„Családbarát Magyarország, már a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren is. Az induló és érkező utasok is találkozhatnak a Családbarát Magyarország logóval magyar és több idegen nyelven is.” Erről tett közzé képeket évekkel ezelőtt közösségi oldalán Novák Katalin korábbi köztársasági elnök, aki a bejegyzéséhez egy fotót is mellékelt. Most pedig nézzük, mit is jelent a családbarátság a gyakorlatban! A családbarát reptérről egyébként Ábrahám Barnabás is leírta már korábban gondolatait.

Az Index szerkesztősége egy olyan, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren történt esetről értesült, amely nemhogy a családbarát Magyarország illúzióját zúzza porrá, de azzal, hogy a magyar állam pénzt, energiát nem kímélve, a józan ész minden megfontolását félresöpörve lassan milliós nagyságrendű eljárási pénzeket költ el gyermekek vegzálására, még a kormányzat leglojálisabb híveinek zsebében is kinyitja a bicskát.

Az ügy még februárban pattant ki, azonban – a szülők elmondása szerint – eddig azért nem fordultak a nyilvánossághoz, mert jogvégzett emberekként nem akarták elhinni, hogy egy ilyen banális esetből ekkora, ma is zajló bűnügyet kerekít a hatóság.

A család egy tengeren túli nyaralásból három gyermekével február közepén érkezett meg 13 órás utazást követően a budapesti repülőtérre. A vámellenőrzéskor az akkor 17 éves Nóra és öccse, a 14 éves kort még be nem töltő István csomagját is átvilágították. (A neveket megváltoztatták.) Ekkor került elő mindkét bőröndből egy-egy zacskó, amelyben a tengerparton gyűjtött kavicsok és pár cm-es koralltöredékek voltak. A tengerparti fövenyre a koralldarabkákat a hullámzás kisodorja, és mivel szúrósak, rájuk törölközőt leteríteni nem lehet, ezért a strand üzemeltetője minden reggel összegereblyézteti kupacokba, hogy aztán kidobják a kukába. A gyerekek néhány szépnek tűnő darabot a kupacokból kiszedtek és eltettek.

A NAV Repülőtéri Igazgatóságának munkatársai a gyerekek csomagjaiban ezeket találták meg, majd kényszerintézkedés alá vonták őket, és egy külön helyiségbe kísérték. Édesanyjuknak először azt mondták, hogy nem mehet velük, mert ilyen esetben ügygondnokot kell a gyerekek mellé kirendelni, amiről ők majd gondoskodnak. Miután a jogász édesanya jelezte, hogy ügygondnok kirendelésére csak a kiskorúak törvényes képviselőjének hiányában lenne szükség, ő pedig az, és szeretné gyermekeit elkísérni, végül beleegyeztek. A gyerekek személyi szabadságának korlátozása nagyjából 2 órán át tartott, ezalatt vécére is csak fegyveres kísérettel mehettek ki. A NAV helyiségében a kisfiú aztán kimerültségében elaludt, a lány pedig az érettségijére kezdett tanulni.

A várakoztatásnál – vélhetően a feszült helyzetet oldandó – az egyik eljáró NAV-os kedélyeskedve elmondta, ne érezzék úgy, hogy pechesek, amiért éppen őket vonták vizsgálat alá. Ők ugyanis kifejezetten várják a harmadik országbeli tengerpartok térségeiből érkező gépeket, és tüzetesen ellenőrzik a gyerekes családok csomagjait. Elmondta, hogy az egyik biztos fogásuk a gyerekesek, akiknél nagy eséllyel lehet találni például korallt, amiről szinte senki sem tudja, hogy nem lehet hazahozni az unió területére.

A másik célcsoportjuk a középkorú, jómódú kínai nők, akik gyakran a megengedettnél nagyobb értékben vásárolnak a duty free (vámmentes) boltokban. (Utóbbira vonatkozó tájékoztató egyébként a repülőtéren olvasható is, nem úgy, mint a korallokra vonatkozó tiltás.)

A kihallgatáskor a gyerekeknél talált tengeri herkentyűket a NAV-osok átválogatták, s annak egy részét (amit ők maguk köveknek vagy kagylóknak ítéltek) egyből vissza is adták, míg az általuk korallként azonosított tárgyakat lefotózták, a képeket pedig azonnal elküldték az Agrárminisztérium szakértőjének. A szakértő szintén megvizsgálta, hogy a lefoglalt tárgyak micsodák is valójában, majd megállapította, hogy behozataluk engedélyköteles-e, vagy sem.

A 12 éves gyerekkel szembeni eljárás jogalapját igazoló hivatalos dokumentumot a szülők kérésére sem mutattak, csak egy előállítási papírt. Az abban foglaltakat a gyerekeknek olvasták fel, de lemásolni nem engedték. Az eljárásról felvettek egy jegyzőkönyvet, illetve később a szülőknek postáztak egy határozatot, amelyben a természetkárosítás bűntettének alapos gyanúját megalapozó „CITES-példányok” mint bűnjelek lefoglalását rögzítették, egyben jelezték az eljárás megindítását a két gyerekkel szemben.

Az apa is jogvégzett ember, így a határozatot megfellebbezték, illetve panaszt terjesztettek elő egyrészt azért, mert jogi álláspontjuk szerint nem történt bűncselekmény, másrészt azért, mert mindkét gyermek esetében büntethetőséget kizáró ok áll fenn. Az indoklás szerint 14. életévét be nem töltött gyermek életkoránál fogva (különlegesen erőszakos, életellenes cselekményektől eltekintve) eleve nem büntethető, a 17 éves lány esetében pedig a tévedés mint büntethetőséget kizáró ok áll fenn.

Honnan is tudhatta volna ugyanis, hogy amit összegyűjtött, az „CITES-példánynak” minősül, hiszen azt sem tudta, hogy létezik egy olyan uniós jogszabály, amelynek az egyik mellékletében a kőkorall fel van sorolva – mint az unió területére behozni tiltott dolog. Sőt, hogy még bonyolultabb legyen: csak a recens és a 3 cm-nél nagyobb kőkoralldarabka birtoklása bűncselekmény, a fosszilisé vagy a 3 cm-nél kisebb nem.

A panaszt elutasították, de a kisebbik gyerekkel szemben áprilisban az eljárást (életkora miatt) megszüntették. Nórát viszont június végén törvényes képviselőjével újra a repülőtérre rendelte a Repülőtéri Rendőr Igazgatóság meghallgatásra. Ekkor már a család ügyvédje is elkísérte. A lány vallomásában megerősítette, hogy fogalma sem volt arról, hogy amit tett, az (a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló 2003. évi XXXII. törvénnyel kihirdetett washingtoni egyezmény II. függelékének; valamint az EK Tanácsának vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 338/97EK rendeletének B mellékletében felsorolt fajok vonatkozásában) büntetendő cselekedetnek minősül.

Számos tengeren túli országban egyébként ezeknek a koralloknak a gyűjtése legális, boltban is megvásárolható, az EU-ba behozni viszont a jelzett jogszabály miatt nem lehet. A csomagokban megtalált maradványok már élettelen vázak voltak, ebből is adódik az Agrárminisztérium szakértője által csupán 300 forintra taksált becsérték. Mindez azonban nem akadályozta a hatóságot abban, hogy még egy újabb szakértővel tüzetesebben is megvizsgáltassa a korallmaradványokat. Kértek ezért a Természettudományi Múzeumtól is egy szakvéleményt. Ez az álláspont csupán egyoldalas volt, 24 korall vizsgálatát írta le, azonban szerkesztője 14 munkaórát foglalkozott a bűnjelek szemrevételezéssel történő megszakértésével (legalábbis ennyi órát számolt el). A jogszabályok tanulmányozásával 1 órát, a szakvélemény megírásával pedig további 4 órát töltött, és összesen 261 ezer forintot számlázott. A szakvélemény csak a koralldarabkák egy részéről állapította meg, hogy CITES-köteles példány, míg egy kisebb részéről úgy foglalt állást, hogy azok birtoklása nem jogellenes, vagyis még a korábbi minisztériumi szakvéleménnyel sem volt egybevágó ez a szakmai álláspont.

Nóra jelen lévő ügyvédje ezzel összefüggésben – élve a védőt megillető azon joggal, hogy a terhelti jogokat gyakorolja – az alábbi kérdéseket intézte a nyomozó hatóság jelen lévő képviselőjéhez:

Nóra ügyvédje erre hivatkozva a helyszínen kezdeményezte a nyomozati eljárás megszüntetését. Ezt egy későbbi határozatban elutasították, Nórát viszont a helyszínen rabosították.

A meghallgatást követően az iratokat átküldték a Nóra lakhelye szerint illetékes I–XII. kerületi ügyészségre. Hogy mindezt vádemelési javaslattal tették-e, nem tudni, azt azonban igen, hogy az ügyészség a rendelkezésre álló iratok és információk alapján nem szüntette meg az eljárást, hanem a Repülőtéri Rendőr Igazgatóságot további nyomozati eljárásra utasította.

Ennek keretében Nóra mellett (aki júliusban betöltötte a 18. életévét) az édesanya meghallgatását is indítványozták, mi több, közös otthonuk környezettanulmányát is elrendelték. Bár Nóra közben nagykorú lett, mellé bűnügyi pártfogót is kirendeltek. Szülei szerint Nóra itt kezdte csak felfogni, hogy amit az elején a hatósági munkával ismerkedés egy mulatságos módozatának élt meg, az maga a kíméletlen magyar valóság. Annál is inkább kétségbeesett, mivel jogászok szerint nem zárható ki, hogy a pártfogó felügyelő értesíti Nóra egyetemét, hogy a sikeres érettségi után a hozzájuk első évfolyamra járó diáklánnyal szemben büntetőeljárás zajlik természetkárosítás bűntette miatt. Ezáltal a felnőttkorát éppen csak megkezdő lányt megbélyegezhetik, kriminalizálhatják.

A szülők a környezettanulmány elrendelése óta már mindent el tudnak képzelni, akár azt is, hogy az ügy bírósági szakaszba kerül. A fent részletezett bűncselekmény „felgöngyölítése” már eddig is jelentős állami erőforrásokat kötött le, a nyomozati eljárásokra fordított összegek közelítenek a milliós kiadáshoz. Ha az ügyészség vagy a bíróság akárcsak a legenyhébb (figyelmeztetés vagy megrovás) intézkedést vagy büntetést szabja is ki, a bűnügyi költségek teljes összegének megfizetése Nórát terheli majd, ami akár többe is kerülhet nekik, mint az egész családi nyaralás.

Az üggyel összefüggésben az Index kérdéseket küldött a NAV-nak és a Fővárosi Főügyészségnek is, de nem kaptak választ egyik helyről sem. A Fővárosi Főügyészség a cikk megjelenése után jelezte, hogy "technikai hiba miatt" nem kapták meg a levelet, de miután azt újra elküldik nekik, ígéretet tettek arra, hogy az abban feltett kérdéseket mielőbb megválaszolják.

(Index nyomán)