Nincsenek erre szavak, hogy magyar gyermeki életek elvesztése micsoda tragédia. Középső gyermekem nekem is pont annyi idős, mint azok a gyermekek, akik ezen a buszon utaztak. Ez a tragédia még így egyszerű magyar nemzettársként is megviseli az embert, borzasztó lehet ezt gyermekét elvesztő szülőként megélni, talán fel sem lehet dolgozni lelkileg soha. Legmélyebb részvétem mindenkinek, akik szeretteiket ebben a rettenetes balesetben vesztették el.

Itt a börtönben nem sok minden történik, vánszorog az idő. December közepe óta kettesben maradtunk egy 62 éves olasszal. Jól kijövünk a kisöreggel, megosztjuk a házimunkát, az ételt. Ő nem nagyon eszi a húst, én meg szeretem, viszont nem eszek sok kenyeret, ő meg még éjjel is felkel kenyeret majszolni. A nyelvi korlátokat áthidaljuk egy magyar-olasz úti szótárral, némi angollal meg kézzel-lábbal.

A karácsony előtt elutasított, majd általunk megfellebbezett szabadlábra-helyezési indítványunk Kúria általi elbírálásáról még semmi hír. Lényegében ez az utolsó bírói fórum, ami még megszüntetheti mostani előzetes letartóztatásunkat, ezután már nincs hová fordulnunk. Mivel ez kizárólag csak szándék kérdése (jogi akadálya nincs, sőt), ezért talán számít az is, milyen a közvélekedés/közhangulat ezzel kapcsolatban. Ezért is nagyon örülök, hogy Kerepes város amnesztia-kezdeményezéséhez megint egy újabb város, most Sárospatak csatlakozott, és információm szerint további települések is várhatók. Ezt nagyon köszönöm minden politikai elítélt és fogoly nevében is, nagyon értékesnek, szinte történelmi jelentőségűnek érzem ezt a társadalmi irányból indult kezdeményezést. Remélem, ezt a Kúria is látja, és belátja, hogy börtönben tartásunk kapcsán teljesen abszurd „társadalomra veszélyességre” hivatkozni – ahogy ezt az elfogult ítélőtáblai végzés tette -, hiszen pont az ellenünk hozott ítélet és jelenlegi helyzetünk ingatja meg a társadalom jelentős tömegeinek az igazságszolgáltatásba vetett – egyébként sem túl magabiztos – hitét. Miközben számtalan, a társadalomra valóban veszélyes köztörvényes bűnöző, de éppen a drogosan halálos gázolást okozó nő, vagy a részegen lövöldöző rendőr is házi őrizetben várhatja ügyének alakulását. (Rendőrökre persze mindig más szabály érvényes, emlékezzünk csak a részegen machetével hadakozó, súlyos testi sértést elkövető rendőr esetére, amikor a bíróság meg az ügyészség nem győzte egymással versenyezve enyhíteni a tettét a mocsoknak. Rossz belegondolni, hogy bezzeg egy ilyen cselekményért minket, hazafiakat hány száz évre ítélnének!) Még a Wikileaksnek az USA hadititkait kiszivárogtató, 35 évre ítélt volt amerikai katona is amnesztiát kapott a napokban 6 év után. Hát reménykedjünk, amíg van remény, van élet!

Más téma. Nem bírom megállni, hogy ne fűzzek megjegyzést a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) azon ítéletéhez, melyben 3,5 millió Ft kártérítést ítélt meg fejenként két cigánynak, mert a magyar rendőrség „nem járt el elég körültekintően” az érdekükben a 2013-as devecseri hazafias felvonulás kapcsán őket ért sérelmeik ügyében. Azt, hogy a rendőrség hogy működik, azt jól tudom, nem is ezen kívánok vitatkozni. Na, de bocsánat! Csak engem háromszor károsítottak meg cigánybűnözők! Kétszer a kocsimba, egyszer a lakásomba mentek be és loptak meg. A rendőrség mindegyik nyomozást lezárta eredmény nélkül, pedig az egyik esetben tudták is, hogy kik a valószínű elkövetők, a másik esetben meg DNS-nyom rögzítésre alkalmas tárgy is maradt utánuk. Gondolom, ezrével lehetne mindenfelől hasonló esetekről beszámolni (a devecseri felvonulás is pont emiatt volt). Innentől aztán minden cigánybűnözéstől szenvedő település megkárosított magyar lakosa számára irány Strasbourg, ha a rendőrség nem cselekszik a megfelelő alapossággal a tettesek kézre kerítésére (mert sokszor nem cselekszik szinte érdemben semmit). Áll a zászló! Nehogy már csak azok kapjanak pénzt, akiknek az elviselhetetlen életformája (meg a rendőrség alkalmatlansága) miatt felvonulást kell rendezni!

Azért nem csak rossz dolgok történtek szilveszter környékén. Gondolok itt a magyar gyorskorcsolyázók vagy a férfi kézilabdásaink dicséretes nemzetközi helytállására. És persze nem utolsó sorban Széll Tamás mesterszakácsra. Az ő világszintű 4. helyezése, remélem, lórúgás erejű lendületet ad a városainkban a „gyros-falafel” étkezdék visszaszorításának (már csak a „terrorizmus elleni harc” érdekében is).

Isten áldjon minden magyart, és hozzon szebb jövőt!

Budaházy György
(nem jogerős) politikai elítélt
valós politikai fogoly