Győri Nemzeti Hírlap, 1938. október 12.

Ipolyság, október 11. MTI. Húsz év után a mai napon következett be az a pillanat, mely visszahozta Hont vármegye székhelyét, a színmagyar lakosságú Ipolyságot. A szomszédos község lakossága is már kora reggel megindult Ipolyság felé, hogy együtt örüljön a város lakosságával a felszabadulás örömünnepének. Délelőtt 11 órakor érkezett meg a magyar sajtó társas gépkocsija a határra. A húsz éves sanyargattatások fájdalma, a cseh címert viselő sorompó felé fordult és a határsorompó pillanatok alatt kizuhant betonágyából és az útszéli árokba esett. Lassan elérkezett a déli 12 óra, amikor először kerékpáros zászlóalj vonult be a városba. A beláthatatlan tömeg mámoros lelkesedéssel fogadta a katonákat. Szüntelenül kiáltozták: vissza, vissza, mindent vissza! Később érkeztek a további katonai alakulatok és a lakosság meg nem szűnő ovációja közben vonultak Ipolyság főterére. A főtér feledhetetlenül színes képet nyújtott.

A házakon mindenütt lobogók lengtek. Magyarruhás asszonyok, leányok és a tanuló ifjúság határtalan lelkesedése és örömujjongása egyre fokozódott, amint a csapatok kemény, dübörgő lépésekkel elhelyezkedtek a város főterén. Fél 2 órakor érkezett vitéz Padusitzky Alfréd ezredes, hogy átvegye a várost. Néhány perc után vitéz Nagy Vilmos altábornagy érkezett meg. A bevonuló csapatok élén a budapesti honvédségi zenekar haladt. Amikor a csapatok elhelyezkedtek, elhangzott a magyar Hiszekegy, majd utána a Himnusz, amit a több mint ezerfőnyi tömeg sírva, zokogva énekelt. A Himnusz utolsó akkordjai után újból leírhatatlan lelkes tombolásban tört ki az ujjongó tömeg. Éljen a hadsereg! Eljön Horthy Miklós! Éljen Kánya! Duce, Duce! Éljen Hitler! Vissza, vissza, mindent vissza! – kiáltozta ütemesen a tömeg. – Padusitzky ezredes leszállt lováról és tisztjei kíséretében felment városháza zászlódíszben álló erkélyére és fogadta vitéz Szombathy alezredes jelentését. Ezután dr. Salkovszky Jenő volt cseh tartománygyűlési képviselő, majd Zanoletti József városbíró mondottak lelkes hangú beszédet. Borovens István a felvidéki magyar munkáspárt nevében üdvözölte a honvédséget, Hornyák Ágnes a magyar ifjúság nevében beszélt és Okolicsányi Annával együtt szép virágcsokrot nyújtott át az ezredesnek. Végül Salkovszky Jenő indítványára táviratban köszöntötték Magyarország kormányzóját.

Üdvözlő táviratot küldtek még Imrédy miniszterelnök, Kánya Kálmán külügyminiszternek, valamint Jaross Andor nemzetgyűlési képviselőnek. Nagy Vilmos altábornagy megköszönte a fogadtatást és az ünnepség a Himnusz eléneklésével végződött.

Újkomárom, okt. 11. MTI. A külföldi lapok Újkomáromban tartózkodó munkatársai a magyar küldöttekhez közel álló körökből a magyar álláspont tekintetében a következő felvilágosítást kapták: Magyarország álláspontja a területi és politikai viszonyoknak a müncheni egyezmények alapján való megfelelő újjárendezése tekintetében elejétől fogva világos és határozott volt. Magyarország a felvidéki magyarok részére ugyanazokat a jogokat követeli, amelyeket a szudéta németek és lengyelek már megkaptak, azaz egyszerű visszacsatolását mindazoknak a területeknek, amelyeken a lakosság többségét magyarok alkotják. A tárgyalásokon ez kellően kifejezésre is jutott. Magyar felfogás szerint ezen a téren semmiféle további alakiságra nincs szükség. Az egyenlő jog elvén magától értetődik, hogy a visszacsatolásnak ugyanúgy kell megtörténni, mint a szudéta német és a lengyel lakta területeken, vagyis a területeknek eredeti állapotban valamennyi berendezéssel, a vasutaknál megfelelő üzemanyaggal és általában az összes érdekeltekkel kell visszakerülni magyar tulajdonba. Az újjárendezés, amelynek tanúi vagyunk a népek önrendelkezési joga alapján megy végbe. Az újjárendezés csak akkor lehet tartós és csak akkor hozhatja meg a megnyugvást, ha az egyes népcsoportok akaratán és hozzájárulásán alapul. Magyarország ennélfogva önrendelkezési jogot követel nemcsak a magyarok számára, hanem Csehszlovákia valamennyi népe számára. Az önrendelkezési jogot legjobban népszavazás útján lehet érvényesíteni. Ezt a felfogást a magyar delegáció a tárgyalások során megfelelő módon kifejezésre jutatta. Ha a szlovákok önálló állami életet akarnak élni, abba Magyarország nem avatkozik bele, arról azonban nem lehet szó, hogy magyarlakta területeket áldozzon fel Magyarország azért, hogy a megalakulandó önálló Szlovákia életképesebbé válhassék. A jelenlegi rendezés néprajzi alapon megy végbe. Lehetetlen, hogy ezt az elvet egyes területeken figyelmen kívül hagyják és újra mesterséges határokat vonjanak meg. Meg kell találni a rendezésnek azt a módját, mely nem válik a magyarság kárára.

Komárom, okt. 11. MTI. A Komáromban tartózkodó magyar újságírók kérdést intéztek Esterházy grófhoz, a felvidéki magyar párt ügyvezető elnökéhez, hogy mik a tapasztalatai a komáromi tárgyalásokról. Esterházy János gróf a többi között ezeket mondotta:

A magyar–csehszlovák tárgyalásokkal kapcsolatban a felvidéki magyarok álláspontja a következő: Leírhatatlan örömet és lelkesedést váltott ki nálunk a müncheni egyezmény, mely lehetővé teszi, hogy a túlnyomóan magyarlakta területeket rövid idő alatt visszacsatolják Magyarországhoz. A csonka országban tatán el sem tudják képzelni, mit jelent nekünk odaát az, hogy annyi év után ismét visszakerülhetünk. Ezért felvidéki magyarok a leghatározottabban követeljük s ragaszkodunk ahhoz, hogy a müncheni egyezmény alapján a magyarlakta területeket a legsürgősebben s maradéktalanul visszacsatolják Magyarországhoz. Tudjuk és érezzük, hogy csonka Magyarország minden egyes polgára is ezt várja. A felvidéki magyarok tudják s tisztában vannak azzal, hogy a szlovákok a nem magyarlakta területeken nemzeti önállóságra törekszenek. Ezért mi felvidéki magyarok, akik most visszatérőben vagyunk anyaországunkhoz, teljes mértékben tiszteletben kell, hogy tartsuk szlovák testvéreink önrendelkezési jogát.

Éppen úgy, mint mi magyarok, faji alapon kívánjuk igazunkat elérni, éppen úgy nekünk is tiszteletben kell tartanunk a szlovákoknak azt az igyekezetét, hogy nemzeti önállóságukat el akarják érni. Ezt nekünk el kell ismerni, sőt tovább megyek, szlovák testvéreink eme törekvését támogatnunk kell. Egy önálló szlovák ország s a független Magyarország között ezer éves kapcsolatok alapján el tudok képzelni messzemenő politikai s gazdasági kapcsolatot, – amelyek mindkét félnek haszonnal járnak. De teljesen elhibázott lenne az a törekvés, amely a szlovák terülteknek Magyarországhoz való csatolását kívánná. Mi magyarok sem egyeztünk volna bele soha, hogy magyar területeket szlovák területen hagyjunk, éppen ezért nem kívánhatjuk szlovák testvéreinktől sem, hogy szlovák területek Magyarországnak ítéltessenek. Egy évvel ezelőtt még senki sem remélte volna, hogy ma megoldást nyer ez a nehéz kérdés és a magyar területek visszakerülnek az anyaországhoz. Nincs más vágyunk, minthogy ismét Magyarországhoz tartozzunk és minden törekvésünk arra irányul, hogy a megnövekedett Magyarország fejlődését elősegítsük.

Egy mondvacsinált ország bukása egy igazságosabb helyzet kialakításának. Az események sorozatos láncolata azt igazolja, hogy amit húsz esztendő óta hirdettünk s állandóan ismételtünk, az most minden tekintetben igazol bennünket s az események könyörtelenül lerántják a leplet azokról a machinációkról, amelyek nem ismertek se jogot, se történelmi múltat, se önrendelkezést, se igazságot, csak hatalmi célt, ami most az idők lengő szalmaszálává vált. Így járt Csehszlovákia. Elég volt ennyi, hogy egy öntudatra ébredt nagy nemzet vezére feltárja az igazságot s íme, egymásután omladoznak Csehszlovákia falai, hála Isten, ez ideig komoly véráldozat nélkül. A magyar kormány ebben a példa nélkül álló helyzetben a lehető leghelyesebb magatartást tanúsítja. Felállította a magyar követelések pontjait s ezek ugyanolyan határok között mozognak, mint amilyeneket német és lengyeli vonatkozásban máris kielégítettek. A magyarlakta területeknek vissza kell kerülniük az anyaországhoz s azoknak a felvidéki nemzetiségeknek, amelyeket a háború utáni időkben megkérdezésük nélkül ragadtak ki egy ezeresztendős ország birodalmi kötelékéből, részükre népszavazást kívánni. Döntsenek afelett, hogy melyik ország kebelében akarják élni életüket. Ezeket a követeléseket a magyar kormány jegyzékben hozta tudomására a cseh kormánynak. De a magyar jegyzék a tárgyalások megkezdésénél garanciákat is követelt. A következő intézkedések haladéktalan megtételére hívják fel tehát a prágai kormányt. Bocsássa szabadon az összes magyar politikai foglyokat. A csehek szolgálatában álló magyar katonákat rögtön szabadságolják, hogy azok lakóhelyükre térhessenek vissza. Szerveztessenek rendfenntartó osztagok s végül a visszacsatolandó területek átadásának jelképezésére két határvárost a magyar csapatok megszállnak. A magyar jegyzék tehát semmiféle különös feltételeket nem szab. Ezek a feltételek minden területátadásnál önmaguktól értetődők. Amikor a magyar kormány ilyen szellemben indítja meg a tárgyalások lefolytatásához szükséges akcióját, nyilvánvalóan az a szempont vezeti, hogy ne maradjanak tüskék a szívekben, hanem véglegesen, de rögtön rendezést nyerjenek a megoldatlan problémák a Kárpátok alján. Ma már biztosítékok vannak a kezünkben arra nézve, hogy a nagyhatalmak ezeket a magyar követeléseket megértéssel fogadják. Szeretnénk és őszintén óhajtjuk, hogy ugyanilyen megértés nyilvánuljon meg a csehek részéről is, akik a német és a lengyel viszonylatban a nagyhatalmak kívánságát oly gyorsan akceptálják. Be kell látniok, hogy cseh és magyar érdek egyaránt, hogy a béke közöttünk szolid alapokra legyen lefektetve. Magyarországnak vitális érdeke fűződik ahhoz, hogy visszakapja az őt megillető területeit, de ezeket a területeket egyébként is csak hatalmi célok érdekében bitorolta Csehország, mert a békeszerződések alkalmával katonai indokok alapján juttattak cseh impérium alá oly nagyszámú kisebbségi lakosságot, amelynek centrifugális erejét a rövidlátó cseh politika nem tudta ellensúlyozni. Ez a politika eredményezte azt, hogy íme, bekövetkezett a cseh állam bukása s ez a bukás automatikus volt, ami ellen immár semmi védekezés nincsen. A megmaradó Csehországnak igen nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy határain belül békességben élhessenek.

A határgaranciák viszont csak akkor következhetnek be, ha Csehország minden magyar követelést teljesítve, nem zárkózik el a végleges és döntő megoldástól. A meginduló tárgyalások mindenre választ adnak s a magyar közvélemény higgadtan és teljes önmérséklettel kíséri azok lefolyását és az események beteljesedését. Ezt a higgadtságot, de főként a nemzet egységes megnyilatkozását minden pillanatban szem előtt kell tartanunk, mert hiába vannak kitűnő vezetői a nemzetnek, a döntő diplomáciai ütközetek alatt a közvélemény sorai megoszlanak s erőnk szétforgácsolásával s az ellenfél diplomáciai hadmozdulatait segítjük elő. Szerencse, hogy a magyar fajnak véreben van az összetartás minden olyan alkalommal, amikor nagy cselekedetek végrehajtására hivatott. Fel sem merjük tételezni, hogy a mai generáció ne ismerte volna fel a jövője által támasztott követelményeket.