1944. december 15.

A sok -izmus és -rácia közül szegény munkás testvéreim csak a szocializmus szót jegyzik meg maguknak, de azt is csak azért, mert nagyon gyakran hallják használni, és mert többé-kevésbé már megmagyarázták nekik, hogy ez a valami -izmus összefüggésben van az ő földi jólétükkel.

A marxisták világboldogító szocializmusa ígért már fűt-fát nekik. Megígérték, hogy a paraszt pipával a szájában hegyeseket sercintve fogja nézni, hogy a földesúr vért verejtékezve hogyan szántja fel a földjét, amely már visszavonhatatlanul a paraszt tulajdona lesz, példa reá Oroszországban a kolhoz, megígérte, hogy az utcákat a miniszterek fogják seperni az utcaseprő felügyelete mellett, és hogy az ifjúság se maradjon ki a sorból, nekik azt ígérték, hogy az igazgatósági szobában ezentúl az inas lesz az úr és az igazgató, vagy vezérigazgató fogja neki az ajtót kinyitni és őt kiszolgálni, példa reá a szovjetbirodalom száz és százezer koldus és hajlék nélkül kóborló ifja, akik rongyosságban túltesznek a mesék rongybubáin is, foglalkozásuk pedig a csavargás, koldulás és lopás, sőt gyakran a gyilkolás is. Tehát boldogok lesznek világéletükben.

De jaj! Új eszme született, lázba hozta a világot! A világboldogító szocializmus elvesztette varázsát és a zsidók bölcs rabbijai nagyot csavarva a pajeszükön magyarázták meg jajgató híveiknek, hogy megszületett a keresztény világ „Messiás”-a, a nemzeti szocializmus!

A nemzeti szocializmus, amely vesztét jelenti a zsidóság világuralmi álmának. De a zsidó nem azért zsidó, hogy egy kis szocializmustól megijedjen és inkább tűzbe-vérbe fulladjon Európa, semhogy ők megbukjanak, semhogy álmaik szertefoszoljanak. Nosza hamar háborút izentettek a nemzeti szocializmus fő ápolójának, Németországnak, nehogy ideje legyen a dolgozók tömegével megismertetni az új eszmét. Hiába minden, az eszme terjedt, más országok népei is magukévá tették, csatlakoztak, és ma már azoknak az országoknak a népei között is terjed, melyek ma a zsidóság felbujtatására harcba szálltak ellene.

A nemzeti szocializmus merően ellentétes a liberális és marxista világnézettel, mert míg a nemzeti szocializmus faji alapon nyugszik, addig a másik tábornak elegendő már az is, ha valakit jó marxistának, vagy pláne zsidónak ismernek. Míg a marxisták jelszava: „az állam s a zsidók”, addig a nemzeti szocializmusé: „én és mi”, azaz az egyén és a közösség!

Amint a víz és a tűz nem férnek össze, úgy ez a két eszme sem tűri egymást, tehát összecsaptak, és tart a harc immár hatodik éve. Erőszakkal fel akarnak minket szabadítani a „barbár nácik téveszméinek” hatása alól. Kéretlenül meg akarják menteni a lelkeinket a vörös mennyország számára. Mind azt kiabálják felénk, hogy mi gyalázatos rossz életet éltünk eddig – ebben igazuk is volt, mert az ő uszályhordozóik gondoskodtak róla, hogy a magyar munkás ne tudja soha, hogy mikor van ünnep a számára, – hogy a bolsevista birodalom tejjel-mézzel folyó tündérország és azért, mert hitetlenek voltunk, reánk küldték néger, zulukaffer, üzbég, tatár, turkomán, hindus és mit tudom én még miféle kulturált népek hordáit, hogy ezek bizonyítsák be nekünk, hegy tévutakon járunk.

A hordáik tényleg bebizonyították nekünk, hogy tévutakon jártunk, legalábbis egy kis része népünknek, mert amerre jártak, útjukat könny, jaj, halál és pusztulás jelezte, a rablás és sok ezer nő megbecstelenítése, hullák megcsonkítása, csecsemők felkoncolása, férfiak és ifjak elhurcolása és lehet, hogy még kannibalizmus elkövetése is mind-mind az ő kultúrájukat és a mi eltévelyedésünket bizonyította.

Ők adni akarnak nekünk valamit, és nem veszik észre, hogy saját maguk mennyire lelki szegények, hogy kultúráról, szocializmusról, célról halvány fogalmuk sincs! És mégis adni akarnak! Szocializmust akarnak adni nekünk, akiknek még a trianoni elnyomatás idején is jobb dolgunk volt, mint nekik a legszebb béke idején. A mi Hazánk még akkor is földi Mennyország volt a bolsi birodalommal szemben.

Ha adásról van szó, ha Sztalin olyan bőkezű, miért nem adott egész uralma alatt a saját népének? Vagy talán mi kedvesebb kebel gyermekei vagyunk neki, mint a bolsik? Jobban fáj neki a mi elnyomatásunk, mint az az elnyomatás, amelyben saját népét tartja? Kedvesebb neki a mi életünk, mint a saját véreié, akiket millió számra lövetett tarkón, vagy hurcoltatott Szibériába a marxi világboldogító szocializmus nagyobb dicsőségére!

Mi, magyar dolgozók tán közelebb állunk szőrös szívéhez, mint a volgai hajósok, akiknek hátán verik kancsukával az evezőlapát ütemeit? Vagy a bányákban a Stachanov rendszer szerint dolgozó rabszolgák?

Nem hiszem és százszor nem hiszem! Az egész csak humbug és célja csak egy: végigdúlni Európán, bolsevizálni, kirabolni és rabszolgákat szerezni a sztalini rendszernek, továbbá visszahelyezni a zsidókat jogaikba, mert nagy szégyen ám Sztalin hitvesére, Kaganovics Rojzára, hogy vérrokonai földönfutó üldözöttjei legyenek a nemzeti szocialista világnak, mikor az ő ura, aki még postarabló is volt a jobb világban, most véres zsarnoka az orosz birodalomnak.

Kitenyésztett banditái házakat, templomokat, kórházakat, népek és családok boldogságát pusztítják el a szocializmus és kultúra szent nevének álarca alatt, annak a szocializmusnak és kultúrának, amelyet ők még csak hírből sem ismernek.

Az orosz paraszt szocializmusnak hiszi azt, ha a hajcsárja, a zsidó politruk nem kancsukáztatja meg. Az orosz munkás a legszociálisabb kielégülést érzi, ha a termelési biztos nem küldi Szibériába, mert nem érte el a Stachanov rendszer megkövetelte eredményt. Az orosz családapa a szocializmus paradicsomában képzeli magát, ha megengedik neki, hogy tizenhatod magával lakjon egy négy négyzetméter területű odúban. Mi magyar munkások nem kérünk ebből a szocializmusból, mert ehhez képest a mi török, tatár dúlta és ma ezer sebből vérző Hazánk a boldogság hazája, ha annak minden egyes fia fegyverrel, vagy szerszámmal a kezében ma helytáll és küzd a sztalini szocializmus ellen, a győzelem nem marad el. A győzelem után pedig megmutatjuk a világnak, hogy milyen élete van egy Nemzetnek, amelyik a nemzeti szocializmussal jegyezte el magát, mert

Sztalin mínusz szocializmus!

Szálasi plusz szocializmus!

Kitartás! Éljen Szálasi!

Fodor Ferenc NMK. ker. titkár

 

Halálos öleléssel fojtogat minket az ellenség, mert azt gondolja, hogy szívünk utolsót dobban, hogy ereinkben a vér utolsót lüktet. Azt gondolja, hogy a levitézlett gyászmagyarok összeomlásával megszűnt a nemzet létezni, és nem kell más, csak egy roppant ölelés, hogy eltűnjünk Európa térképéről. Halál sikolt bele az éjszakába, halált hörög a véres föld, iszonyatos táncot járnak a megkínzott halottak, de a magyar élni akarás lüktetése túlharsogja a koporsókra hányt kemény rög dübörgését, túlharsogja a vérfolyók kísérteties csobogását és belekiáltja a holdtalan éjszakába: Élni akar a magyar!

Élni akar a magyar, mert a 12-ik óra vészes ütése fölébresztette boldog kábulatából, hogy leszaggassa a láncait és szétüssön a belső és külső ellenségei között. Élni akar a magyar, mert az anyák kétségbeesett tekintete, a gyermekek szelíden rémült pillantása vádolóan tekint reá. Az anyaföldünk fájdalmas nyögését megértette a magyar és ádáz haraggal tépi, vágja az ellenséget, hogy kiengesztelje minden vádoló pillantását, hogy begyógyuljanak a magyar földön ejtett sebek.

Halljátok meg ti magyar paraziták, ti sötétben bujkáló kétes alakok, halljátok meg ti gyenge öklű, velőtlen csontú, remegő térdű gyáva kukacok, halljátok meg, hogy a magyar élni akar! Élni akar és ne próbáljatok az útjaiba állni, mert a vihar úgy elseper benneteket, hogy hírmondótok sem marad. Amit az évtizedes gyenge magyarságtok elrontott, azt most a magyar élni akarás helyrehozza, de nem azért, hogy újból szétromboljátok, hanem azért, hogy ebben az új Magyarországban a dolgozók élhessenek és gyönyörködhessenek a saját művükben. Mert ez az ország újból virágozni fog, arra esküszünk, de azt a virágot csak a dolgozók kérges tenyere simogathatja és a magyar anyák homlokát övezheti.

Nincs már messze az idő, amikor a felkelő nap ránk mosolyog, nincs már messze a győzelem órája, mert fordul már a kocka, amelyre az van ráírva: Győzelem!

Testvér! Ha élni akarunk, harcolnunk kell! Minden 17 és 45 év közötti magyar jelentkezzen önkéntes harctéri szolgálatra. Jelentkezni lehet a győri Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom párthelyiségében. Győr, Baross út 21.

Kitartás! Éljen Szálasi!

 

Népakarat, 1956. december 15.

Pest megye területén az elmúlt 24 órában 25 kézigránátot, három puskát, nyolc golyószórót és egy láda lőszert gyűjtött össze a rendőrség. – Szakáts István dunapentelei lakos a helyi szállítási-rakodási vállalattól ellopott egy gépkocsit és azzal nyugatra akart szökni. A székesfehérvári rendőrség elfogta. – Gál Ferenc 42 éves bonyhádi lakos a községben disszidáló csoportokat szervezett. A rendőrség őrizetbe vette és megindította az eljárást.