Ma este csehszlovák katonai erők ruszin katonaszökevények üldözése közben Fekete-pataknál magyar területre léptek és a magyar határőrséggel tűzharcba bocsátkoztak. Félórai erős tüzelés után visszavonultak, halottaikat és sebesültjeiket magukkal vitték. A ruszin menekülők közül kettőt lelőttek, nyolc megsebesült.

Hír szerint felfegyverzett román felkelők ellenállottak az ukrán terroristák támadásainak. Meg nem erősített hírek szerint több román felkelőt felakasztottak. A román felkelők fegyveres ellenállását az váltotta ki, hogy az ukrán terroristák nemcsak a magyar és ruszin őslakosok javait prédálják, a legnagyobb kíméletlenséggel, hanem hasonló erőszakossággal járnak el a Ruszinföld keleti részén lakó román kisebbséggel szemben is. A Volosin kormány vérdíjat tűzött ki a kárpátorosz felkelők kézre kerítői részére. Egy felkelő kézre juttatásáért 3000 koronát, a felkelők tartózkodási helyének elárulásáért 5000 koronát fizetnek. A felhívás nem talált visszhangra a lakosság körében, mely nem hajlandó elárulni a népe szabadságáért küzdő felkelőket.

A cseh megszállás alatt maradt Homonnáról érkező menekültek elbeszélése szerint úgy itt, mint a Kárpátalja több községében nagy az elkeseredés. A lakosság és a hatóági közegek között több ízben súlyos összetűzésekre került sor.

A reménytelen jövő elé állított lakosság sorozatos tüntetésekben ad kifejezett elégedetlenségének. Az Az élelmiszerek Homonnán és környékén fogytán vannak, sőt egyik-másik kisebb faluban már éheznek az emberek. Homonna külső házaiban több ízben betörtek és fosztogattak a leszerelt katonák. Homonnán minduntalan házkutatásokat tartanak azon a címen, hogy magyar zászlókat keresnek, de ugyanakkor elviszik a lakosság élelmiszereit. Az árak napról-napra emelkednek úgy, hogy a lakosság a legnagyobb aggodalommal néz a közelgő tél elé.

1942. november 20.

Budapest, nov. 19. B. É. A képviselőház csütörtökön a honvédelmi tárca költségvetését tárgyalta. Vitéz Nagy Vilmos honvédelmi miniszter felszólalásában kijelentette, hogy működésének vezérelve az igazság, tisztesség és becsület. Fontosabb és szentebb feladat nincs, mint a nemzeti erő letéteményesének a honvédségnek fejlesztése. A honvédség egy része most a haza határain kívül harcban áll. Ezt a harcot mindenáron győzelemmel kell befejeznünk, a bolsevizmust hazánk határairól el kell tüntetni. Ez a háború a nemzet létérdeke. Nem idegen érdekekért, a magyar jövőért küzdünk a Don mellett. De nem elég, ha ellátjuk a harcoló hadsereget fegyverrel, ruhával, élelemmel, a győzelmi akaratot megszilárdítani csak úgy lehet, ha a nemzet minden életmegnyilvánulásának a harcoló honvéd áll a középpontjában. A hadsereg ellátását legfőbb kötelességemnek tekintem, folytatta a miniszter. Elrendeltük a zsold felemelését. Katonáinkat a leghidegebb orosz télnek is ellenálló ruházati cikkekkel láttuk el. Rövidebb útvonalon vezetett szabadságos vonatok beállításával lehetővé tettük, hogy bizonyos időn túl, ha csak pár napra is, mindenki élvezhesse az otthon melegét. Újabb kórházvonatokat szereltünk fel. Minden szállítható komolyabb sérültet haza hozunk. A postát gyorsabbá tesszük. Rádiókat, könyvet küldünk ki. Hogy az itthon maradt családtagok ne nélkülözzenek, a hadisegélyeket lényegesen felemeltük és megjelent a hadirokkantak, özvegyek járandóságát szabályozó új kormányrendelet is, melynek alapelve, hogy minden rokkant tisztességes megélhetéshez jusson. A háború a hátországra is súlyos terheket ró, amelyeket mindenkinek vagyonához, munkaerejéhez és tehetségéhez mérten a teljesítőképesség legvégső határáig kell viselnie. A hadsereg a hátországtól hármat követel: rendet, munkát és fegyelmet. Amilyen fontos a harcoló hadsereg, épp annyira sorsdöntő a honvédség fejlesztése. Kellő politikai vezetés mellet is csak állig vasba öltözött nemezetek élik túl a világégést.

A hadseregnek szüksége van arra, hogy mögötte olyan munkaerő is rendelkezésre álljon, mely a nem szorosan vett harcos munkakörben felmerülő teendőket végzi. Minthogy a törvényhozás a harcoló hadsereg sorából kizárta a zsidókat, önként értetődik, hogy hiányzó munkaerőt belőlük kell előteremteni. A munkaszolgálatra behívottaknak tudniok kell azt, hogy ők fegyver nélkül honvédelmi szolgálatot teljesítenek. A miniszter ezután részletesen válaszolt a felszólalásokra. A miniszter nagyvonalú expozéját a Ház minden oldalán tetszéssel fogadták.

Tudtunk a készülő tervekről, ezért vártunk. Tudtuk, hogy a kormány rendezi a zsidó munkaszolgálatosok ügyét, mely megérett a rendezésre. Most már közreadunk pár sort abból a levélből, mely bizalmas úton érkezett győri illetőségű zsidó munkaszolgálatosak köréből közel egy hónapja.

Így szól a levél:

Tekintetes Szerkesztőség!

Mi győri és máshonnan való zsidók kemény munkában dolgozunk. Nehéz a sorsunk, de nem háborog bennünk igazságtalanság érzés, hiszen tudjuk, valljuk, hogy sajnos megérdemelte a zsidóság az elérkezett nehéz időket. Közszájon forgott Győrött például éveken át egy győri vállalati zsidó igazgatónak kommün alatti mondása: Jaj, mit nem adnék érte, ha ez a Kun Béla nem zsidó lenne. Mert ebből baj lesz.

Tudjuk Szerkesztő úr, hogy a zsidóság sokat vétkezett mohóságával, részben erkölcstelenségével. Nem tudta már jódolgában, mit csináljon…

Mi, akik most testi munkát végzünk, aminek nehézségéről eddig nagy részben fogalmunk sem volt, általában mégis szegényebb sorsú zsidók voltunk „civilben”. Vannak köztünk úri zsidók is persze. De fajtánk bűneiért felelősek mi csak kisebb részben vagyunk. A nagyzsidók ma is ott szivaroznak a pesti kávéházakban és jól keresnek az aladárok mögött… Nem baj, ha a törvény szigorú és a bűnhődés fájdalmas. De legyen igazságos. Aki munkabíró zsidó, mind vegyen részt a munkában, mely most azért a hazáért kell, hogy folyjék, amely nekünk otthont és sok zsidónak kényelmet, rangot, előkelő megélhetést adott. Jöjjenek ők is. Jöjjenek a főbűnösök és törjék a követ, javítsák az utat. Bűnösek, szenvedjenek!

Ez lesz az igazság, ezt várjuk. Adjon ennek a kérésünknek hangot a szerkesztőség, melytől kemény szavakat kap a zsidóság, de látjuk, a keresztények is, akik a haza ellen vétenek. Tessék felemelni az igazság érdekében a szót: Jöjjenek a nagyzsidók is közénk!...

Mi, mikor ezt a levelet kaptuk és azóta is, mikor olyan katonák látogatnak meg bennünket, kik találkoztak munkaszolgálatos zsidókkal és ugyanezt a kérést hozzák körükből, mindig érezzük, hogy teljesen igazuk van a levélíró kis zsidóknak.

Tudta ezt jól a kormány is. Éppen ezért jelent meg a rendelet, mely korosztályonként minden másra való tekintet nélkül munkába hívja az egészséges zsidókat. Nem számít vagyoni állapot, nem számít semmit.

A magyar honvédek soraiban ott harcol és áldozza életét vérét, testi épségét a gróf és a napszámos, a földbirtokos és a cseléd, az iparos, kereskedő és munkása. A munkaszolgálatot teljesítő zsidók között ezentúl nem elszórtan, rendszertelenül, hanem igazságos alapon ott fog szolgálni minden épkézláb zsidó. Hogy ez az igazság, azt minden tárgyilagos ember belátja. A kormány rendelete megnyugtató. Régen vártuk. Örvendünk, hogy megjelent.