A frontról való önkényes eltávozás, azaz a dezertálás leggyakrabban azokat érinti, akik már hosszú ideje szolgálnak, illetve azokat, akik frissen kerültek a hadseregbe – mondta az ukrán Espreso televízió műsorában Ihor Lucenko drónkezelő parancsnok.

Elmondása szerint a jelenséget valójában senki sem vizsgálja, és nincsenek megbízható adatok sem arról, miért, hogyan és kik hagyják el engedély nélkül az alakulatukat. Mint fogalmazott, a katonai ügyészség nyilvános számai sem feltétlenül tükrözik pontosan a valós helyzetet. Egyrészt az adatok túlzottak lehetnek, mert előfordul, hogy ugyanaz a katona többször is önkényesen eltávozik. Másrészt számos esetben egyáltalán nem indítanak büntetőeljárást, noha a katonák beszámolói szerint erre lenne ok.

Hangsúlyozta, hogy az önkényes eltávozásokért viselt felelősség az államot terheli, és sürgette a hatóságokat, hogy találjanak megoldást, mert a helyzet egyre súlyosbodik.

Lucenko szerint két fő csoport érintett: azok, akik túl hosszú ideje szolgálnak, valamint azok, akik csak most kerültek a hadseregbe.

Úgy véli, ez a két csoport teszi ki az esetek mintegy 95 százalékát.

Az előbbiek kimerültek, mivel az állam nem változtat a mozgósítási politikán, és nem alakít ki megfelelő tartalékot. A frissen bevonultak jelentős része pedig olyan személy, akit a besorozás során erőszakkal vittek be. Ők felveszik az állam erőforrásait – például felszerelést és ellátmányt –, majd gyakran még az alakulatukhoz vezető úton megszöknek.

Roman Kostenko újságíró hasonló információkról számol be: szerinte a dezertálók összlétszáma nemsokára megegyezik a hadseregben szolgálók számával, az újoncok többsége pedig a kiképzőközpontokból szökik meg.

(Portfólió)