Pécsett tavaly tetves cigánybűnözők brutálisan végeztek egy fiatal hölggyel, majd később hasonszőrű elkövető egy fiatal sportoló életét oltotta ki. Lezárták a bírósági tárgyalását annak a szimpatikus fiatalembernek is, aki néhány éve agyonverte barátnőjét egy elhagyott épületben. A közelmúltban ismeretletlen tettes (unknown artist) egy parkolóban közel egy tucat autót tört fel egymás után, volt, amelyikből semmi, vagy csak egy palack üdítő hiányzott. A külvárosi épületromokban élő norvég családok kilakoltatási kísérletei sorra mondanak csődöt, mivel azok nem hajlandók elhagyni szeretett otthonaikat, ahol eddig zavartalanul nézhették a kábeltévét naphosszat, még annak ellenére is, hogy az áramot elvileg már régen kikötötték.

A szenvedés jelei arcaikon is mély nyomot hagynak, melyek kísértetiesen hasonlítanak az alkohol- és nikotin-függőség tüneteire. De akadnak még gyermekkori kóros elhízásban szenvedők és olyanok is, akik fiatalkorúként családalapításba fognak kínjukban. Minderről egy kis tavaly készült képsorozat:


Képek: Bama.hu





De ezzel még nincs vége...
A közelmúltban milliárdokból felépített építészeti műremekek a várt profit töredékét sem hozták vissza, nem úgy a komplexumok  "minőségi kivitelezéséből" fakadó szükséges karbantartások és javítások folyamatos költségei. Az egyetemváros hallgatói a közelgő megszorítások miatt labilisnak érzik jövőjüket, amit az egyetem korábbi korrupt gazdasági vezetősége által (már bíróság előtt állnak!) felhalmozott több milliárdos tartozás, illetve annak állami tehermentesítése sem vitt épp pozitív irányba.
A növekvő munkanélküliség a fiatalok külföldre áramlásával arányos. Az iskolák matematika-fizika szakos tanárai sem képesek már   követni az intézmények folyamatos összevonogatásait. A parkolók üzemeltetése és az abból befolyó profit az önkormányzat kezébe került, de havat lapátoló, parkolócsíkot festő, járműveket őrző vagy útproblémákat orvosoló közterület-sheriffeket azóta sem lehet látni, továbbra is csak a csekkíráshoz értenek. A városvezetés a kulturális értékekben látja a jövőt, mialatt természeti kincseink és bányáink kihasználatlanul tengődnek a stagnálás sötét völgyében. A helyi kereskedők a multik fojtogató bűzétől fulladoznak. A piaci hús és zöldségárusok több adót és helypénzt fizetnek be egészséges termékek forgalmazásáért, mint amekkora büntetés bármely multit megilletne az év valamennyi napján kétes eredetű, meghatározhatatlan szavatossági idejű portékáik áruba bocsájtásáért. A NAV külön speciális osztagot hozhatna létre médiumokból és szellemlátókból annak a kísértetnek a túlvilágra űzésére, amelyik megtévesztő módon keveri össze a polcokon az árcímkéket újra és újra. A valaha országos hírű pécsi vásártér mára román kacatárusok, vidéki butikosok és használtautó-kereskedők unalmas depója lett, ahol maga Daflics ezredes végzett nyílt tagtoborzást még emigrációja előtt. Lehetne még szaporítani a cinikus mondatokat, de teljesen felesleges, mivel úgy tűnik, végre-valahára kicsiny városunk minden gondjától megszabadult: szobrot állítottak Mahatma Gandhinak.
A Gandhi-szobor felállításának kapcsán érdemes felvetni a kérdést, hogy vajon miért nem Petőfi Sándor, Kodály Zoltán, Széchenyi István, netán Bem apó alakja kapott helyet valamely parkunkban, vagy inkább annak örüljünk-e, hogy az alkotás nem Elvist vagy Michael Jacksont ábrázolja? Ők ugyanis legalább annyira kötődtek Pécshez, mint Mahatma Gandhi. A gimnázium egyébként már régóta működik, ékes példája lehetne az egész országnak. Sajnos azonban érdeklődés hiányában inkább csak azon statisztikákat igazolja, melyek azt mutatják hogy a cigányságnak csupán egy egészen elenyésző része próbál normális életet folytatni. Ehhez pedig bőven elegek lennének a hagyományos közép- illetve felsőoktatási intézményeink, hiszen az eltérő kultúra megszámlálhatatlan értéke bőven elférne egy hetente félórás diskurzus keretén belül. Nem is értem, miért tart ez a város, illetve az ország ott, ahol... Ja és nemsokára tatarozzák a zsinagógát is, így munkanélküliek ezrei lélegezhetnek fel, a pécsi fiatalok pedig tömegesen térhetnek haza a londoni éttermek mosókonyháiból.
Köszönjük, Pécs!
Szebb jövőt!
Amsgard