Írásunk voltaképpen semmi újdonságot és meglepetést nem fog tartalmazni: a tótok ismét csak azt hozták, ami létezésük karakterisztikus alapeleme: a felvidéki sajtó ismételten magyarellenes diszkriminációról tudósított. A tót atyafiak időzítése ugyancsak „jól” sikeredett: a dunaszerdahelyi véres „szlovák” rendőrterror hatodik évfordulójára datálták az eseményeket. Közismert, hogy 2008. november 1-jén a tót rendőrállatok Dunaszerdahelyen minden ok nélkül bestiális magyarverést rendeztek. Így a város azóta már nemcsak a felvidéki magyarság egyik utolsó bástyája, hanem a magyargyűlölet jelképe is. A DAC-Slovan felvidéki rangadón ugyanis a tót kommandósok vadállati módon rátámadtak a magyar szurkolókra, egy fiatal srácot halálra vertek, akit később sikeresen újraélesztettek. S persze ne feledkezzünk meg az első bécsi döntés holnap esedékes 76. évfordulójáról sem, ami valamiképpen mindenkor frusztrálja a történelmi haza nélküli tótságot.
Egyesek nehezen viselik az őshonos neveket (Fotó: Új Szó) |
S most itt a legfrissebb pofátlan, impertinens tót szemétség. A felvidéki Új Szó című újság 2014. október 31-ei lapszáma arról ad hírt, hogy a Szenci és a Galántai járásban több település helységnévtábláját megrongálták, és azokat „Slovensko” feliratú matricákkal gyalázták meg, illetve ellopták. Az ősi magyar földön a Szenc melletti Magyarbél (ideiglenes nevén Vel’ky Biel) település nevét ragasztották le, a Galántai járásban pedig négy magyar helységnévtáblát szentségtelenítettek meg bizonyos tót hazátlanok, illetve emeltek ki a helyükről – ők alighanem más etnikumúak voltak.
Szenczi Molnár Albert |
Nos, a dolog pikantériáját az adja, hogy az Új Szó tudósítása szerint „A Szenc és Jóka közötti összekötő út melletti táblát ellopták” – tájékoztatta a sajtót Farkas Imre, Jóka polgármestere. Elmondta, nem tudják, ki az elkövető. Nos, e tekintetben nekünk vannak sejtéseink. Miként a trianoni országban is az efféle fém- és kábelmobilizálási tevékenységet a cigányság végzi, aligha tévedünk nagyot, hogy jó okkal gyanakszunk kedvenc etnikai kisebbségeinkre.
Természetesen a rendőrség nem tud elkövetőkről – miért is tudna, ha magyarokat ér sérelem – s vélhetőleg soha nem is kerülnek meg a tettesek. Az viszont impertinens pofátlanság, amit a tótság ma már napi rendszerességgel megenged magának. Nyilván súlyos frusztrációélményét – tekintettel arra, hogy hazát, földet, múltat, címert és fővárost, mindent a magyarságtól lopott – kívánja oly módon kompenzálni,hogy a legpitiánerebb ügyektől a legdurvább hatósági erőszak alkalmazásáig lépten-nyomon porig kívánja alázni honfitársainkat.
Lipusz Zsolt – Kuruc.info