A legrészletesebb leírást János adja (Jn 2,13-17). S csak itt szerepel az ostor.

Megpróbáltam összeszedni magam, s íme fordításom az eredeti görögből (a kritikus rész):
¹⁴ „A templomban marha-, juh- és galambárusokat talált, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. ¹⁵ Ostort csinált (a templomban az áldozati állatok megkötésére szolgáló) kötelekből, mindet kihajtotta (kiûzte) a templomból, a juhokat és a marhákat; a pénzváltók (apró)pénzét kiszórta, asztalaikat fölforgatta. ¹⁶ A galambárusoknak pedig mondta: …”

A görög fragellion szó egyaránt jelent ostort és korbácsot. (Ostor az állatoknak, korbács az embereknek.) Hogy melyik szóval fordítunk, ez kétségkívül értelmezés is. Hirtelenjében végignéztem hét magyar fordítást. Hatban ostort találtam, egyben korbácsot. Ez utóbbi - „… kötélből korbácsot csinált…” - a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Ószövetségi és Újszövetségi Bibliafordító Szakbizottságának 1975-ös kiadása, melyet Varga Zsigmond J.: Görög-magyar szótár az újszövetség irataihoz c. könyve (Kálvin János Kiadó, Bp. 1996., 911. old.) elfogadhatatlannak minősít.

Gondoljuk végig: az egész Újszövetségben ez az egyedüli hely, ahol lehetőség van Jézust olyan cselekedettel megvádolni, aminek az újszövetségi iratok más helyei ellene mondanak. Hogy Ő korbáccsal embert ütött volna! Ő, akit leköpdöstek, akit megkorbácsoltak, akit elárultak, mindezt tûri; de aki egy ujjal sem nyúl hozzá, azt korbáccsal veri. Abszurd!

De nincs az a fordítás, amelyik kimondva ilyet merne állítani. Csak sejtet némelyik. (S talán ne is beszéljünk egyes festők téves elképzeléseiről vagy a téma kínálta mûvészeti kihívás miatti eltévelyedésekről.) Elég az eredeti görög szöveget vagy a fenti nyersfordítást elolvasni, s egyértelmû: szó sincs arról, hogy Jézus embert ütött volna. Az ostorra a marhák és juhok miatt volt szükség. S figyelemre méltó, hogy a galambárusokkal szemben csak szóban lép fel!


Novák Gyula