Róma, 1939. május 31. (MTI)

A Popolo d’Italia „A kormánypárti győzelem nagy jelentősége” cím alatt közli budapesti tudósítójának jelentését, amely többek között a következőket mondja:

– Nem túlzás azt állítani, hogy a magyarországi képviselőválasztások eredményének történelmi fontossága van Magyarország belpolitikai élete szempontjából. A választások folytán kialakult helyzet ugyanis a gyors fejlődés kiindulópontjává válhat. A választások kiemelkedő jellemzője a jobboldal döntő győzelme és a baloldal veresége, valamint a disszidensek által képviselt polgári közép teljes eltűnése. Velük együtt egy egész régi gondolkodásmód és a zsidók által támogatott érdekek egész szövevénye tűnik el a magyar politikai életből. A kormánypárt előretörése mellett igen jelentős a szélsőjobboldal előretörése is, különösen a nyilaskeresztes párté, amelynek háromról huszonnyolcra emelkedtek mandátumai. A kormánynak az új képviselőházban abszolút többsége lesz. A választási győzelem jelentősegét növeli az a tény, hogy azt a kormány az általános titkos választójoggal érte el. Az eredmény tehát nemcsak jelentős hatalomgyarapodást, hanem nagy erkölcsi erőt is ad a kormányzatnak.

– A jobboldali győzelem jelentőségét kiemeli az a körülmény, hogy a kormánypárt kebelében is igen sok, csaknem radikális elem jutott be a parlamentbe. Ennek az irányzatnak az élén Imrédy Béla áll.

A Stampa és a Régime Fascista budapesti tudósítója hangsúlyozza, hogy a kormánypárt választási győzelme minden tekintetben megfelelt a várakozásoknak. A kormánypárt választási győzelme a keresztény nemzeti eszme diadalát jelenti.

Részletesen foglalkozik az olasz tudósító a szélsőjobboldal megerősödésével, és megállapítja, hogy a nyilas képviselők mint az agrár- és városi proletariátus képviselői vonulnak be a képviselőházba.

– A kérdés az – írja végül a tudósító –, hogyan fog működni az új képviselőház, és a kormánypárt megtartja-e azt az egységét, amelyről a választások alatt tanúságot tett.

A Corriere della Sera a választásokról szóló cikkének a következő főcímet adja: „A kormánypárt abszolút többséget kap a magyar képviselőházban”, és a következő alcímet adja a cikknek: „A szélsőjobboldal ragyogó előretörése”. A magyar választások – írja a lap tudósítója – a baloldal katasztrofális bukását és a jobboldal mindent elsöprő győzelmét hozták. A kormánypárti képviselők száma 130-ról 180-ra emelkedett. A kormány a parlamentben biztos döntő többséggel rendelkezik, de vele szemben erős szélsőjobboldali csoport alakult ki. A tudósító szerint a szélsőjobboldal sikerének magyarázata abban van, hogy az agrárproletariátus csalódott a kormány programjában, amely nem mert hozzányúlni a földbirtokreform kérdéséhez. A szélsőjobba tömörült pártok alkotják majd az új parlament kovászát, és élénkítőleg fognak hatni az egész magyar politikai életre. A választások minden ellenkező állítással szemben azt bizonyítják, hogy a magyar tömegek nem akarnak tudni többé liberalizmusról, zsidókról és szociáldemokratákról. A tudósító szerint az új parlament élete alighanem nagyon mozgalmas lesz, és a jobboldal győzelmét az egész ország meg fogja érezni.

A tudósító szerint Hubay Kálmán a következőkben foglalta össze a szélsőjobboldal programját:

Szabad Magyarországot és életet akarunk, és ezért, ha kell, meghalunk. Ellene fordulunk a marxizmusnak, demokráciának, a zsidó bolsevizmusnak, liberalizmusnak és Genfnek. A tengelypolitika hívei vagyunk, amely reális politika. A totális államok sohasem veszélyeztették függetlenségünket és területi épségünket, sőt nekik köszönhetjük, hogy sok területet kaphattunk vissza. Azt akarjuk, hogy Magyarország szabad és erős legyen a Duna-völgyében. Magyarországon magyaroknak akarjuk adni a földet. Meg akarjuk védelmezni a munkát, a családot és a termelést. Igazán nemzeti és igazán keresztény Magyarországot akarunk tehát.

A tudósító szerint a hungaristák első parlamenti ténykedése az lesz, hogy közkegyelmet kérnek politikai elitéltjeik számára.

 

Genf, 1939. május 31. (MTI)

A magyar választások eredményeiről a Magyar Távirati Iroda jelentése alapján egyelőre minden kommentár nélkül az összes svájci lapok beszámolnak. Kommentárt találunk a következőknél:

A Neue Zürcher Zeitungban a lap budapesti tudósítója vezető helyen foglalkozik a választási eredményekkel. Összehasonlítja az összeülendő parlamentet a régivel, amellyel szemben úgy találja, hogy a kormány legfőbb sikere abban áll, hogy szabad kezet nyert, és öt éven át nem lesz kénytelen új választásokat kiírni. Az új parlament biztos alapokat nyert, de számolni kell igen kritizáló és nagyon lármás ellenzékkel. Az a vélemény, hogy a nyilaskeresztesek megerősödése nem fog befolyást gyakorolni a kormányprogramra. Számolnak egy-két minisztercserével. Reményi-Schneller személyét kapcsolatba hozzák a leszámítoló Bank elnöki állásával. A választási hadjárat vesztesei a Mikes és Bornemisza körül csoportosult egykori disszidensek polgári osztálya és a kisgazdák. A Magyar Élet Párton belül Teleki Pál gróf miniszterelnök és vitéz Imrédy Béla közötti ellentétről esik újból sok szó.

A Journal de Geneve a választási eredmény ismertetése után többek között a következőket írja: A kormánypárt nagy sikerében része van a jó termésnek is. Az agrárreformot Eckhardt nélkül, tehát ellenére fogják megcsinálni, és a kiengesztelhetetlenül elégedetlenek Hubay nyilaskeresztes táborába kerülnek. Ez utóbbiak kénytelenek elszenvedni azt az ellenhatást, amelyet Európa szerte a szélsőséges jobboldali doktrínák miatti aggodalom kelt. Magyarország igen közel van a Német Birodalomhoz, azonban most is világosan igazolja, hogy hű óhajt maradni kizárólagosan a nemzeti hagyományok szellemében vezetett kormányhoz. Teleki Pál gróf miniszterelnök sikere egy hosszú élet során át szívósan folytatott bölcs konszolidációs politika tiszteletet parancsoló eredménye.