlen gázai akcióiról vagy vezetőinek népirtó retorikájáról. Remélhetőleg egyszer majd megmagyarázzák zavarba ejtő hallgatásukat. Ettől függetlenül a történelem nem lesz kegyes hozzájuk, hiszen alig szóltak egy szót, miközben országuk bűnrészes volt egy szörnyű bűntényben, amelyet mindenki szeme láttára, nyíltan követtek el.
(Fordította: Doktor Faust – Kuruc.info)
Megjegyzések:
Kapcsolódó:
