Szükségszerűen az is izgatja az emberek fantáziáját (már aki legalább tesz fel bizonyos kérdéseket), hogy mégis kik állhatnak az óbégató wishes messiás mögött, ugyanis a „sok önzetlen támogató” és a „mikroadomány” meséjét egyre kevesebben hiszik már el.

Toroczkai László révén már többször hallhattunk Radnai Lászlóról, arról a politikai-gazdasági marketingesről, akinek fia, Radnai Márk jelenleg is alelnök a Tisza Pártban. Radnai László már úgymond „nyugdíjas”, régen sem szeretett szerepelni, és ez most sem változott, ám mivel a közelmúltban viszont a kényelmesebbnél jóval többször merült fel a neve, legjobb védekezés a támadás alapon több mint egyórás interjút adott a Válasz Online szerkesztőinek, Stumpf Andrásnak és Ablonczy Bálintnak.

„Öregúrhoz” mérten a beszélgetés jelentős része nyugodt hangvételű „mesélés”, ám aki figyel Radnai minden szavára és a mögöttes tartalomra is, az ennél jóval több tanulságot is leszűrhet a műsorból, főleg, hogy a két kérdező meglehetősen kreatívan és logikusan tette fel a kérdéseit Radnainak.

Ebből a beszélgetésből szemezgettünk most.

Radnai annyira komolyan vette az előre menekülés elvét, hogy egy ponton az „ott se voltam” manapság népszerű eszményképe átvált viszonylagos őszinte beszédbe, már amikor a műsorvezetők olyan keresztkérdéseket tettek fel, amelyek elől már nem lehetett kibújni. Persze, mint írtam, ez az őszinteség is viszonylagos. Feltételezem, azt senki nem hiszi el, hogy Radnai László, akinek a politika színtiszta marketing és számítás, mindenféle kötöttség és feladat nélkül „kimegy a barátaival a Bem térre” wishes messiást hallgatni. Merthogy az interjúban ez is elhangzik, persze mint érzelmekre ható marketing – már aki hagyja, hogy hassanak az érzelmeire.

Radnai László életútja kísértetiesen hasonlít Raskó György életpályájához (rá még visszatérünk), nem is csoda, hogy annak ellenére, mennyire eltérő területen tevékenykednek, öreg korukra mégis összehozta őket az élet ugyanabba a „forradalmi” akolba. Radnai sem titkolja, hogy Raskóhoz hasonlóan a késő Kádár-korszak „nyugatiasra hizlalt” vállalati világában indul el karrierje, hogy aztán rövid úton az Egyesült Államok zsoldjában találja magát.

Ám míg Raskó aktívan és nyíltan politizált, ő végig háttérember maradt, „kézről kézre” adták át egymásnak a politikai pártok, mint reklámszakembert. Erről nyilván a politikai prostitúció jut eszébe az embernek, ám Radnainak a sok pártot megjárt politikusokkal ellentétben az nyújt menlevelet, hogy „szakértő”, tehát „szolgáltatásaira” többen is nyújthatnak igényt. Az interjú során többször ki is hangsúlyozza, hogy ő nem politikus, sőt, a végén – Stumpfék nyomására – azért csak kiböki, hogy ő szakemberként projektekben gondolkodik.

Ez már önmagában remek ajánlólevél a Tisza Pártba, hiszen ha van ennek a pártnak fétise, akkor az az örökös mérnökösködés, szakemberkedés, no és persze a technokrácia, vagyis minden olyan fogalom, melytől egy elvek által vezérelt politikus vagy közéleti szereplő azonnal hányingert kap.

Radnait tehát egyfajta marketingzsoldosként a szélsőjobboldalon kívül szinte az összes politikai erő foglalkoztatta valamilyen formában (színre lépése pillanatában a Jobbikot már semmilyen szinten nem nevezhetjük szélsőjobboldalinak), paradox módon egyébként ez a jelenség adja a beszélgetés érdekességét, már ami a történeteket illeti.

Hiányérzete persze bőven akad az embernek, hiszen igazi konkrétumokat ritkán mond (ez leginkább nekem akkor hiányzott, mikor a 2000-es évek második felében a Fidesznek dolgozott, igazán érdekeltek volna, milyen sarokpontok mentén mérték fel a társadalom állapotát, ám mivel ezek most is fontos információk, pont ezért nem is konkretizált), de egy nagyjábóli képet azért ki tudunk rakni az elejtett mozaikdarabokból.

Egyébiránt ezek csak még inkább Toroczkai László állításait támasztották alá, sőt, Radnai „önazonosnak” nevezi a Mi Hazánk elnökét, ami egy ilyen nemzetközi vizeken is jártas zsoldostól nem biztos, hogy dicséret, de elvek mentén működő emberek számára mindenképpen.

Fidesz, SZDSZ, Jobbik, megannyi kisebb-nagyobb kaland, mielőtt Radnai a Tisza táborában találja magát. Tapasztalatból valóban nincs hiány, ám ami az összkép alapján nekem elsőre feltűnt, hogy valódi sikert – legalábbis politikai marketing téren – nem igazán könyvelhet el. Amikor a Fidesz első négy évében (1998-2002) feltűnt a párt körül, elveszették a választásokat, a 2000-es évek második felében visszatért, de mivel állítása szerint „nem volt hű Orbánhoz”, kiszórták (a videóban nagyjából a 30:00-tól), a Jobbik néppártosodása pedig az évszázad baklövése volt (legalábbis eddig, elvégre még csak a 20-as éveket tapossuk), sőt, az interjúban említett SZDSZ-felélesztés sem járt sikerrel – szerencsére.

Ez a hosszú lajstrom nyilván nem Radnai hibája egyedüliként, de jól bemutatja, hogy a marketing bizony nem mindenható, politikai téren végképp nem. Persze egy vérbeli „szakértő” ezt sosem fogja megérteni, hiszen neki csak számok, eredmények és projektek léteznek, pont az hagyja hidegen, ami szebb időkben a politika magvát alkotta: eszme és világnézet.

Ezért nem értette, Toroczkainak miért állt égnek a haja, amikor a Jobbik vezetőségi ülésein felmerült a Momentummal való szövetség kérdése, ezért tud érzelemmentesen beszélni minden témáról (itt valamiért nekem rögtön Volner János ugrott be, de hát az az ember – Radnaival ellentétben – még szakember sem volt), és ezért illik bele teljes mértékben a Tisza profiljába.

Avatott szemek azonban a marketinget nem csak felismerik, de mögé is látnak. Így amikor Radnai László arról beszél, hogy a Tisza „teljes rendszerváltást” akar, így egyfajta tabula rasa gyanánt eddigi közéleti szereplőket, legyen az háttérember vagy politikus, be sem vesznek maguk közé, akkor tudjuk, hogy bizony hazudik.

Ugyanis lehetetlen, hogy ne tudna például Raskó Györgyről (hosszas elemzésem itt található), aki aktívan segíti Magyarékat, sőt, akkor még nem tudhattam, hogy a politikai casting egyik kulcsembere is, hiszen az lesz a feladata, hogy segítsen kiválasztani a Tisza leendő politikusait, szakembereit. Raskó elmondta, hogy Magyar Péter azokat szűrné ki a válogatás során akik ugyan szakmailag az elmúlt harminc évben megállták a helyüket, de valamilyen pártkötődéssel rendelkeznek. Nos, akkor kezdhetné mondjuk pont Raskóval.

Radnainak tehát tudnia kell Raskóról, de nyilván az sem hihető, hogy Radnai Márkkal nem beszélgetnek mélyebben a Tiszáról a családi ebédnél.

Nyilván mondani sem kell, hogy Radnai technokrata, haszonelvű, minden ideológiát nélkülöző marketingfelfogása milyen távol áll tőlünk. Én különösen rühellem az ilyet, és nemcsak azért, mert teljesen fals út az, ha valaki a hamis társadalmi igényeket akarja kielégíteni a pillanatnyi érvényesülés jegyében, hanem azért is, mert egy igazán elhivatott közéleti szereplő (legyen az politikus, publicista, szakpolitikus, vagy akárki más) nem azt akarja, hogy a társadalom formálja őt, hanem, hogy ő formálja, alakítsa a társadalmat bizonyos világnézeti sarokpontok mentén.

Persze, a 21. század a Radnaiknak, a Raskóknak, a Magyaroknak kedvez, de egyrészt ez nem lesz mindig így, másrészt a színtiszta hideg számítás, a túlzott haszonelvűség, az ideológia nélkülözése és a jéghideg realizmus végül így vagy úgy, de mindig alulmarad a történelem zúgó kerekeivel szemben. Ezt pedig Radnai életpályája is bizonyítja, akinek a politika nem más, mint egy újabb „projekt”.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info