A reakció újabb ármányos visszatérési kísérletét hiúsította meg balliberális pártjaink és kormányunk rendőrségének ébersége Wekerlén. Mire készült a plébános és a református lelkész? Támadó szándékkal lengettek-e zászlókat ötéves gyermekek? Csupa kérdőjel övezi a múltba merengők rendezvényét.
Fegyveres ellenforradalmi bandák randalírozása fenyegette tegnap Kispest patinás kertvárosát, a Wekerle-telepet. A múlt árnyait idéző körök Trianon-megemlékezést tartottak a Kós Károly téren, a telep arculatának terveivel meghatározó jelleget adó híres építész szobra tövében.
Valószínűleg a Köztársaság megdöntésére készültek a reakció fenevadai. Erre utaló jel lehetett a mintegy 50-100 helyi polgár, jórészt kisgyermekes, kis- és nagycsaládos szülők gyülekezése az egykori Fő, illetve Petőfi téren. Többen közülük fényképezőgéppel, videokamerákkal is fölfegyverkeztek. A magukból kivetkőzött reakciósok nem átallották óvodás és kisiskolás gyermekeiket is elhozni a Magyar Csodaszarvas Egyesület trianoni megemlékezésére, melynek ürügyéül a június 4-i évforduló szolgált. Ki tudja, hova vezetett volna mindez: nem elég, hogy sovén szellemével a köztársaság sírját ásó rendezvényen az óvodás korú résztvevők magyar és Árpád-sávos kis zászlócskákat lengettek Kós Károly szobra alatt, de a klerikális reakció is gyülekezni kezdett. Olyan elemek szólaltak fel, mint Tercsi Zoltán, a Kós Károly téri katolikus templom plébánosa, illetve Alföldy-Borus Dezső, neves lelkész-tanár, a wekerlei református gyülekezet lelkipásztora. És akkor még meg sem említettük dr. Zétényi Zsolt megemlékező beszédét, aminél talán csak a harangok zúgása volt veszélyesebb újjáépülő-szépülő, mindenféle múltbeli sallangokkal (mint szolidaritás, határon innen és túliak összetartozása) a múltban eredményesen leszámolt népi demokráciánkra nézve.
De már ezt nem szemlélhette tétlenül népünk rendőrsége. Mint tudjuk, Budapesten teljes a közbiztonság: a munkaerő-feleslegben szenvedő rendőröknek alig akad dolguk köztörvényes ügyekben. Komoly erőket tudtak tehát a helyszínre csoportosítani. Mind a téren, mind az arról kivezető Hungária úton, sőt az egyik, a térrel párhuzamosan futó utcában is nagy erőkkel vonult fel népünk rendőrsége. Az egyik mellékutcában például egy rabomobil és több rendőrautó is várakozott: ki tudja, mire készülnek az ovisok.
A téren ezalatt súlyos fenyegetés jelentkezett: Dévai-Nagy Kamilla Krónikás Zenedéjének tanítványai, az erdélyi Madaras Zsolt és a felvidéki Turánszki Andrea dalaikkal teremtettek nemkívánatos, múltba merengő hangulatot. Többen látták, amint Madaras még egy gitárt is meg-megpengetett! Pattanásig feszült a helyzet, amikor felszólalt a telep egyik legidősebb polgára, a köztiszteletben álló könyvtáros néni.
Az akció, melynek sorait rendezendő többen a kispesti rendőrkapitányt is látni vélték felbukkanni, annyira titkos volt, hogy a Magyar Csodaszarvas Egyesület tiszteletbeli elnökével és az esemény szervezőjével, vezető szónokával, dr. Gaudi-Nagy Tamással sem léptek kapcsolatba. Mikor erről kérdeztük, az európai szakjogász némi értetlenségét fejezte ki: a 15/1990-es BM-rendelet 12. paragrafusa rögzíti, hogy a rendőrségi biztosításért felelős rendbiztos a rendezvényt megelőzően ugyanis köteles fölvenni a kapcsolatot a szervezőkkel. Nos, erre végig még csak kísérlet sem történt; ám a rendőri gyűrű az esemény alatt érzékelhető biztonsággal, nyájas együttérzéssel vette körül a megemlékezőket. A rendezvényt természetesen bejelentették, s nem is ez volt az első Trianon-megemlékezés, a múltkori eseményen a rendőrség részéről történő kapcsolatfelvételre is sor került.
Természetesen téved, aki azt hiszi, valami öncélú erődemonstráció történt, nem pedig a gyülekezési jog kiteljesítését jelentő helyszínbiztosítás. Ugyan, nem erről volt szó. Hanem arról, hogy a wekerleieket megmentették a wekerleiektől. A rendezvény ugyanis véget ért, s az emberek, a gyanús viselkedést tanúsító ovisokkal együtt, hazaindultak.
Győztünk.
(MNO - Udvardy Zoltán)
