Bolsevista bérencet leplezett le Budapesten a rendőrség. Kiderült, hogy a Moszkvában működő kémközpont a legpontosabb jelentéseket kapta Magyarországról. A rendőrség megállapította, hogy a fővárosnak egy nagyon is jellegzetes utcájában, a Dob utcában lakott a vörös internacionálé budapesti megfigyelője. Frischmann, Fischer, Fischl, Fuchs és hasonló neveken szerepelt váltakozva a bolsevista bérenc, de végül is kijelentette, hogy egyik sem az igazi neve, hanem Andor Jánosnak hívják. A jeles dobutcai kommunista, a Rothe Fahne c. kommunista újságtól kapta az utasításokat. Megdöbbenve halljuk, hogyan dolgoznak a föld alatt a szovjet ügynökei, akiknek hatalmas pénzösszegek állnak rendelkezésükre. A keleti pestis terjesztői nem riadnak vissza semmiféle áldozattól, a mi nemzedékünknek kell megvívni a harcot ezzel a vakmerő földalatti szervezkedéssel. Értsük meg végre, hogy a kommunista veszedelem nem árnyékkép, itt kísért a közelünkben és a bérencek, agitátorok próbálkozásai nem szűnnek meg. A kommunista veszedelemmel szemben a nemzeti erők megszervezése, a keresztény társadalom összefogása az egyetlen mód a védekezésre. Nem lehet véleménykülönbség ezekben a kritikus órákban a keresztény fronton azokban a nagy kérdésekben, amelyek az élet vagy halál sorsát döntik el a keresztény kultúra számára. A jobboldal összefogása ma már nem politikum, hanem létkérdés. Ezek a jelenségek, amelyek a bolsevista propaganda aknamunkájára világítanak rá, riasztó figyelmeztetések a számunkra. Nincs már idő arra, hogy vállvonogatva közömbösen nézzük a világnézeti harcok folyását, mert a harc túlságosan közelről érint bennünket. Megingathatatlan erejű frontot kell szervezni a keresztény jobboldalon, amely gátat állíthat a bolsevista bérencek kísérletezéseinek.

Az Untergang des Abendlandes infernális képe kísért hónapok óta Európa mind feketébbre váló éjszakájában s azok, akik húsz évvel ezelőtt azt hitték, hogy ez volt az utolsó háború, akik a fehér zászlók alatt a „No more war” jelszavára esküdtek fel, most mindennap döbbentebben látják, hogy Európának nem volt elég tanulság a legutóbbi háború alatt elpusztult tizenegy millió emberélet. A nagy színjáték prelúdiuma már ott zeng Santander falai alatt, Sanghai mellett s ha Pogranicskája ma még csak félelmetesen tátong is ezernyi ágyútorok, holnap már megdördül ez a luciferi hangszer, hogy zengőn és meggyőzően hirdesse a jövendő számára: íme, ilyen messze állottunk mi az érettünk kínhalált halt Megváltótól. A tuberkulózis ellen indított hadjáratra nincs pénz, a venereák százezreket pusztítanak el, az élet országútjain éhesek, rongyosak és nyomorgók milliói vonszolják reménytélen életüket, de Anglia mégis negyvenmilliárd pengőt fog elkölteni fegyverkezésre, rövid két esztendő alatt. Ez a magyar költségvetés ötvenszerese, több mint Magyarország egész nemzeti vagyona. Kenyérben kiszámíthatatlan mennyiség, egy nagy agrárország búzatermése évtizedek alatt. Ezen az összegen fel lehetne ruházni Európa minden boldogtalan koldusát, százezer kórházat, iskolát és kertes házat lehetne felépíteni rajta. Vasutak és hajók fillérekért szállíthatnák az utasokat, pusztákat lehetne termővé változtatni, városokat lehetne elővarázsolni a földből, a művészet kincseit lehetne szétszórni elhagyott milliók között, pazar világosságot lehetne széthinteni Európa fekete éjszakájában – nem is számítva azokat a milliárdokat, amelyeket a többi európai állam költ fegyverkezésre. Dübörgő nagy üzemekben éjjel-nappal gránátot fúrnak, mérges gázt kotyvasztanak, tankokat csavarnak össze és szuronyokat élesítenek. Az ipar és kereskedelem hatalmas eresztékeiben a deficit rothasztja az összetartó anyagot, de a hadiipar jobban virágzik, mint valaha. Milliók csatangolnak Európában hajléktalanul, de a Maginot-vonal föld alatti kaszárnyáiban ötmillió vakondokember számára építettek férőhelyet. Itt fenn sötét van, ott lenn még sötétebb. Itt fenn nincs pénz világosságra, ott lenn még nem adtak engedélyt a körték felgyújtására. Itt fenn éheznek az emberek, ott lenn százezer vagonszámra raktározzák a konzerveket. A napfényes föld bőséges földalatti kazamatákba költözött, amit emberi szellem, energia és szorgalom kitermelni tud, a földalatti világ feneketlen gyomrába vándorol – itt fennhagyva vigasztalásul a faji, nemzeti és osztálygyűlölködést, fantomokat, amik megkeserítik nappalainkat és kísérteteket, amelyek nyugtalanná és rémületessé teszik éjszakáinkat. S akik csinálják, nem veszik észre, a program polipkarja ráfonódik az ő nyakukra is. Európában ma már ennek a földalatti világnak törvényei uralkodnak. Itt nem a napfény által áldóan melengetett élet törvényei szerint igazodik a milliók élete, hanem a kazamaták terrorja parancsol úrnak és rabszolgának egyaránt. Ez a kazamatarendszer egyetlen mesebeli palack, amely fúriákat rejteget s mindegy, hogy dugóját a római szovjet ügyvivő húzza-e ki, avagy egy elszánt spanyol anarchista. A fúriák ma vagy holnap kiszabadulnak és nem lesz emberi erő, amely e kétségbeesés és pusztulás pillanatában visszaparancsolja őket odúikba.

Egy mégis bizonyos: a meggyalázott krisztusi és emberi igazságnak elégtételt szolgált a pusztulás mint bűnhődést, de akkor is felénk sikolt a kérdés: kiknek fejére fog szállni az ártatlanok kiontott vére?

A büntetőtörvényszék ma tárgyalta Szabó Dezső ügyét, akit az ügyészség hitfelekezet elleni izgatással vádolt. A bíróság osztályelleni izgatás vétségében mondotta ki bűnösnek és egyhónapi fogházra ítélte. A hitfelekezet elleni izgatás vádja alól felmentette a bíróság azzal a megokolással, hogy röpiratában nem a zsidóság, hanem a nagytőkés osztály ellen izgatott.

A szerda reggeli lapok híradása hozta hírül, hogy ami a magyar nemzet történetében hála Istennek igen ritkán fordult elő, egy valamikor szerepet játszott magyar úr hűtlen lett nemzetéhez. Eckhardt Tibor Amerikában súlyosan megrágalmazta hazáját és Magyarország nagy barátját, Németországot!

Ocskay brigadéros a fejével lakolt az ellenséghez való pártolásáért. Mikor szerdán megtudta az ország, hogy Eckhardt Tibor, nyilván az angol bomlasztó törekvések eszközének odadobva magát, Amerikában Magyarország elnyomását hazudva „ellenkormányt” csinált, mely majd „felszabadítja” ezt az országot, akkor a magyar nemzet megdöbbenéséből felocsúdva megtorlást kívánt, azonnali megtorlást a hazaáruló és társai ellen!

A megtorlás már meg is történt. A kormány erélyes keze a tételes törvények alapján egy tollvonással törölte Eckhardtot és társait a magyar nemzet tagjainak sorából.

Míg minden becsületes magyar ember nevében hálásan és lelkes elismeréssel adózunk a magyar kormány gyors intézkedéséért, az alábbiakban közöljük a hazához hűtlenek ellen hozott intézkedést:

Eckhardt Tibort, Bátor Viktort, gróf Almássy Kálmánt az 1939. 13. tc. 8. paragrafusának 1. bekezdése 4., illetve 5. pontjában meghatározott magatartása miatt a magyar állampolgárságuktól megfosztották.

(Kuruc.info)